Kiderült, ki lett „Az év természetfotósa” Magyarországon

Hazánk legnagyobb múltú és legnívósabb természetfotós pályázatán idén elképesztően erős képanyag gyűlt össze, amelyet november 12-én este a nagyközönség előtt is lelepleztek. Az ünnepélyes keretek között megtartott díjátadó és kiállításmegnyitó immár a 32. alkalom a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége életében, ahol a hazai természetfotózás legjobb képeit és alkotóit jutalmazták.

A „Saubermacher – Az Év Természetfotósa (ÉTF) 2024” eseménynek, ahogy a korábbi években, most is Fáth Péter, a naturArt elnöke volt a házigazdája. A támogatók köszöntőbeszéde közül az eseménynek 2005 óta helyt adó Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatójának, Bernert Zsoltnak a gondolatait emelném ki, akihez oktatóként sok fiatal igénye jut el, miszerint egy kiállításnál számukra a képi tartalom sokkal befogadhatóbb, mint a szöveges. Tehát a vizuális információt jobban kedvelik, akár tudományos témákban is. Nem meglepő ez, hiszen sok éve tart ez az átalakulás, és míg 10 éve az állókép, addig mára a videó lett az alapkommunikációs eszköz.

Változik a világ és az igények is, de a természetfotók szempontjából ez mondhatni egy kedvező folyamat, hiszen ezek szerint egy preferált közlési eszközről beszélhetünk. A fotók segítségével a természeti értékek megmutatása és a vizuális élmény mellett, rengeteg gondolatindító információt is átadhatnak a fotók, amely segíthet például a természetvédelmi nevelésben, a természet jobb megértésében, problémák feltárásában, de egy helyes értékrend kialakításában is.

A hazai természetfotózás nemzetközi színvonalú, amelyre a 2024-es képek láttán most is bizonyosságot kaphatunk. Az idei év képanyaga kimagasló lett, amelynek dr. Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke beszédében hangot is adott, és bár az igazságot megvallva ez minden évben elhangzik, de idén olyan öröm és határozottság áradt Kalotás Zsolt mondataiból, hogy kétség nem fér ahhoz, ezúttal a zsűri valóban elégedett volt a beérkezett képanyaggal. Egyszerre lehetett nagy kihívás és öröm a zsűrizési folyamat, amely idén is négyfordulós volt, az első három nyilvánosan zajlott, de a negyediket is felvették, és az átadó után most már bárki megnézheti.

Az átadó a kategóriák dobogós helyezettjeinek díjazásával kezdődött, majd a különdíjak átadása után a fődíjak kihirdetése következett. Ezúttal is volt ifjúsági kategória, amelyben idén Gazsi Máté lett a legeredményesebb, így ő örülhetett „Az év ifjú természetfotósa” címnek.

Természetesen mindenki izgatottan várta, hogy 2024-ben Daróczi Csaba meg tudta-e védeni „Az év természetfotósa” címét, hiszen tavaly már zsinórban harmadszor örülhetett ennek a kitüntető elismerésnek.

Az idei pályázaton már a kategóriák kihirdetésénél látszott, hogy komoly verseny alakult ki Daróczi Csaba és Máté Bence között, hiszen nagyon sokszor szólították őket a színpadra. Míg Csaba jelen volt, addig Bence elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az átadón. Az est legkedvesebb jelenete az volt, amikor a végső ranglistát felfedték, a második helyezetthez érve pedig egy videóüzenet érkezett, amelyben Máté Bence gratulált Daróczi Csabának a győzelméhez.

Méltatta idősebb pályatársa érdemeit, aki így egyhuzamban negyedszer vehette át „Az év természetfotósa” címet, a pályázat történetében pedig ezzel kilencedik alkalommal lett Daróczi Csaba a fődíjas. Bence felhívta a figyelmet arra, hogy ez mekkora teljesítmény, hiszen a zsinórban nyert első helyezés miatt minden ebben az évben is friss képanyaggal kellett előrukkolnia, ráadásul mindezt úgy tudta megtenni, hogy az összes fotója Magyarországon, azon belül is a lakóhelyéhez közel, a Kiskunságban készült.

