Két Nagy-Kopasz egy szuszra

Nagyon szeretem a jelvényszerző túrákat: jó, hogy a túrázás élményén túl vannak elérendő célok, megszerzendő pecsétek is útközben, ami a túra végén extra sikerélményt is ad az embernek. Ennek a túrának a célja, hogy a teljesítők tetszőleges turistautakat felhasználva keressék fel a Budai-hegységben, illetve a Pilisben található Nagy-Kopaszt. Útközben két kötelező pecsétet kell begyűjteni a két hegytetőn, de van két opcionális köztes pecsét is. Természetesen úgy igazán élmény mindez, ha egy túrán jutunk el mindkét kilátóhoz. Ehhez a szervezők négy útvonalat ajánlanak, ezek közül én egy 25 km-es távot választottam.

Párába burkolózó hegyek

Túrámat a Budakeszi és Telki között található Hideg-völgyi-pihenőhelyen kezdtem. Mivel egyirányú túráról van szó, a startpontot tömegközlekedéssel célszerű megközelíteni. Jó hír, hogy fél óránként járnak erre buszok Budapestről, a Széll Kálmán térről, így viszonylag egyszerű a logisztika.

Az erdészháztól a zöld háromszög jelzés vezet fel a Nagy-Kopaszra, az útvonal megegyezik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Sisakvirág tanösvényével, amelynek állomásain mindenféle érdekes információt megtudhatunk a Budai Tájvédelmi Körzetről.

A névadó farkasölvő sisakvirágot (Aconitum vulparia) egyelőre nem lehet még látni.

Nálunk négy sisakvirág-faj él, mindegyik védett, és mindegyik mérgező, erre a latin nevükben szereplő Aconitum név is utal. Az akonitin nevű méreganyag ideg- és izombénító hatású, súlyosabb esetben halált is okozhat.

Első megállóm a Nagy-Kopasz oldalában található Tarnai-pihenő volt, ahonnan a Széchenyi-hegytől a Zsámbéki-medencén át a Gerecséig tartó szélesvásznú panorámában lehet gyönyörködni. Most sajnos elég párás volt a levegő, így jobbára csak halvány sziluettekként látszottak a hegyek. A kilátóhely Tarnai László túravezetőről kapta a nevét, aki 1991-ben buszbalesetben vesztette életét Ausztriában.

A Tarnai-pihenő környéki dolomitsziklagyepeken botanikai ritkaságok sora él. Tavasztól őszig számos védett fajt lehet itt látni, a leánykökörcsintől kezdve az István-király szegfűn át a tarka kosborig, ezért is rossz látni a gyep közepén fehérlő, kijárt ösvényeket, amiket az össze-vissza kóborlók hagynak maguk után, bele sem gondolva, hogy lépteik nyomán nem nőnek újra a növények.

Száz lépcső éhgyomorra

Innen a Nagy-Kopasz déli oldalán molyhos tölgyesben visz tovább az út, és hamarosan el is érjük az 559 méter magas hegy tetején álló, dagadó vitorlára emlékeztető Csergezán Pál-kilátót. Ilyen korán még sosem jártam itt; még csak reggel kilenc óra volt, de már begyűjtöttem a túra egyik pecsétjét, és megmásztam a kilátó száz lépcsőjét.

A párás levegő itt is határt szabott a teljes körpanorámának, de Budapest hegyei és a közeli falvak, Nagykovácsi, Telki, Budajenő azért jól kivehetők voltak, a Magas-Tátráig azonban ezúttal sem láttam el.

Egy korán ébredő kökörcsin

A Nagy-Kopasztól a kék kereszten folytattam az utat a Kutya-hegyig. Viszonylag eseménytelen kilométerek következtek az erdőben, de ilyenek is kellenek, mert ilyenkor jókat lehet töprengeni az élet kis és nagy dolgairól, pláne, ha egyedül van az ember.

A benti világból a kintibe a Széna-hegy gyepjénél tértem vissza. Bár a leánykökörcsinek sokasága még várat magára, az út mellett megláttam az idei első koránkelő példányt. Itt egyébként pont a gyep virágainak védelme miatt is fokozottan érvényes az, hogy ne térjünk le jelölt útról. Az út során egyébként egy jó darabon fokozottan védett területen haladunk, vagyis itt a szabályok szerint is csak és kizárólag a jelzett ösvényen szabad haladni.

A gyep után megcéloztam a következő magaslatot, a Kutya-hegyet, ami 559 méteres magasságával ugyanakkora, mint a Budai-hegység hivatalosan legmagasabb hegyeként elismert Nagy-Kopasz, és mindössze 8 centivel előzi meg a szomszédos Nagy-Szénást. A

A Kutya-hegyi nyereg hangulatos tisztása után már a Nagy-Szénás kaptatója következett, a konfliktusokkal terhelt, nemrég felállított kereszttel a tetején, ahonnan – párás levegő ide vagy oda – mindig élmény elidőzni.

A hegy lábánál, a hajdani turistaház helyén nemrég átadott esőbeálló falán régi képekből és visszaemlékezésekből készült egy kis kiállítás. Ezeket a képeket látva mindig elámulok azon, micsoda élet volt itt jó néhány évtizeddel ezelőtt.

