Homokfoltos erdőjárás egy szelíden hullámzó dombtáj mozaikos rengetegében. Dióhéjba foglalva így lehetne jellemezni a Gödöllői Kéktúrát, melynek hangulata és bája a táj részleteiből tevődik össze.
Ez a kék nem az a kék! Ugyanakkor az országjáró jelvénygyűjtögetők erre a rövidke kék jelzésű útvonalra is felfigyelhetnek, hiszen a Gödöllői-dombság lankáin átvezető, mindössze 19 km-es útnak is saját túramozgalma van. A híres kéktúrával ellentétben a tájegység saját kékje egy nap alatt kényelmesen lejárható, jóformán semmilyen kihívást nem tartogat – legalábbis egy gyakorlott terepezőnek táv és szintemelkedés tekintetében biztosan nem –, ugyanakkor az itt váró túraélmény kellő nyitottságot, befogadókészséget igényel a környék felfedezőitől. Szó sincs monoton trappolásról, de zsákbamacskát sem árulunk: ez az útvonal nem kimondottan bővelkedik attraktív látnivalókban. A táj magával ragadó hangulata azonban vitathatatlan, amely szolid alkotóelemeivel teremt békés és szerethető miliőt. Mi a túrát Gödöllőről indulva mutatjuk be az ébredező természet tavaszi légkörével.
A Gödöllői Arbo-park kertészeténél
Bár Gödöllőről indul, a kék út lényegében elkerüli a többek között pompás kastélyáról neves várost. A jelzések a település határában fekvő arborétumnál kezdődnek, ahová a busszal érkezőknek a Gödöllő, méhészet, a vonattal közlekedőknek a Gödöllő-Állami telepek megállónál kell leszállniuk. Utóbbitól még pár száz méter séta szükségeltetik a rajtpont eléréséhez, ahol akár egy egésznapos programot is tartogat a Gödöllői Arbo Park.
A füvészkert alapvetően erdészeti kutatások céljából jött létre a 20. század elején, és csak 1989-ben nyílt meg a nagyközönség számára. Az arborétumban sétálva olyan érzése van a látogatóknak, mintha kis területen többféle erdőn is keresztülsétálhatna. A hangulatos erdei utakat játszótér, erdei fitneszpark számtalan pihenőhely teszi változatossá.
A parkban 130 nyitvatermő és 650 lombos fa-, illetve cserjefaj él. Ennek a többszörösét teszik ki azonban a fajon belüli változatok. Látványosak az 50-100 éves duglászfenyő-, nyalábtűs-fenyő és jegenyefenyő-gyűjtemények, az idős oregoni álciprus és nyugatituja-csoportok, a mamutfenyő-állomány, az akác-fajtagyűjtemény, a gyantásciprusok, az atlasz cédrusok, valamint az őshonos és egzóta tölgyek.
Az arborétum parkolójától induló murvás úton lendülünk neki a Bagig tartó távnak. A szelíd emelkedőkkel bíró dombság rögtön akácossal köszönti vendégeit, s ez a tájra jellemző fafaj még sok helyen kíséri majd széles utunkat. A mai erdőkép kialakulásában jelentős szerepe volt az évszázadokon át tartó erdőhasználatnak. A 20. század elejére évente több száz hektár erdőt vágtak ki. Az újraerdősítés legegyszerűbben tájidegen fajokkal volt kivitelezhető, ezért akácot, fekete diót, bálványfát és fekete fenyőt ültettek. Túránk során a jelenlegi erdőtársulások élénk mozaikosságát mi is tapasztalni fogjuk.
Az akácos sokáig kísérőtársunk lesz
Rálátással az erdőre
Kerítést kísérve megkerüljük az arborétumot, majd kisvártatva az akácost cserjés váltja, néhány száz métert követően pedig kelet felé nyílik kilátás. Tovább haladva katonás sorban ültetett akácok adnak díszszemlét, a Nagy-Fenyves nevű erdőrészbe fordulva pedig szintén szabályos telepítések keltenek ambivalens érzéseket: semmi természetesség nincs ezekben az ültetvényekben, erdőtömbjeik mégis sajátos bájjal bírnak.