Daróczi Csabának összesen 16 fotója került a falra, ami a pályázat történetében abszolút csúcsnak tekinthető, ebből öt fotóval kategóriát nyert, két képe lett második helyezett, egy pedig harmadik. Elképesztő teljesítmény, és külön érdekesség, hogy a 16 fotóból 11 képet akciókamerával készített. Ez az érdekes éjszakai nyusztos fotója is akciókamerás felvétel, amely Csaba egyik legkomolyabb idei projektjének a része.

Talán sokan emlékeznek, hogy Csaba pár évvel ezelőtt tarolt itthoni és külföldi pályázatokon is az üregi nyulas fotóival, amely 2018-as évének legnagyobb projektje volt. A mostani nyusztos témát ahhoz hasonlította, hiszen 2024 első hat hónapjában többnyire csak ezzel foglalkozott.

a kitartó munka pedig meg is látszik az eredményekben, hiszen az idei pályázaton négy képe is bekerült ebből a sorozatából a legjobbak közé. Az akciókamera mellett kameracsapdát is alkalmazott. A kamera egész éjszaka timelapse felvételeket készített 30 másodperces expozíciókkal. A mozgásérzékelő a vakuhoz volt kötve, és amikor a nyuszt áthaladt az infravörös sugár előtt, az éppen aktuális felvételbe bevillantotta az állatot. A fenti képet 120 felvételből illesztette össze.

A következő is egy izgalmas fotó Csabától, amely szintén az utóbbi évek egyik kedvelt fotós terepén, a víz alatt készült ugyanúgy akciókamerával.

Az „Élet a vízfelszín alatt” kategória második helyezett képén két mocsári teknőst láthatunk, amint egy elpusztult halat falatoznak. 2023 nyarán a Csaba soltvatkerti lakóhelye melletti tóban egy kisebb halpusztulás történt, a halak tetemeit pedig hamar felfedezték a teknősök, és pillanatok alatt fel is falták azokat.

Csaba, miután átvette díjait, szintén szót kért, és frappáns felütéssel hirdetett ki egy fantasztikus kezdeményezést. Ha már Bence „Öreg barátomnak” szólította őt, akkor meg kellett említenie, hogy bizony sok kiváló természetfotós már hosszú ideje végzi ezt a szép tevékenységet, és ezalatt rengeteg tapasztalatra, tudásra tettek szert. Felidézte, hogy egykor, amikor gyerekként járt Szegeden a Csemete Fotóklubba, mekkora öröm volt számára tapasztalt, idősebb fotósoktól megtanulni a fényképezés csínját-bínját. Ezt a lehetőséget szeretné megadni a mai fiataloknak is hazánk két további kiemelkedő természetfotósával Máté Bencével és Potyó Imrével együtt, mégpedig egy tehetségkutató program keretében. 12 és 20 év közötti elszánt, tehetséges fiatalokat keresnek, akiknek szenvedélye a természetfotózás és szeretnének tanulni.

A részleteket Máté Bence Facebook-oldalán találjátok, ha ismertek ilyen tehetséges és lelkes fiatalt, akkor mindenképpen szóljatok neki, mert ez egy óriási lehetőség.

De térjünk vissza a pályázatra, amelyben természetesen Máté Bencének is bravúros képei kerültek ki a falra. 11 képet láthatunk tőle a kiállításon és az albumban, két kategóriában lett győztes, és egy-egy kategóriában második és harmadik helyezést ért el. Fotói közül az egyik kedvencünk ez a nyuszis portré, amely a naturArt-tól megkapta „A leghumorosabb felvétel” különdíját.

