Kilátások a zergék ösvényéről a Magas-Tátra északi őrbástyáján

A Magas-Tátra szlovákiai oldalának turistautakon felkereshető csúcsai között kétféle akad: fárasztó, de alapvetően egyszerű útvonalon elérhető, és láncos, kitett szakaszokat tartalmazó, izgalmas ösvényeken hozzáférhető ormok. A Fehér-tavi-csúcs (Jahňací štít) a legfélreesőbb mind közül: a hegység keleti szegélyén emelkedik, a lábához tartó turistautakhoz már nem ér el az „elektricska” (a Tátrai Villamosvasút), ráadásul az egész Kárpátok 2. legmagasabb pontja, a Lomnici-csúcs „árnyékolja”.

A csúcs lábánál fekvő Zöld-tó (Zelené pleso) körüli katlan smaragdzöld tengerszemével, visszafogott küllemű, fa burkolatú turistaházával és roppant ormaival egyértelműen a Magas-Tátra legszebb völgyi látványa. Idáig két egyszerű túraútvonalon is fel lehet sétálni, a csúcshódítás azonban kitett, láncokkal biztosított szakaszokat is tartalmaz, ezért csak tapasztalt túrázóknak ajánlott. Érdemes a Zöld-tavi menedékházban (Chata pri Zelenom plese) szállást foglalni egy éjszakára, így bőven juthat idő a környék egyéb túraútvonalainak felfedezésére, és egy kényelmes, rövid csúcsmászásra is.

A Késmárki-Fehérvíz-völgy

A Zöld-tavi menedékházhoz a legegyszerűbben a Tátralomnicot (Tatranská Lomnica) Barlangligettel (Tatranská Kotlina) összekötő autóút melletti parkolóból (Kežmarská Biela voda) juthatunk fel. A sárga jelzésű turistaút eleinte megtépázott, majd életerősebb fenyvesben vezet egyre beljebb, a patak mentén befordulva a gleccser vájta, rövid völgybe. A kolosszális sziklafalak látványa csak a kanyar után bukkan elő, amint az erdő is elmarad: a Késmárki-csúcs közel 1000 méteres, összefüggő fala lehengerlő kép, akárcsak a Karbunkulus-torony karcsú bástyája.

A monumentális magashegyi díszletek között eltörpül, mégis feltűnő a turistaház sárgás épülete. A ház 1897 óta üzemel, a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) védnöke, Frigyes főherceg tiszteletére eredetileg Frigyes-menedékháznak nevezték, de a II. világháborút követő államosítás után Albert Brnčal szlovák hegymászóoktató nevét viselte (innen származik szlovák beceneve, a Brnčalka is). Szobáiban 56 ágy, tetőterében 30 matrac várja a vendégeket, akiknek jó előre szállást kell foglalniuk, hiszen a ház télen-nyáron népszerű turistacélpont. A barátságos hangulatú épület tengerszem melletti teraszáról vagy étkezőjéből a víztükörben tükröződő csúcsokban gyönyörködve fogyaszthatjuk el az ebédet, mielőtt nekivágnánk a rövid, ám több mint 700 méternyi szintemelkedést áthidaló csúcsösvénynek (a sárga jelzésen).

Fel csúcsra

Eleinte törpefenyvesben, néhol kisebb kapaszkodást igénylő tereplépcsőkön át kapaszkodunk fel az első kis „teraszra”, a Vörös-tó (Červené pleso) mélyedésébe, aminek falai között már feltűnik célpontunk, a Fehér-tavi-csúcs tömege is. Füves foltokkal tarkított törmelékhalmokról fordulunk rá a meredek felszökéssé formálódó gránitlépcsőre, amelyen láncok segítenek át – ez a túra legizgalmasabb, ugyanakkor legnagyobb figyelmet igénylő szakasza. Később már javarészt az északi oldalban, párkányokon egyensúlyozva célozzuk meg a csúcsot, ahonnan végre kiélvezhetjük a Tátra-vidék látványát.

