És vajon hogyan jutott eszébe?
A karácsonyfaállítás történetének kezdetéről csupán mondák keringenek. Az egyik szerint Luther Márton ,1483-ban született lelkész, reformátor volt az, akinek legelőször eszébe jutott fát állítani karácsonykor. Történt ugyanis, hogy amikor egy alkalommal éjszaka hazafelé tartott, elkápráztatta a havas fenyőkön szikrázó csillagfény, és a látványt a családjával is szerette volna megosztani. Egy olyan magyarázat is létezik, amely szerint a németek örökzöld fák alá húzódtak a téli napforduló idején, mert úgy tartották, hogy
csak így menekülhetnek meg az elszabaduló gonosz szellemek elől.
Úgy tartják, hazánkban először Brunszvik Teréz grófnő állított karácsonyfát, méghozzá 1824-ben. Először csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak a fadíszítést, és csak a 20. század elején terjedt el országszerte, vidéken pedig inkább 1945 után. Általában aszalt gyümölcsöt, almát, mézeskalácsot, diót és gyertyákat használtak díszként.