Idén is kiválasztották „Az év természetfotóját”, amely ezúttal ifj. Lőrinc Ferenc „A küzdelem” című képe lett. A fotón egy pisztráng és egy sarkvidéki szemling küzdenek egymással egy ausztriai hegyi tóban.

Ha már Potyó Imre is szóba került, tőle is mutatunk fotót, aki egyébként már kétszert nyert ÉTF-et. Ezúttal negyedik lett a rangsorban, de nyolc fantasztikus képpel ő is szerepel a kiállításon.

Fenti fotóján az érdekes nevű kónya vicsorgók példányai láthatók, a virágokat pedig egy bányában fotózta le, tíz méter mélyen a föld alatt. Ennek a parazita növényfajnak nincs szüksége napfényre, így sötétben is képes virágozni. A növény jellemzően különféle fák – például bükk, gyertyán, éger, mogyoró – gyökerein élősködik. A bányába valószínűleg kívülről érkezhettek a magvak. A táró aljzatának közelében gyertyánfagyökerek tekerednek, amire aztán ügyesen rákapcsolódtak a vicsorgók.

Potyó Imre egy második és két harmadik helyezést ért el, és megkapta a Lenergy különdíját is, akik a „Magyarországon készült legszebb természetfotó” elismerést ítélték neki oda ezért helyes nagy pelés képéért.

Szintén sok fotója került a falra Kaszás Norbertnek, aki harmadik lett a rangsorban. Hét izgalmas képét lehet megcsodálni a kiállításon, köztük ezt az ötletes pöszörlegyes popófotót, ami a Pigmenta Képalkotó Központ különdíját kapta. Norbert egyébként egy-egy első, második és harmadik helyezést ért el az idei pályázaton.

Szűcs Boldizsár is remekül szerepelt a pályázaton, akinek hat fotóját lehet megtalálni a kiállításon. Különösen örülünk a sikerének itt a Turista Magazin szerkesztőségében, ugyanis a következő, december-januári lapszámunkban Boldizsárral készült interjúnkat is olvashatjátok majd a természetfotósokat bemutató „Fókuszban a természet” rovatunkban. A biológusként dolgozó, és a Pécsi Tudományegyetemen oktató fiatal fotóssal többek közt arról is beszélgetünk, hogy a biológiai tudás és a természetfotózás hogyan tudja remekül kiegészíteni egymást. Boldizsár egy második és két harmadik helyezésnek örülhetett a díjátadón, ezt a fali gyíkos képét pedig a Saubermacher „Az élet utat tör” elnevezésű különdíjjal is jutalmazta.

Ez a kép jó példája annak, hogy akár spontán is készülhetnek jó fotók, csak nyitott szemmel kell járni. Vagy épp várakozni, hiszen Boldizsár egy ismerősére várt, amikor észrevette, hogy fali gyíkok mászkálnak ki-be egy társasház szigetelésének sérülésein. Az emberekhez szokott gyíkokat nem zavarta, hogy valaki folyamatosan fotózza őket, és nyugodtan sütkéreztek a falon, a társasághoz pedig egy bodobács is csatlakozott.

Két különdíjat is kapott Palcsek István, aki ötödik lett a rangsorban és öt lenyűgöző fotója került be a kiállítás anyagába. Egy kategóriát is megnyert, mégpedig azt, amelyet idén hirdettek meg először. A „Természet művészete” kategóriáról van szó, amelyben, mondhatni, tarolt, mert a második helyezést is ő szerezte meg. A kategóriagyőztes ludas képe pedig a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját is megkapta.

A drónnal készült téli fotón vonuló nagy lilikek láthatók, amelyek előszeretettel keresik fel az alföldi szikesek vizes élőhelyeit, ahol nemcsak éjszakáznak, hanem napközben is megjelennek, hogy igyanak, pihenjenek. Nagyon izgalmas lett ez a kép, elképesztően látványos, ahogy a ludak árnyéka sormintát rajzol, a grafikai hatást pedig a madarak közt látható, elszáradt magyar sóballák erősítik.

