Kincseskamra kéznyújtásnyira - Tanösvény az egykori királyi kamarások erdőbirtokán

Ennek az „áldatlan” állapotnak kíván véget vetni egyszer s mindenkorra a 2012-ben létesített, négy kilométer hosszúságú tanösvény, amely szórakoztató formában ismerteti az erdő és a környező tájegység természeti értékeit. Miképpen mi is tapasztaltuk az Idegenvezetői világnap programsorozat alkalmával.

 

Az erdő egykoron a királyi kamara, vagyis a kincstár birtokához tartozott, s így történt, hogy a 1700-as években a török hódoltság idején elnéptelenedett területre telepített, németajkú svábok egyszerűen Kammerwaldnak nevezték el az erdős domboldalt. 1847-ben Döbrentei Gábor „dűlőkeresztelő” programjának engedelmeskedve, tükörfordítással Kamaraerdőre magyarosították a nevét.

 

 

A környéken már a kora középkorban is virágzó települések voltak, ezek egyikéről, az Árpád-kori Kána nevezetű faluról a levéltárak tudtak, de csupán az 1980-as években bukkantak a régészek a házak és a parányi apátság romjaira, amikor a kőérberek-tóvárosi lakópark előmunkálatait végezték. A 11. századi falusi plébániatemplom, és az arra épült apátságot először tűz pusztította, majd a török rombolta le végleg, a községgel együtt. A templomkert temetőjében 1060 sírt tártak fel, értékes személyi tárgyakkal egyetemben.

 

A Kamaraerdei tanösvény 4100 méter hosszú, 12 állomása van. A térképen egy fején áthúzott nyolcasra emlékeztet az útvonal, miközben kétszer is érintve a Nagy-rétet visszatér a kiinduló pontjához, a Kamaraerdei Ifjúsági Park közelében. Ha általános iskolai tanár lennék, egészen biztosan kihoznám ide a nebulókat terepen tartott földrajz, biológia vagy természetismeret órákra!

Újbuda önkormányzata és a Pilisi Parkerdő Zrt. annyira profi módon mutatja be ezt az aránylag kicsi, ám ugyanakkor önmagát ökológiailag kiegyensúlyozott erdőt, hogy egy délelőtti körséta gyakorlati tapasztalatai felérnek sok-sok órás tantermi okítással.

 

 

 

 

A tanösvény úgy alakították ki, hogy az egyik hurka a helyi földtani, geológiai és tájtörténeti ismereteket ismerteti, míg a másik ága pedig  a növény és állatvilággal, valamint az erdészeti tevékenységgel foglalkozik. Mindezt szabatos, egyszerű nyelven, olykor játékos kihívásokkal fűszerezve. A két kör közös találkozópontja a Nagy-rét, ahol a természetvédelemre kerül a hangsúly, táblák és tereptárgyak révén. Az ösvény bármely korosztály részére ajánlható - ha valaki végig tud sétálni a Margitszigeten oda-vissza és utána meg tud birkózni három emelettel egy régi bérház lépcsőházában, az minden további nélkül jól fogja érezni magát ezen a tanösvényen, ahol a legalacsonyabb és legmagasabb pont között kb. 100 méter a szintkülönbség.

 

Már-már tavaszi időjárásban vágtunk neki a távnak, az alacsonyan, de annál vakítóbban ragyogó februári nap végigkísért bennünket háromórás felfedező utunkon, s erre jött rá az egy óra, amelyet az apátsági romtemplom emlékhelyén és a Kána helytörténeti kiállításon töltöttünk.

 

Ám mielőtt átléptünk a gyalogút kezdetét jelölő sorompó belső oldalára, felkerestük az egykori Széchenyi-vadászkastély fennmaradt épületét, amelyben jelenleg egy idősek otthona működik. Az egykori romantikus ősparkban áll Szentgyörgyvölgyi Zoltán, budaörsi plébános szinte megszólaló, bronzba öntött mellszobra, míg közelebb az úthoz, meghitt hangulatú lugasban Széchényi István egészalakos kőszobra tekint le ránk.

 

 

A tanösvény kezdeti szakaszán egy vízmosásban dagasztottuk a sarat, itt-ott még kapaszkodott az élethez néhány elszürkült hófolt. Az utat szegélyező meredek falak jól mutatták a Kamaraerdő jellegzetes talajrétegződését. Az erózió annyira kikezdte néhol a mészkő és lösz alapon kialakult barna erdőtalajt, hogy az öreg fák gyökerei, mint kihalt ősállatok karmai lógtak a levegőben. Találkoztunk egy derékban kettétört óriás csonkjával, mely totemként meredt égnek a gyalogút peremén, egy odúval és a tanösvényt jelző T betű felfestésével az oldalán.

 

Érdekes észrevétel a tájidegen fajok térhódításáról ebben az erdőben. A régi erdészházhoz vezető villanyvezeték vonala alatt minden évben kivágják a sarjadó, fásszerkezetű növényeket, hogy ne tegyenek kárt a vezetékben. A tisztítás után nem az őshonos facsemeték próbálnak talajt fogni maguknak ebben a sávban, hanem a „betolakodó” fehér akác és bálvány- vagy ecetfa csemeték! Az élőhelyeken hasonló módon jönnek létre új életközösségek.

 

A séta ötödik állomásánál értünk fel a 200 hektáros erdőtömb legmagasabb pontjára, a Vadász-hegy 224 méteres kúpjára, ahonnét jó kilátás nyílik a Budaörsi-hegyekre és a repülőtérre, valamint a Sváb-hegyre. A honos madarakkal kapcsolatban az élet (vagy egyéni szerencse?) azonnal egy példával is szolgált. Méretes ragadozó madár vitorlázott keresztül a Nagy-rét fölött, a nyaka alatt barna és fehér foltokkal. A 8. állomáson kitett tájékoztatóból kiderítettük, hogy egerészölyv lehetett, melyekből nyolc pár is fészkel a Kamaraerdőben!

 

Azt is megtudtuk, mindegyik párnak több, ún. váltófészke van, s ezekből minden évben csak egyet, a legbiztonságosabbat rendezi be költésre. Több fekete rigóval is találkoztunk, az erdő korhadt fáin folyamatosan kopácsoltak a harkályok. Helyi kutatók nyolcvan madárfajt tartanak nyilván e környéken. A 7. állomás szerint az erdő ízeltlábúakban is gazdag, a Kamaraerdőn gyakori a selymes futrinka és a védett nagy szarvasbogár.

 

 

Mindenütt vakondtúrások jelezték az emlősök jelenlétét is, melyek közül a vörös róka és az őz a legnagyobb testű fajok. Ritkán „narancsmellű” nyusztot is észlel a természetjáró (főleg, ha csendben gyalogol!), amint mókusnál is ügyesebben kúszik fel egy fa törzsén. A Nagy-rét a séta központi találkozó helye, itt ültünk le mi is jólesően „piknikezni”, miközben túravezetőnk, Illavszky István fáradhatatlanul mesélt imádott Újbudájáról.

Mindent egybevetve kellemes hétvégi kirándulásban lehet része annak, aki végiggyalogolja a tanösvényt, s itt elsősorban kisgyermekes családokra gondolok. A parkoló néhány méterre van az ösvény kezdőpontjától, máskülönben a 41-es villamos végállomása is csak egy rövid sétára esik. A többi csupán rajtad, rajtatok múlik.