Hogy mi az idegenhonos fajok terjedésének a titka? A remek alkalmazkodóképesség, az egyes betegségekre való immunitás és egyéb hatékony túlélési stratégiák. Ha érdekel, miért képesek terjedni Magyarországon is a kaktuszok, vagy hogy hogyan szorítja ki az egyik inváziós faj a másikat a Balatonban, olvass tovább.
A rákpestis túlélője
Az amerikai jelzőrákot (vagy amerikai folyami rákot) a 60-as években azért telepítették be Európába, hogy átvegye az egyre fogyatkozó őshonos folyami rák helyét. Hazánkban 1998-ban került szem elé először, a Gyöngyös-patakban bukkant fel. Ma már a Dunában és Nyugat-Magyarország számos vízfolyamában megtalálható ez a vörösesbarna vagy néha kékes árnyalatú, viszonylag nagytermetű rákfaj. Testhossza általában legfeljebb 10 cm, de egy idősebb példány akár 20 centisre is megnőhet.
Az ollóján fehér foltot visel, ez alapján könnyű beazonosítani.
Sokáig (akár 20 évig is) elél, és nagyon szapora: egy nőstény 200-400 darab petét rak le. Tavaszig a hasán hordja őket. A kis rákok 2-3 évesen érik el az ivarérettséget. A faj apró gerinctelenekkel (például kérészekkel és tegzesekkel), növényi és állati maradványokkal, növényi részekkel táplálkozik.
Az amerikai jelzőrák jól alkalmazkodik, tűri a meleg vízet (33 fokig), de a szennyezett élőhely sem zavarja. A rákpestis (ami miatt európai rokonának állománya erősen megfogyatkozott) rá nem jelent veszélyt, hordozni azonban hordozza azt, így fertőzi az őshonos fajokat, a folyami rákon kívül a kövi rákot és a kecskerákot is.
Inváziós fajok harca a Balatonban
A vándorkagyló még az 1930-as években lepte el tömegesen a magyar tengert, ám 2008-ban egy másik faj is megjelent a tóban, ami a Siófoki-medencében mindösszesen néhány év alatt kiszorította rokonát. Mindkét kagyló a Dreissena-fajok közé tartozik, ám utóbbi láthatóan sikeresebben alkalmazkodik a másiknál. Az eredetileg a Bug folyóból származó kvagga kagylóval kapcsolatban néhány hónapja derült ki, hogy képes átállni a szénhidrát helyett a zsír raktározására, így jól tud alkalmazkodni a táplálékszegény környezethez, jobban, mint a vándorkagyló.
Hogy pontosan hogyan, az a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet egy hegymászó-analógiával érzékeltette: „A jelenség hasonlatos az oxigénpalack nélküli magashegyi mászásokhoz a legutóbbi időkben ajánlott étrendi felkészüléshez. Szakértők a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diétát javasolják. Ez lehetővé teszi, hogy a táplálékfelvételre alkalmatlan magasságban – 8000 méter felett –, ahol nagyon lecsökken az oxigénfogyasztás és erősen megemelkedik a pulzus, a szervezet az ilyen környezetben gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból jusson elegendő energiához” – írtuk.
Ezek a kagylófajok váltivarúak, a kifejlődött lárvák először szabadon mozognak, majd kagylóként szilárd felületekre rögzülnek. Így akár vízi eszközökre tapadva is utazhatnak és terjedhetnek a világban.
Ha azt hiszed, kaktuszok csak a sivatagban élnek, nagyot tévedsz
A kaktuszok számos faja szuperül tud alkalmazkodni a hideghez, egyesek akár még a mínusz 20 fokot is simán kibírják. Bár nagy fenyegetést még nem jelentenek nálunk, egyre jobban terjednek, ezért muszáj szemmel tartani és irtani őket. A legtöbb munkát a Kiskunságban adják. Itt a leggyakrabban medvetalpkaktusszal (más néven fügekaktusz) lehet találkozni, de a kolorádói medvetalpkaktusz és a kötélkaktusz is többször megjelent már.
