A Kis-Somlyó mérete, kora és hasznosítási módja alapján is a Badacsony ikertestvére lehetne, ha nem rejtőzne a nagyobbik fele a föld alatt. Pedig szomszédos városok, nagy magasságok és Balaton nélkül különleges felfedezések várnak.
A Győrtől egészen Zaláig elterülő síkságon utazva nem gondolnánk, hogy valamelyik távoli fasor mögött egy igazi hegyet találunk, sziklákkal, szőlőkkel és panorámás tetővel. Talán éppen ezért nem is keresik sokan, a kis forgalom pedig egy olyan kis világot segített érintetlenül megőrizni, amihez hasonlóból nagyon kevés maradt az országban. Pedig sok dolog adott ahhoz, hogy a Kis-Somlyót messze földről felkeressék: termálvíz, borospincék, és hamisítatlan vidéki nyugalom.
Tanúhegyek kialakulása. A Kis-Somlyó ma csak a 2-3. lépésénél tart
Hasonlóan a nem is túl távoli Somlóhoz, a Ság-hegyhez, vagy akár a Badacsonyhoz, a Kis-Somlyót is egy viszonylag közelmúltbeli, csendes vulkánkitörés hozta létre, mégis alig hasonlít az előbb említett helyekre. A dunántúli vulkáni tanúhegyeket pedig egymáshoz képest is a legkülönfélébb formában találjuk: a folyamat első lépéseként a vulkáni tufából és részben lávából álló hegy emelkedik ki, közepén a kráterrel. A közelben, Sárvártól délkeletre itt meg is rekedt a folyamat: a vásárosmiskei tufagyűrű dombjai pedig ma már alig kivehető formában állítanak emléket a vulkánosság kezdeti momentumainak. A folyamat folytatásaként a krátert láva tölti fel, majd a vulkán kialszik, és - ha a geológiai viszonyok kedvezően alakulnak - lassan pusztulásnak indul a kürtő körüli talaj. A Kis-Somlyó éppen itt tart, a magassága egyelőre alig több a vulkáni takaró vastagságánál, és még vélhetően évmilliók fognak eltelni, mire a Kisalföld lassú emelkedése, és így a felszín eróziója nyomán a Somlóhoz vagy a Badacsonyhoz hasonló, pompás magaslattá válik.
Ennyi látszik Jánosháza felől
A hegy déli tövében elterülő Kissomlyó községbe érkezve látszik először, hogy nem a szokásos, közismert kirándulóhelyek egyikére jöttünk. A mindössze 60-80 házból álló település főutcájának kanyarjában indul az egyetlen útjelzés, egy sokat mondó sárga háromszög. A kopott, de rendben tartott kerítések között néhány perc alatt fel is érünk a hegy peremére: ennyi lett volna? Itt bizony nem a domborzat a fő látványosság.
Csendélet a „csúcs” peremén
Pedig idefent tényleg minden kicsit más. Kisebb fák, kis házak, november ellenére mindenütt zöld fű, és a szőlők közti tágas mezőn mintha a nap is végre erősebben sütne. Ráadásul később kiderült, hogy ez utóbbival csak részben tévedtünk: a hegy tetejét alig egy-két arasznyi vastagságban borítja a termőtalaj, és itt-ott ki is bukkan az alapkőzet. A hatalmas tömeget a nap olyan hatékonyan melegíti, hogy még a füge is jól érzi magát idefent! A szőlők gyökerei is egészen a tömör kőzetig nyúlnak, mégis az itteni borokat visszafogottabbnak és gyümölcsösebbnek tartják a Somló és Ság-hegy egyedi lángborainál.
Egy apró kőbánya a sok közül
Sajnos bármennyire is szerettük volna, ottjártunkkor mégsem sikerült megkóstolni a borokat. Kereskedelmi forgalomba ugyanis nem kerülnek, egy nyitott pince meglátogatását pedig a munkanapi időpont, a mára - tévesen - előre jelzett rossz idő, és a szerencse hiánya akadályozta. Lesz miért visszanézni!
Ha a fák és falak mesélni tudnának, itt talán akkor sem szembesülnénk meglepő történetekkel. Szerencsére
Bár a látványos célpontokat és szelfiháttereket elkerültük, ahogy teltek az órák a fennsíkon, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a látványosságok hiánya mellett a valóságban mennyire látványos is itt mégis minden fa, kerítés és kisebb-nagyobb ház: ezek még abból az időből származnak, amikor a távolságot nem liter benzinben mérték. A végigdolgozott napokon a Kis-Somlyó fennsíkjára vezető gyaloglás is igazi hegymászás volt, a jó szőlő pedig olyan kincs, mint egy csúcs okostelefon. Sőt, talán mindez ma sem változott túl sokat.
Ha a 21. századi technika legalább rádióhullámok formájában jelen lett volna idefent, talán online térképen megtaláltuk volna a hegy legmagasabb pontját is, oldalában a Király-kővel, de végül enélkül fordultunk vissza. Persze hagyományos értelemben a hegy északi oldalának ez a kis sziklája sem látványos, csak a IV. Béla király legendája miatt ismert, aki kíséretével itt talált menedéket az üldöző tatár sereg elől.
A párás távolban a tíz kilométerre álló Ság-hegy
Az északi szőlők tövében aztán váratlanul visszatértünk a civilizációba: Bogátafürdő nyaralói között sétálva ér véget a jelzett út, az üdülőövezet apró termálfürdője mellett. Az innen induló buszok a szomszédos Kissomlyóhoz hasonlóan, Celldömölkre tartanak, ahol vasúti átszállással a Dunántúl nagy része elérhető.
Egy biztos: a Kis-Somlyó nem egy szokásos kirándulóhely, amit mérhető szintkülönbségek vagy számszerűsíthető létesítmények alapján csak úgy értékelni lehet. Ezen a helyen a legnagyobb élmény a hegy szó szerinti értelemben vett felfedezése, egy egész napos feltöltődés a Kisalföld szántóföldtengerének közepén. Szigorúan autó nélkül érkezve, értékelve a távolságot, az érintetlenséget, ha pedig a szerencse is felbukkan, belekóstolni a legkisebb borvidékünk talán legritkább borába, és nem sietni hazafelé.
A kerékpárral érkezőknek jó hír, hogy csak bő tíz kilométer a Közép-Dunántúl egyik fő vasúti elágazó állomása, Boba, ahova Budapest mellett, Győrből, Szombathelyről és Zalaegerszegről is közvetlen gyorsvonatokkal juthatunk el, de személyvonattal másfél óra alatt akár a Balaton partjáról is ide lehet döcögni. A visszaútra akár a valamivel távolabbi Celldömölk is választható cél, alig rosszabb eljutási lehetőségekkel.
Kapcsolódó cikkeink:
Utazás a Kisalföld tűzhányójába
