Kikeleti túratipp a budai táj határán

A közelmúltban több budai túrát ajánlottunk, melyek a hegység nyugati, élményekkel teli peremrészeit mutatták be, azonban még mindig van tippünk a környékről, ami remek kora tavaszi program lehet mindazok számára, akik a főváros környékén, ugyanakkor a városi forgatagtól távol szeretnének kirándulni.

Bár átmenő túráról van szó, a jó tömegközlekedési lehetőségeknek köszönhetően kényelmesen tudunk tervezni, féltávnál buszra szállva akár meg is szakíthatjuk a túrát, az pedig már csak hab a tortán, hogy útközben vendéglátóhelyek kínálnak felfrissülést.

A Biatorbágy vasútállomásától északnak induló zöld háromszögjelzésen alig néhány száz métert kell csupán megtennünk, hogy máris a természetben találjuk magunkat. Elhaladunk a kálváriával bíró Sarlós Boldogasszony kápolna mellett, átbújunk az M1-es autópálya alatt, és a napjainkban inkább már lakóövezetnek számító régi szőlőskertek mentén érünk ki a Torbágyi-erdő fiatalosába.

Széles utunk enyhe emelkedéssel vezet a kilátást engedő erdőhatárhoz, ahol a pátyi dűlőföldekre, a Zsámbéki-medence fodraira és a távolban húzódó Gerecse és Vértes vonalaira látunk rá.

Csendes táj erdőfoltjában kanyarogva közeledünk a Főkúti Parkerdő fenyvesében megbújó látnivalóihoz. Mielőtt felhágnánk a panorámát is elénk táró kis hegykúpra, érintjük a nagymúltú Főkút-forrást, melynek vizét az itt talált ókori feliratos kövek tanúsága szerint már a rómaiak is használták: fürdőt építettek a gyógyhatású forrás mellé, illetve egy település nyomait is feltárták. Napjainkban is csörgedezik a forrás, vize sajnos jelenleg nem ivóvíz minőségű.

A forrástól néhány lépésnyire találjuk a római feliratos köveket, majd az ösvényünk ismét nyugatra nyíló panorámát terít elénk, melynek előterében pasztellszínű szántók húzódnak, horizontján pedig szelíden hullámzó vonulatok sejlenek.

Többek között Pátyra is rálátunk, amit érinteni fog a zöld út, de mielőtt továbbra is északnak tartva leereszkednénk a dombhátról, érdemes pár lépésnyi kitérőt tenni a felhagyott Főkúti-bánya látványos, barlangüreget is magába foglaló sziklafalához.

Az egykori kőfejtő természet által visszafoglalt vadregényes udvarába meredek, fakorláttal ellátott ösvény vezet le. Itt 1920 és 1960 között szarmata kori mészkövet fejtettek, aminek felhasználásával oltott meszet és murvát állítottak elő. A negyven éven át tartó bányászat során mintegy 51 ezer tonna kőzetet termeltek ki.

Miután visszakapaszkodtunk a dombhátra, a parkerdő elegyesében lejtve érkezünk meg Páty határába, ahol eldönthetjük, hogy a zöld négyzet jelzésen pár száz méteres kitérőt teszünk a Cukorborsó étteremhez, vagy maradunk a háromszögjelzésen, ami a távolságibusz megállóját érintve halad tovább a budai táj peremén.

A Pátyot Budakeszivel összekötő országutat keresztezve érkezünk meg Páty Mézeshegy településrészére. Gyorsan eltelik a családiházas szakasz, amit egy vadkerítésen létrával átkelve hagyunk magunk mögött. Széles földutunk óvatos emelkedéssel csertölgyes pagonyba visz.

Különösebb látnivaló errefelé nem akad, de nyugodt csendjében komfortosan haladhatunk, majd a Hideg-völgy árkát keresztezve elérjük a Telki és Budakeszi között húzódó országutat. Utunk féltávjánál buszmegálló kínál kiszállási lehetőséget, a Hidegvölgyi Erdei pihenőhely büféje pedig étellel, itallak kínál felfrissülést.