Virágzó fügekaktuszok a kiskunsági napsütésben
Hogy hogyan kerültek a természetbe? Lehet, hogy kiültették őket, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen rájuk untak és a zöld hulladékkal együtt kidobták a kaktuszokat. Azok pedig nagy túlélők, akár egy kisebb darabkából is újra tudnak hajtani.
Éppen ezért nagyon nehéz kiirtani őket, és a területet, ahol egyszer megjelentek, még sokáig újra és újra ellenőrizni kell.
A kaktusz ráadásul sok vizet tud tárolni és remek a vízmegtartó képessége, emellett másképp fotoszintetizálnak, leginkább éjjel dolgoznak, ami szintén víztakarékos megoldás. Az is a túlélését segíteni, hogy hazánkban egyelőre nincs bizonyított ellensége.
A Kaktuszok a természetben elnevezésű Facebook-csoporthoz bárki csatlakozhat, így ha szeretnéd segíteni a természetvédelem munkáját, ide te is feltöltheted az észlelésed. Ha pedig még többet olvasnál a kaktusztémáról, ebben a cikkben alaposan körbejártuk azt.
A nem túl válogatós kabóca
2022 nyarán jelent meg Magyarországon az élénkzöld lepkekabóca, ami nevéhez híven remekül beolvad a zöld levelek közé. Rózsafélék, szőlőfélék, fészkesvirágzatúak és kenderfélék a tápnövényei, szúró-szívó szájszerve segítségével jut hozzá ezek nedveihez, és a petéit is növényi szövetekbe helyezi. Ilyenkor a növény hegesedhet, elhalhat, bakteriális vagy gombás fertőzéseket kaphat.
Eredetileg Észak- és Közép-Amerikában elterjedt, de ma már számos európai országban lehet vele találkozni, ráadásul nálunk sokkal többféle növényből táplálkozik, ami nem jó jel. Azonosították már többek között gyalogakácon, fekete szedren, eperfán, szőlőn, csalánon és aranyvesszőn is. A kifejlett kabóca 10-40 mm, repül és jól ugrik.
Az élénkzöld lepkekabóca egyelőre nem okozott problémát a kontinensen, de a potenciális károkozás miatt fontos a terjedésének nyomonkövetése. A fajjal Kóbor Péter entomológus foglalkozik hazánkban, ezért ha esetleg találkoznál a kabócával és szeretnél hozzájárulni a faj kutatásához, a kobor.peter@atk.hu e-mail-címre küldhetsz róla fotót és adatokat (város, cím, esetleg GPS-koordináták).
Szőnyegszerűen veszi birtokba a vízfelszínt az átellenes rucaöröm
Nem csodáljuk, ha nemhogy az „átellenes” változatról, de még a sima vízi rucaörömről sem hallottál, a gyökértelen, lebegő hínárféle állományai ugyanis fogyatkozóban vannak hazánkban. Emiatt a faj védett is. Leginkább az Alföld vizeiben találkozhatunk vele, nem úgy, mint idegenhonos társával, az eredetileg Brazíliából származó átellenes rucaörömmel, ami Dunaalmáson (a Szigeti kénes forrás közelében) és Budapesten (a Lukács-fürdő területén és a Margitsziget északi melegvizes tavában) bukkant fel. Valószínűleg akvaristáknak köszönhetően terjedt el.
Ez nem meglepő, mert a faj akár letöredezett hajtásdarabokkal is képes gyorsan szaporodni, és rengeteg kárt okoz: leárnyékolja a vizet, így a mélyebb rétegekbe kevesebb fény jut, csökkenti a víz pH-ját és oldottoxigén-tartalmát, ezzel szemben a szén-dioxid és a kénhidrogén mennyiségét növeli. Kiszorítja az őshonos hínárfajokat és az egyéb növényeket, emellett pusztulása után a vízfenékre süllyedve akadályozza a halak mozgását.
A két rucaörömöt szinte lehetetlen egymástól megkülönböztetni, hacsak nem vesszük szemügyre a kis szőrnek látszó képződményeiket közelebbről, ahogy ebben a cikkünkben írtuk.
