Tavasszal különös lyukak jelentek meg a kertünkben. Néhány nagyobb, függőleges üreg és néhány kisebb, amelyben ferde járat vezet a föld alá. Mindkettőben ízeltlábúak laknak.
Van egy kedves mesekönyv, Valamicsoda a címe, főhőse egy kisfiú, akinek a kertjében, a cseresznyefa alatt egyszer csak lett egy titokzatos lyuk. A történetben a kisfiú, családja, barátai segítségével megpróbálja kitalálni, ki lakhat a rejtélyes üregben. Velünk is hasonló esett meg, májusban ugyanis több nagyméretű, olyan 100 forintos átmérőjű lyukra lettünk figyelmesek a kertben.
Azt már az elején sejtettük, hogy pókokról lehet szó. Kitartóan figyeltük a lyukakat, és olykor a kijáratban a tulajdonos is megmutatta magát, amikor némi fáziskéséssel reagálva jöttünkre, nem bújt el időben. Mint kiderült, hazánk egyik legnagyobb testű pókfaja a pokoli cselőpók (Lycosa vultuosa) példányai szemelték ki a lakóhelyül a kertünket. A faj nevét alighanem „pokoli” fájdalommal járó csípéséről kapta, de nem kell őket zargatni, és akkor nem tudjuk meg, mennyire fáj.
A nőstények 30-35 mm, míg hímek 18-25 mm nagyságúak. A farkaspókfélékhez tartozó pokoli cselőpók csáprágóinak alapíze élénk, tégla- vagy narancsvörös, ezt láthatjuk akkori is, ha sikerül megpillantani a tárna felső szakaszán tartózkodó példányt. Közeli rokona, a szongáriai cselőpók, a hazai pókfajok legnagyobbika, mérete, kiterjesztett lábaival együtt a 10 cm-t is elérheti.
Elsősorban száraz, gyér növényzetű gyepeken fordul elő, de a természetes élőhelyek csökkenésével a városokban is megjelenik. Nem sző fogóhálót, zsákmányát lerohanva ejti el. A nőstény a petéket egy kis labdába szőve magán hordozza, a kis pókok kikelését megelőző időszakban pedig laza hálószövedékkel borítja be a tárnák bejáratát, hogy ezzel is védje utódait. A kis pókok az első vedlésig anyjuk testén utaznak.
A pokoli cselőpók függőleges, föld alatti tárnáinak mélysége 25-35 centiméter is lehet.
Augusztus végén jön el a párkeresés időszaka, amikor gyakrabban kerülnek szem elé, majd ahogy ősszel az idő hidegre fordul, megkezdődik a téli, nyugalmi időszak, tárnájuk mélyére húzódnak vissza, annak tetejét egy 3-4 cm-es földből és fonalszövedékből készült dugóval zárják le.
A kert egy másik részében május közepe felé jelentek meg a kisebb, ferde bejárattal kezdődő lyukak, amelyek már számunkra is ismerősek voltak. A mezei tücsök (Gryllus campestris) ürege 40 cm mélyen is benyúlhat a talajba.
Lakóhelyének előterében egy kis, növényzettől megtisztított udvar van, ide ül ki szerenádozni, vagy ha egy illetéktelen behatoló közelíti meg a területét, és a szelíd erőfitogtatás nem használ, azzal is itt csapnak össze.
A tücsökciripelés a hímek nőstény-csalogató szerenádja, amit szárnyaik összedörzsölésével keltenek. A ciripelésnek van egy erőteljesebb formája is, amit akkor hallat, ha rivális hím van a közelben. Az üreg fala a hang felerősítésében is szerepet játszik, a ciripelés akár 100 méterre is elhallatszik.
A mezei tücsök a leggyakoribb tücsökfajunk, de rajta kívül még tíz másik faj is él nálunk, amelyek között nem egy igen különös életmódot folytat. A mezei tücsök Közép-Európában még gyakori fajnak számít, de Nyugat-Európa több országában nagyon megritkult. Az intenzív mezőgazdasági művelés és vegyszerezés miatt élőhelyei megfogyatkoztak, és például Nagy-Britanniában, a Benelux-államokban, Németországban már a veszélyeztetett fajok vörös listáján szerepel.
A cikk először 2020 májusában jelent meg.