A Bélai-Tátra fehér tarajos, dermedt sziklahullámként magasodik előttünk, ellenkező irányban pedig a Magas-Tátra jég csipkézte sziklakompozíciója tölti ki a teret. Persze a távolabbi, erdős hegységekre is kilátunk, jellegzetes például a Pieninek fehér „szikladiadémja”, a Korona-hegy (Trzy Korony) mészkősüveges orma. A Fehér-tavi-csúcsot (Jahňací štít) eredetileg Fecske-hegynek (Schwalbenberg) nevezték, mivel a sziklás környezetben sok hajnalmadár (szlovákul hegyi fecske) él. Később hívták Zerge-csúcsnak, de a jelenlegi szlovák névből magyarosított Bárány-csúcs is szerepelt a listán.

Kerülővel lefelé

Visszafelé mindig nehezebb, különösen a sziklás, kitett, olykor törmelékes ösvényen, de azért viszonylag gyorsan a Zöld-tavi menedékházhoz érhetünk. Innen a legegyszerűbb és leggyorsabb távozási lehetőség a megtett úton visszasétálni a parkolóhoz, ám ha maradt időnk, vagy eltöltünk egy éjszakát a turistaházban, kínálkozik egy másik opció is. A Nagy-Fehér-tó (Veľké Biele pleso) irányába a piros jelzésű turistaút vezet, enyhén kiemelkedve a völgyfőből. A tó hátterében egyik legvadabb arcát mutatja a Magas-Tátra, aminek a Bélai-Tátra finom ívű, lekerekített gyephavasi háta rajzol ellensúlyt szemközt. Innen a zöld jelzésű ösvényen eleinte törpefenyvesben, majd a „mészkőpáholyok” alatti, fel-felnyíló erdőben érkezünk a Gyopár menedékházhoz (Chata Plesnivec), ahol ehetünk-ihatunk egy jót.

Ez a hegység talán legfélreesőbb, a többinél jóval kisebb forgalmú turistaháza – ennek megfelelően a nyári szezonon kívül csak hétvégén tart nyitva. A pompás fekvésű gerendaépület 1932-ben egy kisebb kunyhó helyére épült. Előtte a sárga jelzésen folytatjuk az ereszkedést, és a völgytalpon csatlakozunk a kék jelzésű turistaútba, amelyen jobbra az autóúthoz, balra Barlangligetre (Tatranská Kotlina) juthatunk.

Hasznos

A túra kezdő- és végpontja között mintegy negyedóra séta a távolság, de nem muszáj autót használni: Ótátrafüred (Starý Smokovec) felől, Tátralomnic (Tatranská Lomnica) érintésével érkeznek, illetve oda távoznak az autóbuszok, de ha lekésnénk az utolsót, taxit is hívhatunk. A túra völgyi szakasza sokszor télen is járható (bár magas lavinaveszély esetén nem ajánlott, és hóátfúvások máskor is ellehetetleníthetik az előrehaladást), de a csúcsra vezető ösvényt a téli zárlat idején nem lehet látogatni. A szeptember és az október általában még alkalmas a látogatásra, de ha leesik egy kisebb hótakaró, annak elolvadását érdemes megvárni, hiszen a kitett párkányokon történő átkelés ilyenkor veszélyes.

A környéken érdemes még nekivágni a Vörös-torony-hágó láncos szakaszokkal tűzdelt, hosszú útvonalának, vagy egy kisebb kiránduláson rákészülni a komolyabb kihívásra Tarajka (Hrebienok) körül. Nincs messze (se autóval, se tömegközlekedéssel) a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park szurdokkánaánja sem, és ha valaki igazi kuriózumra vágyik, szintén közel található a mészkőcsúcsairól és a Dunajec-áttörésről híres Pieninek a lengyel határon.