Kompakt kastélyélmény Hajóson – Mit nekünk Versailles?!

Sajnos az unikornisokra egyáltalán semmilyen magyarázat nincs, még csak feltételezések sem születtek, hogy mit keres mindkét bejárat két oldalán Fortuna istennő társaságában a két mágikus paripa.

A kastélyt ugyanis a kalocsai érsek, gróf Patachich Gábor építtette 1739-ben, mégpedig azért, mert akkoriban még nem létezett a kalocsai érseki palota, így nem volt olyan hely, ahol méltóképpen fogadhatta volna Mária Terézia uralkodónőt vagy legalábbis a hozzá érkező vendégeket.

Egyébként Patachich volt az első olyan kalocsai érsek, aki huzamosabb időt töltött a városban, az ottani kastély viszont csak 1780-ra épült fel. Onnantól fogva a hajósi épületet pedig inkább nyári lakként, illetve vadászkastélyként használták.

Építésekor persze nem így nézett ki, de a legtöbb sorstársával ellentétben csak egyetlen komolyabb felújításon, bővítésen esett át, méghozzá 1767-ben, amikor mindkét oldalszárnyra felhúztak még egy emeletet, az árkádos kocsiáthajtó helyére pedig díszlépcsőházat építettek.

A most látható kacskaringózó, virágos, barokk festések is abban az időben kerültek a falakra. A kastély egy csaknem 5000 négyzetméteres telken helyezkedik el, amelyből maga az épület 737 négyzetméter – nem túl nagy, de egy klassz kastélylátogatáshoz pont elég.

Ekkortól kezdve üresen állt közel 10 évig, majd uniós pályázatból megkezdték a felújítását. 2010-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, de akkoriban még mást lehetett itt látni, többek között a helyi csodatévő Szűz Mária-szoborhoz kapcsolódó legendákat bemutató kiállítást, de a főúri vadászattal, illetve a szőlészettel, borászattal is meg lehetett ismerkedni a falak között.

Trófeák az Alpoktól a Kárpátokig

Most ismét láthatunk egy vadászati kiállítást a földszinten. Öt teremben trófeák, relikviák, festmények, preparátumok között lehet megismerkedni a vadászattal. A tárlat egészen pontosan A Bács-Kiskun megyei vadászok barangolásai a Kárpát-medencében, az Alpoktól a Kárpátokig címet viseli.

Évente 25-30 hajtóvadászatot is rendeztek itt egykor, amelyeken többek között Széchenyi Zsigmond és Klebelsberg Kunó is részt vett. A kiállításon szemügyre vehetjük többek között mind az öt nagyvadfajunk, a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon trófeáit, valamint a kitömött zergét, siketfajdot, barna medvét vagy éppen aranysakált, csíkos vadmalaccal a szájában.

Vadász kísérőnktől megtudjuk, hogy az aranysakál egyre nagyobb egyedszámban van jelen Magyarországon, Somogy, Bács-Kiskun és Baranya megyében a legelterjedtebb, ez utóbbi helyen például már teljesen eltűntek miatta az őzek.

Nem sok mindent lehet tenni ellene, kilőni nem győzik, és a csapdázás sem segít, mert az aranysakálok okosak, hamar megtanulják, hogy mitől kell óvakodniuk. Abban lehet bízni, hogy egy idő után a túlszaporodott populációban fellép valamilyen degradáció, de egyelőre az állomány még a növekedés fázisában tart.

Láthatunk továbbá kiállítva összeakadt gímszarvasagancsokat is. Ehhez kapcsolódóan megtudjuk, hogy a párzási időszakban két bika olykor pórul jár, és nem tudnak szétválni a hadakozáskor. Ennek rendszerint az a vége, hogy az egyik állat kitöri a másik nyakát, az életben maradt fél pedig már nem tud szabadulni, és lassú kínhalált hal, hacsak nem talál rá egy vadász, aki kegyelemből lelövi.

Valószínűleg nem is fogunk, a fenséges megjelenésű emlős ugyanis majdnem kipusztult a 20. században Európában, a napjainkban élő egyedei pedig (számuk a sikeres fajmentésnek köszönhetően növekszik) rezervátumokban, illetve állatkertekben élnek. Idehaza egyébként az Őrségben vehetjük szemügyre az európai bölényeket szinte testközelből.

Kalocsáról Hajósra szánnal

Ahol most a recepció áll, az száz éven keresztül a gyerekek nagy hálóterme volt. Akkor itt olajfestékkel kenték le a falakat, így sajnos már nem lehetett visszahozni az eredeti, barokk festést, amelyet az emeleti falak alapján rekonstruáltak. A helyiség még korábban, az érsek idején sala terrena, azaz fogadóterem volt, tehát tulajdonképpen ugyanazt a funkciót töltötte be, amit ma is.

A lépcsőházban még láthatók a félig elfalazott ablakok: hajdanán ez volt a kastély külső fala. A lépcsőn fellépdelve a díszteremben lyukadunk ki, amely a kastély legnagyobb és legimpozánsabb helyisége. Az érsek korában étkezések és reprezentatív események helyszíne volt, az iskola idejében pedig tornaterem.

Érdekes látvány lehetett az eredeti, geometrikus stukkódíszítéssel ellátott mennyezetről lógó mászókötél a műmárvánnyal díszített falak mellett. Már csak a négy, most látható, gigantikus festmény hiányozhatott innen, amelyek ebben az időben a szemközti plébánia padlásán pihentek.