Csak néhol nyílik kilátás a környék változatos erdeire
Keletnek tartunk és a jelzésekre csupán egy-két alkalommal kell figyelnünk, melyek alapvetően egyértelműen vezetnek a terepen, tehát a tájékozódás egyáltalán nem macerás. Az erdészeti út keréknyomán haladva süppedős talajra leszünk figyelmesek, s a helyenként kibukkanó homok a gödöllői táj felszíni formáinak kialakulásáról árulkodik. Anno ezt a területet az Ős-Duna és mellékfolyói által lerakott üledék töltötte fel, majd mindezt a pleisztocénban (2,58 – 0,0117 millió évvel ezelőtt) lösz és futóhomok borította be. Ez a löszréteg délkelet felé haladva egyre egységesebb és vastagabb foltokban bukkan a felszínre.
Homokozásban is részünk lesz, de a haladást ez különösebben nem lassítja
Keresztezzük a térképen is feltüntetett Királyi utat, melynek neve a gödöllői térség múltjáról regél. A terület több száz éven át királyi, később kormányzati vadászterületeként főként a vadgazdálkodás érdekeit szolgálta. Erzsébet királyné (Sisi) is szeretett erre kirándulni, akinek emlékével utunk későbbi szakaszán is találkozunk.
Kismeténg szőnyeg veszi körbe a romos vadászházat
Egy virágszőnyeggel körülvett romos vadászház tőszomszédságában érjük el a Gödöllőt Valkóval összekötő országutat. Egy katonasír és egy útszéli kereszt mellett kelünk át az aszfaltcsíkon, s alig néhány lépést követően magányos kék jelzésünk mellé több turistajelzés is becsatlakozik, köztük egy különös, sárga mintájú is, amely az itt húzódó Csörsz-árok – a Kárpát-medence legmonumentálisabb ókori védőműrendszerének – felfedezésére invitál. Rövid kitérő ez a kékről, ezért nem érdemes kihagyni az egyedülálló történelmi látnivalót.
Keresztezzük a valkói országutat
A Csörsz-árok keletkezésnek története homályba vész, még a történészek között sincs egységes álláspont, ám ez mit sem csökkent az Alföldet átszelő, több mint 1200 kilométer hosszú árokrendszer monumentalitásán. Ha valaki kíváncsi a késő római kor egyik ma is felfedezhető maradványára, az a kékről leágazó tanösvényen szó szerint belegyalogolhat a múltba.
Csörsz-árok egy kis szakaszát is bejárhatjuk
Pár száz métert követően erdészeti aszfaltúton érjük el az Erzsébet-pihenőt. Az emlékek szerint gödöllői tartózkodása idején Sisi rendszeresen kilovagolt ide, ez volt az egyik kedvenc pihenőhelye. Ennek emlékét a hely nevén túl márványtábla is őrzi. A kellemes környezetben fekvő piknikezőnél egy vadászház, asztalok, padok, tűzrakó, valamint egy kis fedett esőbeálló nyújt kényelmet a kirándulóknak.
Eddigi utunk során is változatos fafajú ligetekben haladtunk, a pihenőtől azonban már a Korona-erdő elegyesében járunk, amelyben a tölgy és a gyertyán dominál. Természetesen az akácosok sem maradhatnak el, feketefenyőt viszont errefelé már ritkábban látni.
Az Erzsébet-pihenőnél kényelmesen lehet piknikezni
Vízválasztó dombokon
Utunk során feltűnhet, hogy a Gödöllői-dombság nem túl gazdag felszíni vizekben, mindössze tíz patak ered a területén. Ezek közül a kék út gyakorlatilag csak egyet érint Bagon, források közül pedig egyet sem. Érdemes ezért megfelelő mennyiségű folyadékot magunkkal vinni. Ugyanakkor vízügyi szempontból a táj érdekessége, hogy vízválasztóként működik. A dombság legmagasabb pontjától – Margitától (344 m) – kiindulva, az isaszegi Kálvária-hegyen, a péceli Bajtemetésen, a gombai Vár-hegyen keresztül Albertirsáig nyúló fő vonulata nyugatra a Dunába, keletre a Tiszába tereli vízfolyásait.
