Két elmélet is magyarázhatja a múlt évszázad rejtélyét, a Gyatlov-incidenst

Szigorúan titkos fegyverkísérlet, radioaktív sugárzás, téli tornádó. Meteorológiai rakétaszonda, extrém szélvihar, medve. Támadás, lavina, robbanás, kerítésszaggató vodka. És persze, a jetiről meg a földönkívüliekről se feledkezzünk meg. Csak néhány a több mint hetven magyarázat közül, amikkel a Gyatlov-ügyet próbálták feloldani 1959 óta, amikor kilenc orosz fiatal rejtélyes körülmények között életét vesztette egy többnapos téli expedíció során az Urál hegységben.

A húszas éveik elején járó túrázókból álló csapat január 23-án indult útnak Szverdlovszkból (ma Jekatyerinburg) az észak-uráli Otorten hegyre, amit nagyjából 20 km híján végül nem értek el. Utolsó estéjükön, február elsején a Halat Szjal (vagyis Halálhegy) mellett táboroztak le.

A kilenc fiatal még ezen a – február 1-ről 2-re virradó – éjszakán tragikus körülmények között elhunyt: kevés ruhában, zömmel cipő nélkül, megfagyva találtak rájuk a sátortól másfél kilométerre, testükön súlyos sérülésekkel, elszíneződött bőrrel. Ketten a bordájukat törték, az egyikük koponyája összezúzódott, egy lánynak eltűnt a nyelve, néhány cikkben pedig hiányzó szemgolyókat és leharapott ujjperceket is emlegetnek. Ami viszont tény, és rendkívül furcsa, hogy a ruhadarabjaikon magas radioaktív sugárzást mértek.

Még érdekesebb az eset annak fényében, hogy a sátorban rendezett körülmények fogadták a mentőosztagot: a bakancsokat, ruhákat szépen elhelyezték és összehajtogatták, a vacsora pedig felszeletelve várta, hogy elfogyasszák, mintha a táborozók épp csak egy percre ugrottak volna ki. Árulkodó jel volt azonban, hogy a sátorponyvát felhasították, mint utólag kiderült, belülről.

Az eset után három évig senki nem tehette be a lábát a területre. Bár magyarázatképp már ekkor is több opció felmerült a helyi lakosok, a manysik támadásától kezdve az izzó, lebegő fénygömbig, ami halálra rémíthette a túrázókat, végül egyik lehetőséget sem sikerült igazolni. A zárójelentésbe ez került:

A nyomozás anyagát titkosították, amit csak a 90-es években oldottak fel.

Szabadság a vadonban

Az eset még különösebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a csapat tagjai mindannyian tapasztalt túrázók voltak, és a nehéz terepet azért választották, hogy elérjék a magasabb, 3-as szintet a természetjárásban. A túrázás a Szovjetunióban akkortájt, az ötvenes évek közepén-végén a szabadságot jelentette az ifjúság számára. Sztálin halála után hirtelen számos lehetőségük nyílt hobbikat űzni, kikapcsolódni, virágzott a kultúra és a művészet, sokan sportoltak, és bár külföldre még nem, de belföldön bárhová lehetett utazni. Ahogy Donnie Eichar dokumentumfilm-rendező 2013-as könyvében, a Halálhegyben rávilágít, az „intellektuális kíváncsiságtól fűtött fiatalok számára” rendkívül izgalmas volt ez a rövid korszak.

A túrázásból mellesleg az állam is profitált, a felfedező kedvűek ugyanis segítettek feltérképezni az ország ismeretlen részeit. A tisztelet, a testvériség, az egyenlőség és a csapatszellem fontos értéknek számítottak az orosz túrázók körében, így volt ez Gyatlovék esetében is. Az expedíción a nyolc fiú mellett két lány is részt vett, akiket semmiben nem ért megkülönböztetés.