József Nádor nyomában a piliscsabai erdőben

Innen a piros, majd a piros kereszt, illetve a kék jelzést követve ráfordultam a túra célállomása Piliscsaba felé. Megint egy hosszabb, eseménytelen szakasz következett. Gondolataimból az út menti hóvirágok zökkentettek ki.

Az Erzsébet-kútnál megálltam egy kicsit.

Az nem derült ki a tábláról, hogy ki volt Erzsébet. Talán József nádor első lánya lehetett, aki 1820-ban, egyhónapos korában meghalt. Egyébként a később, 1831-ben született másik lánya szintén az Erzsébet nevet kapta.

József nádor nevét egyéb helyek és emlékek is őrzik, például a Nádor-hegy, a Nádor-erdő, a József-liget, de láthatunk néhány idős famatuzsálemet is az erdőben, amiket ő ültetett, és nem messze a kúttól egy öreg kőhíd is látható még a Kenyérmezői-patakon.

Kitérő a két lenyűgöző sziklához

Piliscsaba határában az ajánlott útvonalról tettem egy kis kitérőt, ugyanis a közelben két gyönyörű sziklaformációt is útba ejthetünk. A kék háromszög, illetve a kék kápolna jelzés az OKT jelzésével párhuzamosan halad, csak nem a völgyben, hanem a hegyoldalban, és előbb a Sóder-hegy aljában megbújó Ördögoltár-sziklát (Csabai-tornyot) érinti, majd a jóval ismertebb Gomba-sziklát.

A telepített fekete fenyők ölelésében található kevésbé ismert Ördögoltárról első pillantásra nem is látszik, milyen hatalmas, csak, amikor körbejárja az ember, akkor szembesül a méreteivel. A két szikla között pár száz méter, és némi szintbéli különbség van, de a Gomba-szikla mégis jóval ismertebb, talán mert közelebb van a falu széléhez.

Mindkét szikla szelektív eróziónak köszönheti a létét, vagyis a környezetüknél keményebb kőzetből állnak, így a külső erők munkájának jobban ellen tudtak állni. Akit mélyebben is érdekelnek a részletek, annak ajánljuk A kövek mesélnek blog cikkét.

Nagyon érdekes egyébként, hogy a 30-40-es években készült régi képeken még mindkét szikla környéke másképp nézett ki. Ma már mindkét sziklát magasra nőtt telepített feketefenyők zárják körbe, míg a régi képeken egyáltalán nincsenek fák, és szép panoráma élvezhető a szikláktól.

Levezetésként még egy kis mászás

A Gomba-sziklától a piliscsabai kálvárián keresztül visz be az út a településre. Innen már nem volt más hátra, mint a második, 447 méteres Nagy-Kopasz megmászása, ami a huszadik kilométer után, bevallom, nem esett annyira jól, pláne, hogy Piliscsabára beérve már amolyan „célba értem” érzésem volt.

De minden fejben dől el, én is irányba állítottam magam a fenyők szegélyezte klotildligeti utcákon, és az igazi célt, vagyis a Dévényi Antal-kilátót vizionáltam magam elé. A Széchenyi utcától ráadásul nem is kell sokat menni, egy szűk fél óra alatt fel lehet érni a 2015-ben épült Dévényi Antal-kilátóhoz, és ha az elején, a meredek kaptatón feljutottunk, már csak könnyed séta vár ránk.

A Klotildliget név is a környék hajdani birtokosaihoz kötődik. József nádor után az uradalom birtokosa fia József főherceg lett, az ő felesége volt Klotild szász-koburgi és gothai főhercegnő, akiről a falu északnyugati részén létrehozott üdülőtelep a nevét kapta.

A „Jenga-torony” névadója Dévényi Antal (eredetileg Drexler) (1910-1994) erdőmérnök, aki a pilisi kopárfásítások vezetője volt.

Mielőtt felmentem volna a kilátóba, begyűjtöttem a második pecsétet is, ami a Pilisi Kilátások jelvényszerző túramozgalom pecsétje is. Nézelődtem egy kicsit fentről, majd elindultam a klotildligeti vasútállomás felé, közben még útba ejtettem egy harmadik pecsétet is, ami a teljesítés igazolásához nem kötelező, de mivel nem jelentett kitérőt, így ez is bekerült. A Pilisi vándorlás jelvényszerző túramozgalom Kis Gulya-pecsétje a Dévényi Antal utcán található pihenőparknál van. Innen pedig már csak pár percre van a klotildligeti vasútállomás, ahol félóránként járnak a vonatok Budapest és Esztergom felé is.

A 25 km-es túrát hosszabb-rövidebb fotós szünetekkel 7 és fél óra alatt tettem meg. Bár az útvonal nagy részét már bejártam kéktúrázva, a Pilisi Kilátások teljesítése során, vagy csak rövid hétvégi kirándulásként, de az ismerős helyek így egy túrára felfűzve új élményt adtak. A három másik útvonal az általam lejártnál valamivel hosszabb, de kettő a Nagy-Szénás helyett a Zajnát-tetőt érinti, érdemes azokat is kipróbálni.

További részleteket és hasznos infókat a túráról a Piliscsabai Természetjáró Egyesület oldalán találtok.