Megszaporodtak a farkastámadások Magyarországon, a ragadozók „szarvasokat mészárolnak”, és terrorban tartják a Mátra környékét – ömlik ránk a médiából. Mennyit szabad elhinnünk ezekből? Tényleg a farkasoknak köszönhető, hogy a vadak lakott területre húzódnak? Kell-e félniük a kirándulóknak, ha egy falkával találják szembe magukat az erdőben? Többek között ezeknek a kérdéseknek jártunk utána.
Február közepén bejárta a médiát egy hír, mely szerint „farkasok szétmarcangoltak egy szarvast Mátranovákon”. A sérült állat a település külterületén egy hölgy udvarába menekült. A tulajdonos értesítette a helyi vadásztársaságot, akik vadászkutyával eredtek a vérző szarvas nyomába, és amikor megtalálták, állítólag még élt, ezért megadták a haldokló állatnak a kegyelemlövést.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mintát vett a harapásnyomokból, amit laborba küldenek, így a genetikai vizsgálatok alapján teljes bizonyossággal kiderülhet, hogy valóban farkasok áldozatául esett-e a vad. Ez nagyjából egy-másfél hónapot vesz igénybe, sajnos azonban a mintavételt nehezítette, hogy későn értesítették őket, és mire kiértek a helyszínre, a vadászok már levágták a szarvas fejét.
Bár még semmi biztosan nem tudni a ragadozóról, a hírportálok már az első napokban a farkast kiáltották ki valószínűsíthető elkövetőként, cikkeiket jellemzően hatásvadász és megalapozatlan elemekkel fűszerezve. Mindez jól ráerősít az ordasok negatív PR-jára és az ősi félelmeinkre, amiket már a gyerekkori mesék megalapoznak. A farkastéma azonban korántsem fekete-fehér.
A farkasokról szóló hírek szeretnek túlozni
Nem mindig a farkas a ludas
„Veresegyháza környékén él egy úriember, aki farkasokkal foglalkozik. Ő nagyon próbált engem megnyugtatni, hogy a farkas fél az embertől, ha észleli, inkább elmegy onnan, nyugodtan kirándulhatunk. De azt azért ő is elismerte, hogy ebben az esetben maximum két farkasról beszélünk… Persze, olvashatjuk, hogy legyen nálunk bot, tapsoljunk, hangos szóval küldjük el őket, de hát köszönöm szépen, én inkább nem találkoznék velük, ha választhatok” – ismeri be Bodor Ernőné, Mátranovák polgármestere, akit arról is megkérdezek, hogyan éreznek a helyiek a februári esettel kapcsolatban. A válasz az, hogy vegyesen.
Egyesek ugyanúgy járnak az erdőbe, mint előtte, mások úgy vannak vele, ezentúl inkább csoportosan mennek majd gombát szedni.
„Ennyit tudunk tenni, összefogunk a szomszédokkal, ismerősökkel, és közösen megyünk az erdőbe” – mondja a polgármesterasszony.
Azt is elmeséli, hogy a faluban szinte mindennapos a vadak látogatása. Aznap, amikor beszéltem vele, három őzzel nézett farkasszemet a kertje végéből, ami a község közepén található. A vadak az elhagyott, ám tisztán tartott szomszéd telken mászkáltak. De találkoztak már szarvassal a falu fő utcáján is. A farkasok környékbeli jelenléte szintúgy teljesen biztos, több vadkamerás felvétel megörökítette már őket, néhányan össze is futottak már velük. Nem ez az első támadás mostanában, amit farkasnak tulajdonítanak, az viszont, hogy a feltételezett esetek közül általában hányról derül ki, hogy valóban a csúcsragadozóhoz köthető, már más kérdés.
Az ügyben megkerestem a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot is, akik szerint a területükön, ami Nógrád, Heves- és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét foglalja magában, évente néhány káreset fordul elő. 2021-ben egészen pontosan hat:
egyszer semmilyen ragadozó nyomát nem sikerült igazolni, kétszer kóbor kutyák randalíroztak, és három olyan alkalom volt, amiben farkas genetikai nyomát is sikerült igazolni, ebből kétszer szintén kutyáéval együtt.
Ilyenkor nem egyértelmű a farkas zsákmányolása, mert a nemzetipark-igazgatóság szerint az is előfordulhat, hogy a prédát a kutyák pusztították el, és később ettek belőle a farkasok is.
Nem sok esély van rá, hogy valaha is összefussunk a farkasokkal az erdőben
„Az idén eddig három, háziállatokat érintő káresemény hírére, illetve bejelentésre vonult ki a természetvédelmi őrszolgálat és az igazgatósági szakértő, ezeknek az eseteknek a genetikai vizsgálati eredményei még nem állnak rendelkezésére” – hozta a tudtomra az igazgatóság. Ebből az egyik bizonyára a szóban forgó mátranováki szarvassal hozható összefüggésbe, ám azóta történt már hasonló eset, az egyik Nemtiben, egy tanya közelében, ahol szintén egy szarvas volt a zsákmány – tudom meg Bodor Ernőnétől.
