A miskolci béka - a mondás szerint - csak pislogott a kocsonyában, de vendégeink is csak pislognak majd, ha egy igazán jó kocsonyával kínáljuk őket.
A recept hozzávalói 14 személyre
(kevesebbet nem is érdemes főzni)
5 db egész sertés első láb hosszában ketté hasítva
15 db farok
2 db csontozott csülök
1 kg bőrke
2 fej vöröshagyma
2 fej fokhagyma
2 evőkanál só
2 evőkanál ételízesítő
2 db babérlevél
15 szem feketebors
1 cső erős paprika
5 liter víz
Elkészítés
A megtisztított, megmosott, leforrázott alapanyagot 2 evőkanál sóval bedörzsöljük, pár órát állni hagyjuk, majd a sótól kicsit leöblítjük és 12 literes fazékba tesszük. Ráöntünk 5 liter hideg vizet, felforraljuk, leszedjük a habját. Hozzáadjuk az ételízesítőt, a megmosott, héjas vöröshagymát, a héjában középen keresztbe vágott fokhagyma fejeket, babért, borsot, csöves paprikát, és lassan gyöngyözve, fedő nélkül 4 órán át főzzük.
Finom lyukú szűrőn a tányérokban levő húsra merjük a meleg, áttetsző levet. A húsfélék kiálló részeit is megöntözzük, így szép fényes lesz. Hűvösön tartva pár óra alatt megdermed. Hideg helyen 2-3 napig is eláll, de ne tegyük hűtőbe vagy fagyasztóba. Ecettel vagy citromlével megcsepegtetjük, gyengéden kristályos tengeri sót pergetünk rá, esetleg ecetes tormával tálaljuk. Van, ahol őrölt pirospaprikával is megszórják a tetejét. Friss, puha kenyér feltétlenül legyen az asztalon!
Egy felső-gömöri tót furmányos is a Magyar huszárba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva Potyka Kati becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzumálni.
De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel:
- Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim!
Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért.
- No ennek pechje volt! - mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a 'a körülményekhez képest'.
Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az 'áldozatok' között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18-19. században éppúgy, mint Böczögő 20. századi Korona Szállójában.
Ezt a sokszínűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát."
(Dobrossy István: A miskolci fogadók és a vendéglátás története)