Hamarosan jönnek a többiek is, a dévaványai Túzokvédelmi Állomáson ugyanis minden évben több túzokcsibét nevelnek fel elhagyott túzoktojásokból.
Május 5-én kelt ki az idei első túzokcsibe egy mentett tojásból a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomásán, ahol 1978 óta évről-évre sikeresen zajlik a mentett túzoktojások keltetése, a fiókák nevelése és visszavadítása.
Ezen a tavaszon eddig összesen hat tojás került be az állomásra azokból a fészkekből, melyeket a túzoktojó valamilyen ok miatt végleg elhagyott. A hatból egy tojásban nem volt embrió. A mentett tojások különböző kotlottságúak, a következő csibék kikelése május végén várható. A túzokcsibéket az első időszakban nagyon magas állati fehérje tartalmú takarmánnyal táplálják, s ezt különböző rovarfajokkal, növényi táplálékelemekkel is kiegészítik.
A túzoktojók akár háromszor is újra sarjúköltésbe kezdenek, ha a költésük meghiúsul. Éppen ezért akár még július második felében is kerülhetnek be újabb tojások a Túzokvédelmi Állomásra. Az, hogy egy adott évben mennyi mentett tojást szállítanak be ide, több tényezőtől is függ.
A tojó általában zavarás miatt hagyja el a fészkét, amit a legtöbb esetben a mezőgazdasági munkálatok idéznek elő. Ilyen esetekben mindig a fészek körüli megfelelő nagyságú védőzóna kihagyására kérik a gazdálkodókat, mert így esély van arra, hogy a tojó a korábbi zavarás ellenére visszaül a fészekre.
Idén az AKG (agrár-környezetgazdálkodási) programban résztvevő gazdák esetében a különböző munkálatokra vonatkozó időkorlátoknak köszönhetően a fészkek nyugalma biztosított.
A Túzokvédelmi Állomáson folytatott mentett tojások keltetése és a fiókák felnevelése is jelentősen hozzájárul a hazai túzokállomány fennmaradásához, gyarapodásához.
A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű röpképes madara, a hazai természetvédelem emblematikus faja. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park címerében is ez a faj látható. Egykor egész Eurázsiában elterjedt faj volt, ám a pusztai élőhelyek átalakulása és beszűkülése következtében Európa nagy részéről a 20. század közepére kipusztult. Napjainkban jelentős állományai csupán az orosz síkságon, az Ibériai-félszigeten és a Kárpát-medencében találhatóak. A kárpát-medencei populáció nagy része – mintegy 1500 példány – Magyarországon él, a hazai állomány jelenleg stabil.
Élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona- és lucernatáblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt ritkán látható. A tojó a földön készít fészket, 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás rak bele. A költési idő 20-28 nap.
A túzok Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.
A kakas tömege akár a 18 kilogrammot is elérheti, a tyúkok átlagosan csak 4,5 kilogrammot nyomnak. Mindenevő: nagyobbrészt fűfélékkel táplálkozik, de jelentős arányban fogyaszt rovarokat, csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt, néha rágcsálókat vagy kisebb madarakat is. A kakasok dürgésnek nevezett jellegzetes násztáncuk során fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskójukat felfújják.
