A WWF új tanulmánya szerint egy ember élete során körülbelül 20 kg mikroműanyagot fogyaszt el. Ez a mennyiség nagyjából két nagy méretű kukába férne el. Hogy mindennek milyen egészségügyi következményei vannak, azt egyelőre még nem tudjuk.
A mikroműanyagokról pár éve még semmit nem tudtunk, aztán elmúlt másfél-két évben felgyorsult az információáramlás, egyre több kutatás foglalkozik a témával, bár még mindig csak a felszínt kapargatjuk.
Egy év, egy tányérnyi mikroműanyag
A parányi műanyagszemcsék ott vannak a levegőben, a vizekben, és a Föld olyan távoli pontjain is, ahol alig jár ember. A mikroműanyagok nagy része a műanyag hulladékok aprózódásával keletkezik. Például az óceánokban, tengerekben úszó műanyaghulladék a hullámzás, a napsütés hatására esik szét apró kis darabokra, amelyek aztán bejutnak a táplálékláncba, és ott landolnak a mi tányérunkon is.
A WWF új tanulmánya szerint egy hét alatt egy ember egy bankkártyányi, nagyjából 5 gramm műanyagot fogyaszt el, főleg a vízivás, valamint az olyan ételek révén, mint a kagylók és rákfélék, amelyeket általában egészben, vagyis az emésztőrendszerükben lévő műanyagokkal együtt fogyasztanak. Mindez azt jelenti, hogy egy hónap alatt nagyjából 21 gramm jut a szervezetünkbe, ami egy fél rizses tálkányi mennyiség, egy évben 250 grammot eszünk meg, ami megtöltene egy egész tányért, egy évtized során akár 2,5 kilogramm mikroműanyag is bekerülhet egy ember szervezetébe. Egy emberélet alatt ez körülbelül 20 kilogramm mikroműanyagot jelent, ami nagyjából két nagyméretű kukának megfelelő mennyiség.
Mikroműanyag
Egyelőre az a biztos, hogy semmi sem biztos
Azzal kapcsolatban, hogy mindez milyen hatással van a szervezetünkre, egyelőre sötétben tapogatózunk. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete által kiadott jelentés szerint, az eddigi vizsgálatok, alapján úgy tűnik, a vízben található mikroműanyagok a most kimutatott mennyiségben nem jelentenek egészségügyi kockázatot az emberre. Rögtön hozzá is teszik azonban, hogy tudásunk egyelőre nagyon korlátozott, a teljes képhez sokkal több kutatásra és egységes módszertanra lenne szükség.
És mielőtt még azt gondolnánk, hogy mindez számunkra csupán távoli probléma, sajnos nem, nem az. Több vizsgálat is kimutatta már, hogy a hazai folyóinkban is ott úsznak a mikroműanyagok, sőt az iszapban is ott vannak. Egy francia kutatás kimutatta, hogy a Földközi-tenger aljzatában 1990 óta háromszorosára nőtt a műanyaghulladék mennyisége.
Számít a döntésünk
Hogy a természetben már ott lévő mikroműanyagokat össze lehet-e gyűjteni? Az Ocean cleanup projekt eddig tapasztalatai azt mutatják, hogy vízen úszó műanyagok terén bizonyos méretig lehetséges. Hisz a nemrég újraindított nagy óceáni szeméttisztító berendezés által befogott szemétben az óriási halászhálóktól kezdve a műanyagdarabokig mindenféle és méretű műanyagot találni.
De sajnos, a probléma megoldásához elengedhetetlen lenne, hogy radikálisan csökkentsük a műanyag, elsősorban az egyszer használatos műanyagok felhasználását. Annál is inkább, mert az újrahasznosítás aránya világszerte elkeserítően alacsony.
Minden figyelmeztetés, tény, tanulmány, kutatás, globális megmozdulás ellenére azonban a műanyag felhasználásunk nem hogy nem csökken, sőt tavaly minden eddiginél több volt. Egy tanulmány szerint az áruházak polcain soha annyi műanyag termék nem volt kint, mint 2019-ben, egy másik tanulmány pedig úgy számolja, hogy a műanyaggyártás teljesítménye 2030-ig 40 %-kal növekedni fog.
Apró pozitív változások azonban már láthatók, egyre trendibb a környezetbarát életmód, és ezt a nagy gyártók sem hagyhatják figyelmen kívül. Egyre több nagy cég tesz kisebb-nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy csökkentse a műanyag csomagolóanyagok mennyiségét. Mi fogyasztók pedig, bármennyire is apró porszemnek tűnünk a gépezetben, sokan sokra lennénk képesek, mert igenis számít a döntésünk. Hisz a verseny a pénzünkért folyik, arról pedig mi döntünk, kinek is adjuk azt. Annak, aki még mindig ész nélkül műanyagba csomagol, és a profiton kívül más nem érdekli, vagy annak, aki megpróbál fenntartható módon termelni?
