És megtudtuk azt is, hogy az ország első, kicsiknek és nagyoknak egyaránt szóló, komplex mozgásfejlesztő parkja hogyan járul hozzá a természetjárás népszerűsítéséhez.
A motorik park lényegében egy többgenerációs játszótér, egyfajta speciális kondipark, amely tele van zömében a talaj felett alacsonyan kifeszített egyensúlyozó, a kondicionális és koordinációs képességeket fejlesztő alkalmatossággal.
Eltérő magasságú rönkökön, sziklákon, mozgó gerendákon, hevedereken, rugós lapokon, s ezek százféle variációján kell átlépkedni, végigugrálni és átegyensúlyozni. Ausztriában sorra épültek a hasonló parkok az elmúlt években, és több esetben kifejezetten olyan helyszínen, ahol az üzenet egyértelmű: legyen lépésbiztonságod, mielőtt túrázni indulsz. Egy korábbi cikkünkben a Kőszeg közelében fekvő St. Corona am Wechselben, egy visszafejlesztett sípálya helyén 2015 óta működő motorik parkot mutattunk be, ahol 24 állomáson 250 elem segítségével fejleszthetjük egyensúlyérzékünket és erőnlétünket. A 21.000 négyzetméteren működő bécsi park játékelemeit pedig ez a videó mutatja be.
A "játszótér" látképe, háttérben a Pipiske-hegyen álló kilátóval
Mire jó mindez? A természetjárásban, különösen magashegységekben elengedhetetlen a lépésbiztonság és az egyensúlyérzék, de az érzelmeink valamilyen szintű uralása is. Sok olyan helyzet adódhat, amikor egyszerű és összetett (kondicionális) képességeinkre van szükség: erőre, gyorsaságra, állóképességre és ezek kombinációjára. Továbbá a hegyen szükségünk van koordinációs képességeinkre is, arra, hogy mozgásunkat milyen pontossággal tudjuk kivitelezni, mennyire hatékonyan tudjuk érzékelni testünk, testrészeink elhelyezkedését. Hogy például át tudunk-e lépkedni a köveken egy patakátkelésnél, vagy éppenséggel vizes lesz a lábunk? Vagy, hogy gatyaféken jövünk-e le egy meredek, csúszós ösvényen, vagy lazán, de óvatosan lelépegetünk? Tapasztalt túrázóknak talán nincs nehéz terep Magyarországon, de a természetjárással most ismerkedőknek a fenti két példa bizony kihívást jelenthet.
És persze a motorik park trendi, jelentsen ez a szó bármit is, és emiatt újszerűen képes népszerűsíteni a természetjárást.
Hazánk első motorik parkja
A helyszín elsőre talán meglepő. Nemcsak maga a település, de a konkrét helyszín is: kertvárosi környezet bányászházakkal, hamisíthatatlan vidéki kocsma egy teresedés sarkán. Aztán egy terebélyes fák övezte téren kinyílik a horizont, egészen pontosan a régen Korcsolyás-, ma Harica-patakként ismert vízfolyás völgye, amely a Bükk kevéssé ismert északi szegletében fúrja be magát hazánk egyik legvadregényesebb középhegységébe. Az éppenséggel kicsinek ma sem mondható Sajószentpéter egyébként a 14. és 15. században Borsod vármegye központja volt, ahol törvényszék állt és vásárokat szerveztek – ezt már a motorik park szélén található információs táblánál tudom meg. A husziták folyamatos zavarása miatt került át a megyeközpont a jobban védhető Miskolcra. A város 20. századi történelmét természetesen a szénbányászat és az üvegipar határozta meg, napjainkban pedig nyilván a szomszédos BorsodChem jelenléte a meghatározó.
A csodás Bükk északkeleti szegélyén járunk, Kazincbarcika szomszédságában. Maga a motorik park egy tágabb, a mesés nevű Pitypalatty-völgyet is érintő térségi fejlesztés eredménye.
Az ún. ingótálca: rá lehet kattanni
Persze országszerte több játszótéren találhatunk egy-egy olyan elemet, például egy rugós talpakon álló fa egyensúlyozó eszközt, amelyeket jellemzően egy motorik parkban használnak, ahogy itt is, de már csak a koncepció végett is érdemes tudatosítani, hogy Sajószentpéter ad otthont az ország első motorik parkjának. Amely persze messze nem olyan óriási, mint a Bécs melletti park.
Az viszont biztos, hogy ezek az eszközök az ember valamilyen ősi, játékos ösztönét mozgatják meg, mert addig nem nyugszom meg én sem, amíg végig nem megyek a ferdelapos ugrálón, az egyensúlyozó korongokon, vagy éppen a lézeren, amelynél egymáshoz képest szögben elhelyezett egyensúlyozó gerendákat találunk, s a rajtuk való áthaladást kifeszített kötelek nehezítik.
Az ún. anakonda, hinta és mászóka egyben
Sajószentpéteren emellett van boulderfal, koordinációs létra, ingótálca, számspirál, és vízideszka (ahol függőleges lapon elhelyezett, különböző formákat kell meglépni, miközben egy vízisí kapaszkodóval tartjuk súlyunkat). Tényleg kitűnő móka, de hova menjünk innen kirándulni és különben is, ki fogja ezt használni?
Mindig az első lépés a legnehezebb
A kérdés akár jogosnak is tűnhet elsőre, különösen azáltal, hogy Sajószentpéter egyáltalán nem kapcsolódott eddig az országos turistaút-hálózathoz. Itt jön képbe a térségi szemlélet. A térség településeit és a projektből megvalósítandó látványosságokat (pl. tájház Radostyánban, geológiai látogatóközpont Sajólászlófalván, természetvédelmi látogatóközpont és tanösvény Mályinkán, a Jókai-ház látogatóbarát fejlesztése Tardonán) gyalogos és kerékpáros túraútvonal köti majd össze, és ezeknek lesznek indítói az ún. mozgáskoordinációs játszóterek.
Kiről nevezték el a pallókon vezető, különleges dabasi sétányt?
Így lesz értelmezhető az, hogy az egységes koncepció mentén telepítendő eszközök az ország első „motorikpark-régióját” alkotják majd, amely remélhetőleg vonzza majd a turistákat, akik láttán a helyiek is többen aktivizálódnak.
Egyensúlyozás a lézerben
Ehhez érdemes azt is figyelembe venni, hogy a térségből az ország legjobb túraterepeiként számon tartott tájegységek érhetők el könnyedén: a Bükk, az Upponyi-hegység, az Aggteleki-karszt, a Rudabányai-hegység, vagy éppen a Vajdavár-vidék. Csupa vadregényes, sokak által ismeretlen hegy, nem beszélve a határon túl található történelmi Gömör nevezetességeiről.
Sajószentpéteren a motorik parkból látható is a Pipiske-hegyen nemrég átadott négy emeletes, 15 méter magas kilátó, ahonnan egyrészt pazar panoráma élvezhető, másrészt ez a hegyvonulat a szakértő szemnek több érdekességet is rejt (pl. a Tömlöc-tető például ősi földvárat rejt, a hegylábon pedig nem akármilyen borospincékre lel az ember).
Boulderfal
Mindez azt jelenti, hogy a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes, mozgáskoordinációt, ügyességet és erőt fejlesztő játszó eszközök egyfajta ugródeszkaként szolgálnak a szabadidő aktív eltöltéséhez, a mozgás ösztönzésére és a környék kulturális-természetismereti attrakcióinak felfedezéséhez. Ezek az eszközök önmagukban is értelmes időtöltést nyújtanak, de összehangoltan telepítve a térség egészét teszik vonzóvá a látogatók számára.
