Tematikus túra, vagy városnéző séta? Esetleg csak tisztelgés Szent Margit emlékének? Bárminek is nevezzük a Szent Margit nyomában emléktúrát, ha a testmozgás valamilyen tematikával is párosul, akkor az csak a hasznunkra lehet.
A legtöbb ember a teljesítménytúra szó hallatán extrém túrára, maratoni vagy még hosszabb távra, de legalábbis olyan kihívásra gondol, amiről azt feltételezi, hogy ő maga képtelen lenne teljesíteni. Ez az esetek egy részében bizonyára így is van, de szerencsére bőven akadnak olyan túrák is, amelyek nem a teljesítményről, hanem valamilyen tematikáról szólnak, és bárki képes teljesíteni őket. A teljesítménytúra-naptárt nézegetve meg-meg akadhat a szemünk alig pár kilométeres kirándulásokon is, melyek célja nem a versenyzés, nem a kilométerek falása, hanem általában valamilyen történelmi emlék vagy személy családinak is nevezhető távokon való megismertetése.
Személy szerint nagyon fontosnak tartom a tematikus túrákat, hogy a sportolás mellett a környezetünkről, a történelmünkről is gyarapítsuk az ismereteinket a természetjárás önmagában is hasznos tevékenysége mellett. Bár én általában hosszabb távú túrákon szoktam indulni, ezúttal a kíváncsiságom az otthonomhoz közeli Margit-szigetre vitt, ahol egy szervezett emléktúra keretében, alig pár kilométeres sétával Szent Margit nyomába eredtünk.
A Szent Mihály-kápolnát is felkerestük
Az emléktúra, vagy mondhatnám úgy is, hogy emlékséta nem véletlenül a Margit-szigeten és január harmadik hétvégéjén lett megrendezve. Azt talán mindenki tudja, hogy Szent Margit a később róla elnevezett szigeten élt apácaként, de azt talán már kevesebben, hogy január 18-án van a halálának az évfordulója. Ebből az alkalomból nem csak emléktúra, hanem a hívők körében zarándoklat is volt Szent Margit sírjánál, így a sírkövön olvasható első szónak a felírása - amely a tematikustúránk igazolásához kellett - a tömeg miatt nehézségekbe ütközött. De ne rohanjunk ennyire előre.
A Hit Pajzsa Nemzeti Egylet rendezte az emléktúrát
A „túra” a Jászai Mari téri parkból, az itiner átvétele után indult, és kb. 8 kilométeren keresztül járta be a Margit-szigetet a délitől az északi csücskéig. Hat ellenőrző pontot kellett felkeresni, melyek kódókból és megválaszolandó kérdésekből álltak. Keresztül-kasul bejártuk a szigetet, érintve a Ferences kolostorromot, a Szent Mihály-kápolnát, a Domonkos kolostorromot, a Madách Imre szobrot, de mi még fakultatív jelleggel, többek között a vadsasparkhoz is ellátogattunk. De hol is jártunk pontosan?
A 13. században még Nyulak szigetének hívták, majd Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete, Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek nevezték a kezdetben több zátonyból álló szigetcsoportot. Mai formáját a 19. századi területrendezéssel érték el, aminek célja már akkor is a parkosítás volt. A sziget flórája is ekkor vált változatossá, mikor József nádor megbízásából számos dísznövény mellett, közel 300 fafajt telepítettek be. Ezt követően a Margit-szigetre csak belépődíj megfizetése mellett lehetett bemenni, egészen 1919-ig. De még mielőtt a fővárosiak pihenőhelye lett volna, állítólag már a rómaiak is megvetették itt a lábukat, igaz erre bizonyíték nincsen. A legkorábbi épített és írásos emlékek a 13. századból maradtak ránk, amikor Szent Margit is itt élt, és imádkozott a domonkosrendi kolostorban.
Ferences szerzetesrendi kolostorrom
Az alapítóokirat szerint a kolostor már 1259-ben állt, amit IV. Béla, Margit édesapja alapított Szűz Mária tiszteletére. A kolostort kezdetben az ágostonosok, majd utánuk a domonkos rendi apácák irányították egészen a török hódoltságig. Utánuk már csak romok maradtak a szigeten, amit még a Duna hordaléka is betemetett. Szerencsére az ásatásoknak köszönhetően az egykori épület romjai ma is látogathatók, igaz mára csak szinte az alapjai maradtak meg. Az itteni domonkosok nem szűkölködtek, a hatalmas birtokaik mellett a király és a pápa is támogatta a rendet, amelyhez 1270-re már 80 falu is tartozott.
