Már decemberben elkezdték tatarozni fészkeiket a rétisasok a Kis-Sárréten, és a szerencsések látványos nászrepülésükben is gyönyörködhetnek.
Mivel a rétisasok igen korán kezdik meg a költést, ezért a párok már decemberben hozzáfogtak a fészkek tatarozásához. A Körös–Maros Nemzeti Park területén a Kis-Sárréten 2002-ben költött először rétisas. Akkor még a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által kirakott műfészek alapon. Azóta fölszaporodott a költőpárok száma, jelenleg a Kis-Sárrét védett természeti területén 4 pár költ, de van rendszeres költés a sarkadi Fási-erdőben és Mágor-pusztán is. A rétisasok viszonylag nagy revírt tartanak, ezért a költőpárok számát ez korlátozza.
Napfényes időben már decemberben is gyönyörködhetünk a rétisasok nászrepülésében, ahogyan látványos légi akrobatákként köröznek a fészek közelében.
Ilyenkor gyakran hallhatjuk messze hangzó kiáltásukat is. Mivel a rétisasok költési ciklusa nagyon hosszú, ezért igen korán, akár már január végén, de legtöbbször február első felében lerakják tojásaikat.
Ha enyhe a tél, mint idén is, akkor már decemberben hozzáfognak a fészek tatarozásához, amihez különböző méretű gallyakat használnak fel. Mivel meglévő fészküket minden évben tatarozzák, így a hosszú évek alatt az tekintélyes méretűvé és meglehetősen nagy tömegűvé növekszik, akár több mázsát is nyomhat. Sokszor ez okozza a költőhely vesztét is, mert a gyengébb ágak eltörnek a nehéz fészek alatt. Az először költő párok rendszerint héják vagy egerészölyvek fészkét foglalják el, azt használják alapnak, építik át saját szükségleteik szerint. Gyakori, hogy a rétisas párok második fészket is építenek, s azt váltófészekként használják.
A tojó általában két tojást rak, de előfordul, hogy csak egyet, vagy ritkábban hármat. A Kis-Sárréten a párok különböző időben kezdenek költésbe, a Kis-Sárréten megfigyeltek már február 3-án is tojáson ülő madarat, de van olyan pár is, amelyik csak március elején kezd költésbe.
A Körös–Maros Nemzeti Park területének állományát télen az északról érkező példányok jelentősen növelik, amelyek a hideg évszakot itt töltik. A vendégek pedig ugyanazokon a területeken vadásznak, ahol az itteni költőpárok, de természetesen a fészkek közelébe nem mehetnek.
Európában a rétisas a legnagyobb testű sas, zavarásra és a környezet állapotára igen érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata.
Hazánkban a rétisas fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint.
A rétisas általában ragaszkodik a vizek környékéhez, de előfordulnak vizes élőhelyektől messze, akár szántóföldek közötti fán, facsoporton költő párok is. Legnagyobb hazánkban költő ragadozó madarunk életmódját tekintve inkább a keselyűkhöz hasonlítható, mivel nagyon gyakran fogyaszt elpusztult állatokat. A nagyobb kiterjedésű álló- és folyóvizek közelében legtöbbször elpusztult vagy beteg halakkal táplálkozik. Természetesen vadászik is, de a vadászat eredményessége meg sem közelíti az úgynevezett igazi sasok (parlagi sas, szirti sas) teljesítményét.