Donnie Eichar említett könyvét érdemes elolvasnia annak, akit még részletesebben érdekel a téma, és szeretne jobban megismerkedni a csapat tagjaival, illetve a túra egészen pontos rekonstrukciójával, amit a szerző bűnügyi akták, a csapat tagjainak naplói és fényképei, illetve az érintettek ismerőseivel, rokonaival készült interjúk alapján állított össze. Eichar beszélt többek között azzal a csapattaggal is, aki útközben reumatikus panaszai miatt visszafordult, így megúszta a tragédiát.

A kötetből kiderül az is, hogy az utolsó reggelen a jókedvű túrázók elkészítették az „Esti Otorten” újság aznapi címlapját, melynek vezércikke azt boncolgatja, elég meleget ad-e egyetlen kályha és egyetlen takaró kilenc túrázónak, de szerepel benne többek között egy „tudományos értekezés” az uráli jetiről is. A csapat nemcsak írásban, de fényképekkel is sűrűn dokumentálta az expedíciót. Ezekből az látszik, hogy

Semmi természetfeletti

A legtöbb magyarázatként szolgáló felvetés nem ad megnyugtató választ az összes kérdésre. A támadás lehetőségét akkor vetették el, amikor minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a sátrat belülről vágták fel, és lábnyomokból is csak kilencet sikerült azonosítani.

Lehetett volna lavina a felelős, ezt azonban később azzal cáfolták, hogy a túrázók sérülései nem igazán jellemzőek a lavinaáldozatokéira, a lejtő nem volt elég meredek ahhoz, hogy hógörgeteg jöhessen létre, és nehezen elképzelhető, hogy a csoport tagjainak volt még ideje másfél kilométert futni a helyszínről, miután észlelték a lavinát. Nem mellesleg ilyesmire utaló nyomot sem találtak a helyszínen.

Mint kiderült, az észlelők a bajkonuri űrközpont rakétatesztjeit látták február közepén és márciusban. Nukleáris fegyverről sem lehetett szó, hiába a ruhákon mért sugárzás: a Chicagói Egyetem orvostudományi központjában ugyanis néhány éve újra megvizsgálták ezeket, és kiderült, hogy

és valószínűleg a helyszíntől északra található Novaja Zemljáról – ahol nukleáris fegyvereket teszteltek azon a télen – kerülhetett az atmoszférába és a vizekbe. Az áldozatok bőrének elszíneződésére is van magyarázat: attól lett sötétebb, hogy haláluk után még napokig hevertek a szabadban, amíg be nem temette őket a hó, sőt, valamilyen fokon mumifikálódhattak is. Az egyik halott lány nyelvének eltűnése lehetett egy természetes bomlási folyamat eredménye, illetve kisebb állatok is kicsipkedhették.

Így fest most a Gyatlovról elnevezett hágó:

Ami Hitler híveit is megőrjítette

Az egyik izgalmas átfogó magyarázattal Eichar állt elő az említett könyvben, bár itt meg kell jegyezni, hogy mindössze egy néhány főből álló tudóscsoport felvetéséről van szó, ami úgy tűnik, azóta háttérbe szorult. Miután számos érintettel beszélgetett, aki az ügyről információt szolgáltathatott, és meglátogatta (ugyanúgy télen) a Gyatlov-csoport táborhelyét, részben pedig az útvonalukat is bejárta, Eichar végül felvette a kapcsolatot a Boulder Nemzeti Légkörkutató Központ kutatóival, akik egy olyan magyarázattal álltak elő, amire laikusként senki nem gondolna. Szerintük az eset hátterében

A magyar fizikusról, Kármán Tódorról elvenezett hidro- vagy aerodinamikai jelenség lényege, hogy amikor az erős szél vagy vízáramlás egy szimmetrikus, sima, tompa tárgyba ütközik, kétoldalt örvények keletkeznek, amelyek magas sebességet is elérhetnek, így az erejük akár egy tornádóéval is felérhet. Léteznek beszámolók például arról, hogy a Gibraltári-szorosnál időnként előfordul a jelenség, ami akár hajókat is képes felborítani.