A pihenőtől a Sisakvirág tanösvénnyel közösen haladva kezdjük megrohamozni a Budai-hegység legmagasabb pontját. Egész túránk legtöbb szintemelkedést tartogató szakasza következik, de ez senkit ne riasszon vissza: az 559 méter magas Nagy-Kopasz elnyúló tömbjének meghódítása nem jelent meredek kaptatózást, csupán hosszabb emelkedést, ahol nem mellesleg érintjük utunk egyik legszebb részét, a virágokkal pettyezett Tarnai-pihenő sziklakopáros kilátópontját.

A tél végére egyhangúvá fakult dolomit sziklagyepek üde színfoltjait a tavaszi hérics, illetve a leánykökörcsin adják. Ezek a pompás tavaszhírnökök gyakran magányosan virágoznak, máshol csapatosan vannak jelen a gyepen. Fontos, hogy óvjuk ezeket a ritka és fokozottan védett növényeket: vigyázunk, hova lépünk, és természetesen semmi esetre se szedjük le vagy ássuk ki őket.

A Tarnai-pihenő feketefenyvessel rámázott kopár bércorráról elsősorban a Kopasz-hegy erdős hátára látunk rá, mögötte a Budai-hegyég nyugati őrhegyei, a Tót György- és a Vár-hegy domborulatai látszanak. A látótér baloldalán a Széchenyi-hegy tömbje, valamint a budaörsi kopárok sorakoznak.

A Fekete-hegyek vékony talajréteggel lepett dolomitszikláin járunk. A múlt században gazdasági és talajmegkötési céllal telepítették ide az igénytelen feketefenyőt, mára azonban a klímaváltozás következtében az örökzöld pusztulásnak indult. Immáron az erdészet láncfűrészei is gyorsítják a folyamatot, hogy a táj mihamarabb visszanyerje természetes gyepszőnyeggel fedett kopár állapotát.

A Nagy-Kopasz tetején álló tornyot Csergezán Pál festőművészről lett elnevezve, akit elsősorban az erdő vadjait ábrázoló képeiről ismerhetünk. A vörösfenyőlécekkel borított torony kilátószintjére száz lépcsőfok megmászásával juthatunk fel.

Tiszta idő esetén körpanorámájában 100 km-es távolságban pásztázhatjuk a tájat, benne a budai hegyek csúcsain kívül a Pilis, a Visegrádi-hegység, a Vértes, a Gerecse és a Velencei-hegység vonulataival. Észak felé tekintve a Felvidék egyes részletei is felsejlenek, és ha szerencsénk van, keleten a Mátra tömbje is kivehető.

Nehéz betelni a hatalmas torony végtelen távlatával. A hosszas elidőzést csak az erős tavaszi szél gátolhatja, ami ilyen magasságban metsző tud lenni. Lent, a kilátó tőszomszédságában padok és tűzrakó szolgál kényelmet a piknikezőknek, illetve itt találjuk a Nagy-Kopasztól - Nagy-Kopaszig túramozgalom pecsétjét is.

Utunk tovább vezet észak felé. A Cseresznyés-erdő elegyesében szürke törzsű bükkök is vegyülnek, amely hűvösebb klímát kedvelő fajok egyértelműen jelzik, hogy már a hegy északi oldalán járunk.

Kényelmes ereszkedésben, egy hosszú egyenessel érkezünk meg a zöld háromszögjelzés végéhez: belecsatlakozunk a zöld sávba. A földúton jobbra fordulva követjük a jelzést, és hamarosan beérünk Nagykovácsiba, előtte még viszont érintjük a Pásztor-kereszt pihenőjét, ahol a monda szerint egy pásztor vesztette életét a rátörő viharban.

Nagykovácsi délinyugati határában átkelünk az Ördög-árok manapság száraz csatornáján, és már házak között járjuk túránk utolsó métereit. A végállomást a Tisza István tér buszfordulója jelenti, amit a Nagyboldogasszony templom mellett fekszik. Ha nem akarunk egyből hazaindulni, akkor a tér közelében kávézó, cukrászda vagy étterem teheti fel az i-re a pontot egy látnivalókban gazdag kirándulás végén.