Itt élt és dolgozott a szentéletű Margit
Szent Margitot 1245-ben édesapja a tatároktól elszenvedett vereség miatt kétségbeesésében felajánlotta Magyarország megmentéséért az Istennek. Így került Margit a veszprémi domonkos apácákhoz, majd később a Nyulak szigetére, ahol 1254-ben tett fogadalmat. Később két alkalommal is lehetősége lett volna visszavonnia fogadalmát - ami alól apja bizonyára feloldozta volna - mikor II. Ottokár cseh király, valamint a lengyel király házassági ajánlatot tett neki. De ő azonban ezeket elutasította, és továbbra is csak a munkának és az imának élt. Nem volt számára alantas munka, mindent elvégzett, még az egészségét sem kímélte, és talán ezért is halt meg oly fiatalon.
Szent Margit
1242. január 27. - 1270. január 18.
Margitot már nem sokkal halála után, 1276-ban boldoggá avatták, de szenté csak 1943-ban. Több róla szóló legenda is fennmaradt, miszerint jövendőmondó képességgel rendelkezett, amivel apját is segítette az ország irányításában, illetve, hogy halálát követően a teste még három hétig nem indult bomlásnak, és rózsaillatot árasztott. Bárhogy is volt, az bizonyos, hogy példamutató életével még ma is nagy hatással van az emberekre, akik nem csak ilyenkor, a halálának évfordulóján, hanem az év többi napján is elzarándokolnak a sírjához. Ezt az itt állandóan látható mécsesek és virágok is jelzik.
Az egykori domonkos rendi apácakolostor romos falai között nyugszik Szent Margit
Az emléktúrán sajnos nem volt módunk közel menni Szent Margit sírjához, mert ottjártunkkor pont istentiszteletet tartottak az egykori kolostor romjain, és az emlékhelyet körbe állta az áhítatos tömeg. Gondoltuk, nem zavarjuk meg az imádságot holmi szókereső játék kedvéért - mert az egyik ellenőrző kérdés Szent Margit sírjával volt kapcsolatos -, ezért csak a kolostor külső falait szemléltük meg. Addig is folytattuk a sétánkat a sziget északi ellenőrző pontjához. Felírtuk az utolsó kódot is, és mert nem kellet rohanni, mint egy igazi teljesítménytúrán, még ellátogattunk a szigeten található vadasparkhoz is. Bár ilyenkor télen zárva van az egyébként nem túl nagy állatkert, de a kerítésen keresztül is szórakoztatóak a játékos vízimadarak, vagy az itt gyógyuló szárnyaszegett ragadozó madarak változatos hangja. Gólyákkal is találkozhatunk, akik igazán furcsán mutatnak ebben a hidegben. Mereven és némán, felborzolt tollazattal álltak a havon, mintha csak tüntettek volna, hogy nekik ilyenkor bizony nem itt, hanem délebbre lenne a helyük.
Ezen a vasárnapi délelőttön szikrázó napsütésben jártuk be a Margit-szigetet, amit a vízen csillogó jégtáblák kerülgettek, és amelyek a Margit híd robusztus pillérein törtek ketté. Jólesett a családi ebéd előtt ez a kis séta, és jó volt látni, hogy a sziget szokásos hétvégi forgalma mellett a Szent Margit emléktúrát is sokan választották programnak, méghozzá minden korosztályból. Többen családosan, kisgyerekekkel eredtek Szent Margit nyomába, keresték a kódokat és válaszokat az itiner kérdéseire. Úgy gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy az ilyen időtöltés miért és mennyire tud hasznos lenni. Ha a gyerekek ilyen könnyű és játékos formában találkoznak a természetjárással és a történelemmel, akkor talán később is keresni fogják az olyan programokat, melyek a testet és a szellemet egyaránt fejlesztik.
Kapcsolódó cikkeink:
A sziklaorom lábától ameggyes rétesig a zöldön: Gellért-hegy - Normafa
Ketten hét táskával a zöldön: Normafa - Hármashatár-hegy
Ahol a legkoszosabbak lettünk a zöldön: Hármashatár-hegy - Nagykovácsi