Most újra eredeti helyükön csodálhatók meg, és Mária Teréziát, férjét, I. Ferencet, illetve szüleit, III. Károlyt és Erzsébet Krisztina császárnét ábrázolják. Utóbbit kora egyik legszebb hölgyeként szokták emlegetni, amivel kapcsolatban ezt az időskori ábrázolását szemlélve komoly kétségek merülhetnek fel bennünk, de ízlések és pofonok.

Mária Teréziához egy helyi legenda is kapcsolódik. Állítólag intenzíven levelezett a kalocsai érsekkel arról, hogy szeretné őt meglátogatni (egyes magyarázatok szerint ezért is épült a kastély), de a tényleges találkozásról nem maradt fenn dokumentum, úgyhogy az is lehet, hogy sosem került rá sor.

A történet már csak azért is gyanús, mert állítólag Gödöllőn pontosan ugyanez történt.

Ahol az érsek lakott

A kastély egyik szárnyának emeletét az érsek lakrészeként, az 1767-es állapotok szerint rendezték be, túlnyomórészt bútormásolatokkal. A főúri szalonban az egyik legérdekesebb, hogy a falra fekete tulipánokat festettek, ami a gazdagság jelképe volt, akkoriban ugyanis a Hollandiában kinemesített növény értéke az aranyéval vetekedett.

Sok látogatónak az is szemet szúr, hogy a falak és a bútorkárpit is rózsaszín, amit fejben nem kötnénk össze egy olyan komoly férfival, mint amilyennek egy érseket gondolnánk – ne feledjük azonban, hogy majdnem 300 évvel ezelőtt kicsit más volt a divat, mint ma. A helyiség sarkában, a saroktoronyban az érsek apró magánkápolnája volt. Itt még az eredeti hajópadlót, illetve a csodatévő Mária-szobor másolatát is láthatjuk. Az ajtaja különlegesen szép, intarziaberakásos, kétszárnyas, 1750-ben készült, és felrobbanás vagy kigyulladás nélkül élte túl, hogy a gyerekek idejében a kémiaszertár ajtajának tisztségét kellett betöltenie.

Az érsek hálószobájában egy rendkívül rövidke ágyat láthatunk. A méretre nemcsak az a magyarázat, hogy akkoriban alacsonyabbak voltak az emberek, hanem az is, hogy mivel a fekvő pozíciót a halottakhoz kötötték, párnákkal megtámasztva, félig ülő helyzetben aludtak.

Az itt álló kályha is másolat. Anno a gödöllői építőmester végezte a kastély átépítését is, és az ottanihoz hasonló fűtésrendszert alakított ki, tehát ugyanúgy egy folyosóról kellett megrakni fával a kályhákat, és a füst is oda távozott, itt viszont ez a folyosó szerencsére valamivel nagyobbra sikerült, így nem csak gyerekek fértek el benne. Ma oda is be lehet kukkantani.

A dolgozószobában a minimális bútorzat mellett Haynald Lajos érsek portréját is láthatjuk. Ő volt az, aki megalapította azt az árvaházat Kalocsán, amelyet később ebbe az épületbe helyeztek át, de még egy fontos esemény köthető a nevéhez, mégpedig az, hogy megszüntette a kastély mögötti vadaskertet.

Ahogy arról már szó volt, egykor Hajós a főúri vadászatok kedvelt helyszíneként szolgált. Azért, hogy elegendő vadat tudjanak terelni, létrehozták ezt a területet, ahol dámvadakat, őzeket, vaddisznókat tenyésztettek, már csak azért is, hogy az aranysakál ne pusztítsa őket olyan mértékben.

Haynald állatvédőként rossz szemmel nézte a zsúfoltságot. Az állatok sokkal inkább ki voltak téve a betegségeknek a szűk helyen, és végül bebizonyosodott, hogy az aranysakál ott is vígan levadássza őket. Haynald az 1800-as évek végén ezért beszüntette a csoportos hajtóvadászatokat és a vadaskertet is.

A titkos alagút

A kastély másik szárnya még nem volt látogatható, amikor először megnyitották a nagyközönség előtt kiállítótérként. Azóta elkészültek a restaurálással, a falfestést például megcsodálhatjuk feljavított, színekkel fel nem javított, illetve olyan állapotában is, ahogy a mész alól előkerült, így összehasonlíthatjuk a rekonstruált változattal.

Egyébként a vendégszobák helyezkedtek el itt, beleértve azt a termet is, amelyet most ebédlőként berendezve vehetünk szemügyre. Ide rakták az egyik eredeti bútort, egy nagy, masszív tabernákulumot, amelynek még két titkos fiókja is van. Itt egy vetítést is megnézhetünk a kastély felújítása előtt készült fotókból.

Ebből az időszakból is származik egy legenda, amely a kalocsai iskolanővérekhez kapcsolódik. A ma élő idősek meggyőződéssel állítják, hogy sosem látták az apácákat bemenni a templomba, ennek ellenére csodával határos módon minden misén jelen voltak. Sokan arra gyanakodnak, hogy föld alatti folyosó kötötte össze a kastélyt a templommal, és azon keresztül sétáltak át a nővérek a misére.

Erre sosem találtak bizonyítékot, ugyanakkor

Ez valószínűleg az érseki konyha vízellátását biztosította, és ma újra megnézhető. A kert gyönyörű: szabályosra nyírt fák és bokrok, középen pedig egy szökőkút díszlik, de a leglátványosabb a lilaakáclugas, az a zöld alagút, amely tökéletesen szimmetrikusan helyezkedik el a melléképülettel. Muszáj lesz egyszer virágzáskor is megnéznünk.

A cikk a Turista Magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg. Az egyedi lapszámokhoz képest kedvezményes Turista Magazin előfizetést is vásárolhatsz! A Turista Magazin korábbi lapszámai is elérhetőek.