Nem meglepetés, hogy idén is a madárkategória volt a legnépszerűbb, ebből került be a legtöbb kép a kiállítás anyagába. Ezek közül Novák László harmadik helyezést elért különleges képét emelném ki, ugyanis egy olyan madár látható rajta repülés közben, amelyet még pihenő helyzetben is nagy dolog megfotózni.

A lappantyú ugyanis egy éjszakai életmódot folytató madár, nem könnyű rátalálni. László ráadásul a fejébe vette, hogy zsákmányszerzés közben szeretné lencsevégre kapni, ami elsőre egy reménytelennek látszó elképzelésnek tűnik. Éveket próbálkozott vele, de megérte a fáradozást, sikerült egy bravúros képet készítenie, ahogy egy bagolylepkét vett célba a lappantyú. A lappantyú ilyen közelről már nem hibázott, a képen a lepke utolsó pillanatait láthatjuk.

A rengeteg remek fotó közül nagyon nehéz kiválasztani, hogy melyek kapjanak még külön kiemelést ebben a cikkben, de két képet még kiválasztottam. Hogya István egy szarvasos teliholdas képével kategóriát is nyert, de most tőle mégsem azt, hanem ezt a vadmacskás képét ajánlom, amely „Az állatok és környezetük” kategóriában kapott dicséretet. Főként a szabadon csatangoló házimacskák jelentik a legnagyobb veszélyt erre a hazánkban fokozottan védett fajra, hiszen a genetikai keveredés miatt előbb-utóbb eltűnhet ez a valóban szabadba való macskafaj.

István ezt a holtág partján vadászó vadmacskát kameracsapda segítségével fotózta. A helyi természetvédelmi őrökkel egyeztetve hosszú heteken keresztül, vadkamerák segítségével figyelte meg egy vadmacskapár rejtett életét, végül kettejük közül az egyik szerencsésen lencsevégre került.

Tájkép még nem szerepelt a válogatásunkban, pedig a természetfotózásnak talán ez az egyik legismertebb ága. Érdekesség, hogy a pályázaton ez lett az egyik olyan kategória, amelyből végül a legkevesebb kép került falra. Amik viszont ott vannak a kiállításon, azok gyönyörűek, mint ez az egyszerű, de káprázatos napkeltés fotó Bial Pétertől.

A képet a Felvidéken, azon belül a gömöri régióban készítette, és bár nehezére esett felkelni ezen a júliusi reggelen, a hajnali köd „rábeszélte”. Kiment hát egyik kedvenc helyére, ahol ez a varázslatos látvány fogadta. Kár lett volna, ha mégis inkább a szundikálást választja, mert ezzel a szép képpel szegényebbek lennénk, Péter pedig egy fantasztikus élménnyel és egy harmadik helyezéssel.

Végezetül mutatunk még néhány remek fotót a pályázat anyagából, a galériát a cikk végi képre kattintva nézhetitek meg. De aki teheti, menjen el a Magyar Természettudományi Múzeumba és nézze meg az összes képet kinyomtatva, mert garantáltan tartalmas élményben lesz része.

a képek mellé kihelyezett QR-kódok segítségével pedig olyan hasznos és érdekes információkat olvashattok a fotókról, amilyenekkel ezt a cikket is igyekeztem színesíteni. Idén egy kísérő kiállítással is kedveskednek a szervezők, egészen pontosan az egyik támogató, a Canon, akik a gyengénlátóknak készítettek egy tapintható képes kiállítást. De természetesen mindenkinek ajánlják ezt a különleges tárlatot, ahol a képeknél nem lesz kiírva, hogy „ne érjetek a képekhez”, mert bátran megtapogathatjátok azokat. Biztosan nagy élmény lesz ez is.