Ez utóbbit 1935-ben fedezte fel egy szovjet tudós, de csak a 2010-es években kezdték el szélesebb körben vizsgálni a jelenséget. Nem mindenki érzékeny rá egyformán, de az infrahang rossz közérzetet, nehézlégzést, szorongást, félelmet, hányingert, szédülést idézhet elő. Állítólag Izraelben a tömeg eloszlatására használják, és arról is lehet olvasni, hogy Hitler beszédei alatt infrahangot játszottak le, amivel dühöt és indulatokat szítottak az összegyűltek között.

Az infrahang csak felgyorsítva érzékelhető az emberi fül számára, de akkor ilyen, nem túl kellemes zúgást hallhatunk:

A légkörkutató központ szakértői úgy gondolják, a Halálhegy közelében a magaslat formájának és kopárságának köszönhetően erős légmozgás hatására létrejöhet a Kármán-örvény. Gyatlovék pont olyan helyen verték fel a sátrat, ahol ugyan nem vitte el a szél, de a csapat érzékelhette az infrahangokat, ami már eleve rossz közérzetet és feszültséget okozhatott náluk. Később, az örvény erősödésével nagy robaj keletkezhetett, valószínűleg a föld és a sátorponyva rezegni kezdett, majd a túrázók mellkasürege is. Ezután jött

Később, lehiggadva már hiába próbáltak visszajutni a sátorhoz, a mínusz 30 fokos hidegben erre esélyük sem volt. Négyen belezuhantak egy hét méter mély vízmosásba, így szenvedték el a bordatörést és az egyéb súlyos sérüléseket. A többiek halálra fagytak.

Egy még kézenfekvőbb magyarázat

2019-ben, a tragédia 60. évfordulóján az oroszok leporolták az aktákat, és ismét nyomozást indítottak a Gyatlov-ügyben. Ők végül arra jutottak, hogy mégis lavina, egészen pontosan lemezlavina lehetett a felelős a túrázók haláláért, ami azt jelenti, hogy egy felső hótábla nagy sebességgel lecsúszott az alsóbb hórétegekről. Ezt a lehetőséget 2021-ben két svájci tudós egy matematikai modellel is alá tudta támasztani.

Mint írják, a lejtő eredetileg meredekebb lehetett, mint hóhullás után. Mivel a sátrazás napján erős szél fújt, az még több havat hordhatott a sátor feletti lejtőre, ami hozzájárult a lavina kialakulásához. Illetve a túrázók valószínűleg mélyre ástak a hóban, hogy felállíthassák a sátrat (ez a fenti képből is sejthető), amitől még könnyebben csúszhatott el később a felső hólemez.

A borda- és koponyasérüléseket magyarázhatja, hogy az áldozatokat álmukban, hanyattfekve érte a hógörgeteg. Ekkor még nem haltak meg, így ki tudtak menekülni a sátorból, később azonban megfagytak. A kisebb lavina nyomait szintén a későbbi hóesés temethette be. Az egyik tudós 2022-ben elutazott a Gyatlov-hágóhoz, és ott talált is lemezlavina előfordulására utaló jeleket, a helyszínen tehát képes kialakulni ez a természeti jelenség.

Jelenleg ez a legszélesebb körben elfogadott magyarázat a Gyatlov-rejtélyre, ám a svájci tudósok azt is kijelentették: az elméletük mindössze egy a lehetséges megoldások közül. És ezekből, valljuk be, nincs túl sok olyan, ami mindent megmagyarázna. Eldönthetjük, hogy az érdekesebb vagy a hétköznapibb elméletben hiszünk, ha pedig ezeket mégsem éreznénk helytállónak, egy jó hír: kiderült, hogy az uráli jetiről fotó is készült.

Ha igazán szeretnél elmélyedni a témában, ajánljuk a dyatlovpass.com nevű oldalt, ahol megtalálod a túrázók összes naplóbejegyzését, fotóját, végtelen mennyiségű információt a különböző teóriákról, évente megszervezett emléktúrákról, fórumokat, közösségimédia-oldalakat, illetve az alábbi térkép is onnan származik.