Egészen sok érdekességet lehet találni, ha az ember nyitott szemmel gurul Gyöngyöstől Hatvanig a dombokkal tarkított hegylábi térszínen. A lignitbányászat már-már feledésbe merült emlékei éppúgy szembejönnek, mint a takaros, Árpád-kori alapokon nyugvó templomok, a tekintélyes méretű kastélyok vagy éppen egy egészen furcsa bringáshíd.
Túránkat Gyöngyösről, azon belül is a vasútállomásról indítjuk, amely kevésbé attraktív pontja a városnak, de egy rövid tekerés után máris az Orczy-kastélynál lehetünk. A kastély falának tövéből indulnak a Mátravasút szerelvényei Mátrafüred és a hegység belsejében található Szalajka-ház felé (egy kisvasutazást követően akár Mátrafüredről is lehet indítani a túrát). A kis szerelvények a 20. század kezdete óta szállítják az erdőkben kitermelt fát, illetve a bányákban fejtett követ, a század második felétől kezdve pedig egyre nagyobb számban a turistákat.
Ha továbbtekerünk a városközpont felé, hamar két tekintélyes méretű templomtorony hívja fel magára a figyelmet. A Szent Bertalan-templom egyik tornyába ráadásul látványlift repít fel az érdeklődőket, de odalenn is van látnivaló bőven. A 18. századi alapokra emelt épület önmagában is megér egy misét – bár ma már szinte nyoma sincs a 15. században kialakított gótikus csarnoktemplomnak, a 18. századi barokk átalakítás nyomán kialakult összkép is monumentális. (A szentély déli oldalán megmaradt egy gótikus stílusú, bronzból készült keresztelőmedence, illetve az apszis két oldalán napjainkban is látható két-két nagy méretű, gótikus ikerablak.) Külön érdekesség a templom kincstára, ahol ötvösműremekek, miseruhák és régi könyvek láthatók. A templom többször leégett egyébként, utoljára az 1917-es tűzvészben, amely súlyos károkat okozott az egész városban.
Égbe nyúló ipari műemlék
Gyöngyös főterétől észak felé indulunk. Elhaladunk a város régi víztornya mellett, amely részben az említett tűzvésznek köszönheti létét, ugyanis a közművek modernizálása is a város újjáépítésének szerves részét képezte. Az 1926–27-ben épült gyöngyösi víztorony lett a letéteményese az egészséges ivóvíz és a megfelelő mennyiségű, tűzoltásra használható víz tárolásának. A kör alaprajzú építmény tetején lévő víztartályt nyolc, kővel burkolt vasbeton pillér tartja, amelyek a földszint hengeres tömegéből emelkednek ki, ahogy a tartályhoz vezető csigalépcső is kiugrik a fal síkjából. A nem éppen attraktív környezetben található ipari műemlék akár igazi látványosság is lehetne; most inkább a legtöbben elsuhannak mellette.
A víztoronytól a Mátra főútja, a mindig forgalmas 24-es út felé vesszük az irányt – szerencsére kerékpárút is vezet vele párhuzamosan, egészen Mátrafüredig.
A gyöngyösi víztorony egy nagy tűzvészt követően épült
A túránk a solymosi elágazásnál letér a nemrég felújított bringaútról, de előtte még teszünk egy kitérőt a farkasmályi pincesor felé. A „farkas földjén”, a Sár-hegy lábánál lévő, andezittufából álló falak kiválóan alkalmasak voltak pincék mélyítésére, ráadásul egyedülálló módon nem lefelé, hanem felfelé vájták azokat, így kifelé lejtenek. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a mustgáz és a folyadékok könnyen kiutat találnak a pincékből, ezért az itteni pincék megfelelő szellőztetés mellett biztonságosak és könnyen takaríthatók voltak. A II. világháború idején több ezer gyöngyösi menekült a hegy gyomrába, ennek emlékére emelték az egyik hídnál lévő Máriácska-szobrot. Bár nem minden pince működik napjainkban, most is sok látogatót vonzanak a működő borászatok. A Mérges-patak partján kellemes hangulat fogadja a betérőt, a pincék előtt, illetve odabent is meg lehet kóstolni a hegy nedűjét.
Lesz-e errefelé Jessze?
Gyöngyössolymoson a falu templománál érdemes megállni pár percre: a tornyon messziről látszik, hogy jóval régebbi, mint az épület többi része. A 14. században gótikus stílusban épült toronyhoz a 18. század elején építették a barokk stílusjegyeit magán hordozó új hajót (az eredeti a török időkben elpusztult). Kedves színfolt a faluban a talán legkedvesebb nevű szakrális építmény az egész országban. A Jánoska névre hallgató kis kápolna a falu déli végén áll, Nepomuki Szent János tiszteletére emeltette az építményt a falu földesura, az egri püspök, gróf Eszterházy Károly a 18. században. A túra azonban északi irányba, a szőlők felé vezet. A község Fűtőház nevű külterülete felé tartunk: az elnevezés arról árulkodik, hogy valaha itt volt a solymosi kisvasút központja, a vontatási telep, és a közelben ágazott ki a fővonalból a Monostor-völgybe vezető szárnyvonal is.
Gyöngyössolymosi templom
A szőlők, gyümölcsösök között egyre magasabbra kapaszkodva mi is balra térünk ott, ahol a meglehetősen rossz minőségű aszfaltút a rendezett sorok közé vezet. A Zagyvától a Tarnáig 15-20 kilométeres sávban a névadó hegység déli lankáin húzódó Mátrai borvidék a második legnagyobb Magyarországon. Az aszfaltút idővel földútba vált át, amely csapadékos időben valószínűleg nehezen járható. (Aki ezt a részt szeretné inkább kihagyni, az Gyöngyössolymosról visszagurulhat Gyöngyösre, ahol a Fő térnél jobbra fordulva indulhat Gyöngyöspata felé, hogy aztán a gyöngyösoroszi elágazásnál csatlakozzon vissza a javasolt útvonalba.) Gyöngyösoroszit kényelmes gurulással hagyjuk el, majd a Mátraalján végigfutó utat elérve jobbra fordulunk. Következő megállónk Gyöngyöspata, ahol a falu közepén emelkedő, kerítőfallal övezett templom hívja fel magára a figyelmet.
A túra teljes leírását az újságárusoknál már kapható áprilisi Turista Magazinban találod.
AZ ÁPRILISI DIGITÁLIS SZÁMUNKAT ITT TUDOD ONLINE MEGRENDELNI, KORÁBBI LAPSZÁMAINKAT PEDIG IDE KATTINTVA TUDOD ELÉRNI.
