A színpompás szalakóták viszonylag későn, április végén, május elején érkeznek vissza a telelőterületekről, és mostanában kezdik meg a költést. Mivel a természetes költőhelyeik egyre fogyatkoznak, ezért mesterséges odúk kihelyezésével segítik őket a szakemberek.
A szalakóták természetes körülmények között, öreg fák odvaiban, például fekete harkály és zöld küllő által vájt odúkban, ritkán homokfalak üregeiben költenek. Ezek eltűnése, illetve megfogyatkozása miatt azonban egyre inkább a számukra kihelyezett mesterséges odúkat foglalják el.
A szalakóták nem viszik túlzásba a fészeképítést, csak minimális fészekanyagot hordanak be, és szinte üres odúkba rakják le tojásaikat. Ahogy azt a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság honlapján olvashatjuk a szalakóták vehemens madarak, előfordul például, hogy ha az odúba már befészkelt egy seregélypár, akkor őket tojásostul, fiókástul kiverik onnan.
A fészekalja 4-5, olykor 6 tojásból áll. A fiókákat mindkét szülő felváltva eteti, főleg nagytestű bogarakkal és egyenesszárnyúakkal, de rágcsálókat, siklókat, gyíkokat és kétéltűeket is esznek.
A Körös-Maros Nemzeti Park részterületei kiváló feltételeket biztosítanak a faj számára, amely mozaikos gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított élőhelyeket kedveli.
A nemzetipark-igazgatóság egyes részterületein szép számmal élnek szalakóták, 2020-ban Cserebökényben például 174 pár, a Kardoskúti Fehértó részterületen 45 pár szalakóta, a Kis-Sárréten mintegy 80 pár, a Kígyósi-pusztán pedig 60 pár költött.
