A telet itt töltő madarak alapvetően nem szorulnak segítségre. Etethetjük őket, de ezt felelősséggel tegyük. A vízimadaraknak viszont árt a jó szándék!
Az énekesmadár-etetési időszak az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) minden szezon elején felhívja a figyelmet a felelős madáretetés szabályaira, illetve arra a tényre, hogy a madarak alapvetően jól megvannak nélkülünk. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a madarak etetése nem az állat „megmentéséről” szól, hanem pusztán saját szórakoztatásunkról, az állatokban való gyönyörködésről. Sokan szeretik a kertekbe, parkokba vagy a teraszon kihelyezett etetőkhöz csalogatni a szárnyasokat, de ha így teszünk, nem árt néhány dolgot betartanunk a madarak védelmében.
- az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart;
- eleségként bőven elegendő fekete napraforgót kitenni;
- emellett adható gyümölcs (alma és olyan szedhető bogyók, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa);
- és akár némi állati zsiradék (elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj) is;
- az etető madarai nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők, ne adjunk nekik ételmaradékot, ne kísérletezünk velük;
- az etető mellett itassunk is (pontosabban érdemes az egész évben működtetett itató mellett elkezdeni decemberben az etetést), több faj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt.
- a költési időszakban, a fiókák kikelését követően ne etessük a madarakat, mert ez a mag eleséget megemészteni nem képes fiókák tömeges kínhalálát, funkcionális éhen pusztulását okozza.
Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak. Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban mélyen beépült a köztudatba, hogy „Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba, mert a madarak bajba kerülnek.” Szerencsére a helyzet messze nem ennyire rossz. Amint érzékelik, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébb állnak. Természetesen a folyamatos élelemutánpótlás megkönnyíti az állatok dolgát, nekünk pedig nem kell szünetet tartanunk a madarak gyönyörködésében.
A jó szándék is árthat!
Az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadarak etetése káros: tömegesen sodorhatja veszélybe, betegítheti meg és ítélheti pusztulásra az állatokat. Etetésük – nem csak télen – életveszélyes kockázatot jelent, mert kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Mindemellett növeli madarak közötti zsúfoltságot, agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A legrosszabb, amit a vízimadarakkal tehetünk, ha kenyérrel etetjük őket. A „kenyér diéta” egyik betegsége az „angyalszárny-betegség”, ami teljes röpképtelenséget is okozhat a fiatal madaraknál.