Tavasszal salátaboglárkák szegélyezik az utat
Továbbra is szintemelkedés nélkül, kényelmes földúton tartunk északkeleti irányba. Mielőtt a Ménescsapás-tető keleti végében kiérnénk a körbetekintést engedő szántóföldek szélére, elhaladunk a térképen jelzett „Szkíta halomsírok” mellett. Ha az utunktól bal kéz felé olyan látványos ősi halomkúpokat keresnénk, mint amilyenek pl. a Bakonyban láthatók, akkor sajnos csalódnunk kell. Itt ugyanis csupán alig látható térszínek árulkodtak a vaskori nomád lovasnép egykori jelenlétéről, azok is leginkább csak a szakavatott régész szemeknek.
Erdei utunk virágos tisztásokat érintve vezet az Aszódi és Gödöllői járás határmezsgyéjén. Alig találkozni erre kirándulóval, s ha kellő csendben járjuk a vadban gazdag erdőt, nagy valószínűséggel megpillanthatunk egy őzet, vaddisznót vagy szarvast.
A Ménescsapás-tetőn ismét gazdagodik túránk színpalettája. Az út által is érintett virágos mezők pompája mellett szélesen elnyúló szántók engednek kilátást a tavasszal különösen színgazdag erdőlankákra.
Tisztások tarkítják az erdőben kanyargó kék utat
A dombhátról az eddigi terepviszonyokhoz képest meredeknek mondható ereszkedéssel fordulunk le északi irányba, ami a Nagyvölgyi-árok, illetve a végállomást jelentő Bag felé vezet. Gyertyános-tölgyesben kanyargunk egyre lejjebb, majd a helyenként kinyíló térben újabb csodás tájrészleteket fedezhetünk fel. Egyes pontokon még a Börzsöny és a Mátra hegyláncait is megpillanthatjuk.
Megérkezünk Bagra
Az utolsó állomásunkat jelentő község határát egy fenyőkkel tarkított fiatalosban érjük el. Egész eddigi utunk során csupán ezen a rövidke szakaszon haladunk gyalogösvényen, az összes többi rész földutas menetet tartogat. A Nagy-völgyi-árok mentén térünk be a községbe, amin a kék különösebb látnivaló nélkül vezet keresztül. Átkelünk az M3-as autópálya felett, melynek tőszomszédságában csörgedezik az Egres-patak. A vízfolyás szegélyező ligetes (a felüljáró mellett) egy kis pihenőt rejt, amit Fási-kertnek hívnak. Padok és asztalok, tűzrakó és információs tábla, valamint esőbeálló található itt, amennyiben nem zavar minket a közvetlenül mellettünk dübörgő autópálya. A piknikező egy rövidke környezetismereti tanösvény része, ami a felüljáró végénél álló Nepomuki Szent János-szobor mögött kezdődik.
Bagon túl sok látnivaló nem akad, vasútállomása azonban nagyban megkönnyíti a túra logisztikáját
A Fási-kerttől már csupán néhány száz lépés a bagi vasútállomás, ami a 19 km hosszú túra végpontját jelenti. A menetirány persze tetszőleges, meg is fordíthatjuk a túrát: a jelvényszerzéshez csupán a pontokon kihelyezett számsor feljegyzése szükséges a Piliscsabai Természetjáró Egyesület (PI-TE) által kiadott igazolófüzetbe. A túra logisztikáját tovább segíti, hogy a táv mindkét végpontján vasútra, illetve buszra is szállhatunk, a sűrű menetrendnek köszönhetően pedig úgy osztjuk be a túranapot, ahogy az nekünk kényelmes.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
