A hűvösebb idő és a táplálékhiány beköszöntével sok kisemlős téli álomba szenderült, de akadnak kivételek, akik ilyenkor is aktívak maradnak.
A téli álomnak számos formája van, és világszerte legalább kétszáz olyan emlősfaj ismert, amelyek télen hosszú pihenőt tartanak. Téli álomban egyes fajok, mint például a mókusok és a hörcsögök, rendszeresen felébrednek, rájárnak a felhalmozott készleteikre, mások hónapokig is tetszhalottnak tűnnek, ugyanakkor vannak olyan nagyon kicsi állatok, akik nem tudnak annyi zsírt magukra szedni, hogy azzal átvészeljék a telet, így ők ebben az időszakban is aktívak maradnak. Ilyenek például a cickányok vagy a pockok.
A Körös-Maros Nemzeti Park oldalán olyan kisemlősökről olvashatunk, amelyek nagyon eltérő módon védekeznek a hideg időszak ellen. Van köztük olyan is, aki nem alszik télen.
Hazánkban 28 denevérfaj él, és mindegyik védett. A legtöbben tudják, hogy a denevérek télen alszanak. De hogyan is készülnek fel erre a koplalós időszakra. A tél közeledtével, amikor csökken a hőmérséklet és rövidülnek a nappalok, a denevérek nagy mennyiségű élelmet fogyasztanak, ezzel együtt hormonális változáson is keresztül mennek. Így sok zsírt tudnak felhalmozni a testükben, amit „barnazsírnak” neveznek, ebből nyerik télen az energiát.
Téli álmukat faodvakban, sziklarepedésekben, esetleg templomtornyokban vagy panellakások repedéseiben elbújva alusszák, rendszerint csapatosan. Fontos, hogy olyan helyet találjanak, ami nem túl meleg, mert ha nem hűl le eléggé a testük, akkor hamar felélik a tartalékaikat. A testhőmérsékletük téli álom közben mindössze 5-8 fok, alig van anyagcseréjük, és perceként csak egyet-kettőt dobban a szívük.
Ne háborgassuk a téli álmot alvó denevéreket, mert felébredve elpusztulhatnak!
Tavasszal szintén egy hormon „ébreszti” a rovarevő kisemlősöket, ami március közepe táján, az emelkedő hőmérséklet és a hosszabbodó nappalok hatására kezd termelődni.
A téli alvás hazai csúcstartói a pelék, akik akár hét hónapot is átaludhatnak. Nem véletlenül nevezik őket németül Siebenschläfer-nek, vagyis hétalvónak. Rájuk és a sünökre a klasszikus, felébredés nélküli hibernáció jellemző.
A vakondok viszont egészen más módszerrel telelnek át: lelassítják az anyagcseréjüket és viszonylag lassabban is mozognak, mint a melegebb időszakokban. Télire jelentős mennyiségű táplálékot halmoznak fel az éléskamrájukban.
A vakondok az éléskamra feltöltése során nem ölik meg áldozataikat, csupán egy harapással lebénítják azokat, mert így nem romlanak meg olyan hamar.
Ha érdekel, hogyan telik a mogyorós pele téli álma, kattints a Körös-Maros Nemzeti Park oldalára, ahol további érdekes témákról is olvashatsz.