Megsokszorozódott vadállomány
Az eset után a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közleményt adott ki az oldalán, amiben igyekeztek menteni a farkas (maradék) jó hírét. „A médiában sajnos gyorsan megjelentek elhamarkodott, és nem kellő szakmaisággal állított vélemények ezzel az aktuális esettel kapcsolatban, ráadásul olyan találgatások is napvilágot láttak a farkasokra nézve, amelyeknek nincs tényszerű alapjuk” – írták.
Leszögezték, hogy amíg nincsenek kézzel fogható bizonyítékaik, nem bocsátkoznak találgatásokba, emellett megemlítették a kóbor kutyákat, és határozottan cáfolták, hogy a vadak a farkasok miatt menekülnének lakott területre. Szerintük a magyarázat a vadlétszám drasztikus emelkedésének köszönhető.
A vadlétszám drasztikusan megemelkedett az elmúlt években
„Igazgatóságunk kamerás felvételeinek elemzése egészen más eredményeket mutat. Például az emberi zavarás hatása sokkal negatívabb, mint a nagyragadozó hatása” – állítják, hozzáfűzve, hogy korábban már arról is írtak a sajtóban, miszerint a gímszarvas nagy csapatokba verődését és vonulását a farkasok megjelenése okozza. Erre rácáfol, hogy hatalmas szarvascsapatokat olyan helyszíneken is látnak (és videóznak), ahol biztosan nem él nagyragadozó, például a Dél-Dunántúlon.
A nagy csapatok kialakulása szintén az országos vadlétszám drasztikus emelkedésével párhuzamosan játszódott le. Nyilvánvaló tény, és ezt az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai is alátámasztják, hogy a hazai nagyvadállomány az elmúlt évtizedek során megsokszorozódott, így például táplálékkeresés kapcsán egyre gyakrabban jelennek meg a települések határain belül, nem csupán a peremi részeken, de akár a belterületeken, településközpontokban is.
A vadak etetése szintén elősegíti a megjelenésüket a településeken, ez a mátranováki esetnél is közrejátszott: a hölgy, akinek az udvarán megjelent a sebesült szarvas, kedvtelésből állítólag rendszeresen helyez ki a vadak számára élelmet. Mátranovák polgármestere azt is elmondta, hogy településük külterületén sok a régen művelt, ma már elhagyott föld, ami az utóbbi 10-20 évben beerdősödött, becserjésedett, így ideális életteret nyújt a vadak számára. Bodor Ernőné ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy kóbor kutyák lettek volna a tettesek az említett esetben, hiszen, mint mondja, arrafelé egyáltalán nem jellemzőek a falkába verődött elcsatangolt ebek.
Több ezer kóbor kutya, legfeljebb harminc farkas
Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces-zoológiai szakreferense szerint körülbelül 25-30 farkas él ma Magyarországon, azaz mintegy tíz család (a nemzeti park területén, Nógrádban, a Mátrában, a Tarna-völgyben és a Bükkben négy-öt). Szerinte szakmailag teljesen megalapozatlanok azok a hírek, amelyek százas falkákat emlegetnek, mert egy-egy családhoz hatalmas terület tartozik, és oda idegen egyedek nem mehetnek.
Mintegy 10 farkascsalád él jelenleg Magyarországon
„Fontos kiemelni, hogy a farkasoknak, mint nagyragadozóknak a természetes prédaállatai a gímszarvasok, lokális és országos léptékben sem okoznak jelentős gazdasági károkat a vadfajok zsákmányolásával.
Az országosan itt élő farkascsaládok nagysága méreteiben is látványosan kisebb, mint például a kóbor kutyák adott esetben többezres becsült állománya, vagy az egyébként korlátozás nélkül vadászható aranysakálok falkáinak szintén több ezres egyedszáma
– válaszolta a nemzetipark-igazgatóság a magazin kérdésére. Ezzel szemben a vadászok különböző online hírfelületek tanúsága szerint úgy vélik, a vadállomány igenis megsínyli a farkasok jelenlétét. Bodor Ernőné szintén beszámol róla, hogy felvette a kapcsolatot a környékbeli vadásztársaságokkal, akik arról számoltak be, hogy egyes vadfajok megfogyatkozását érzékelik.
„A vadásztársadalom véleménye sajnos megosztott a hazai farkasokkal kapcsolatban” – fogalmaz a nemzetipark-igazgatóság, hozzátéve, hogy míg tapasztalatuk szerint egyes vadászok kifejezetten örülnek a farkasok jelenlétének, mások a „vadászati hasznosításukat” szorgalmazzák. Tavaly két farkastetem is előkerült, az egyik állatot tüdőn lőtték. Más esetekben mérgezett csalikat, illetve kutyabetegségekkel, pl. parvovírussal fertőzött tetemmaradványokat találtak a farkasok élőhelyein és csapáján.
A gazdáknak mélyen a zsebükbe kell nyúlni
Tavaly novemberben egy hasonló téma kapcsán megkérdeztük a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetőjét, dr. Patkó Lászlót, aki úgy vélte, hogy az emberek és a nagyragadozók mindenképpen konfliktusban fognak élni egymással, de a károk csökkenthetők. Szerinte az 5-6 soros villanypásztor és a kuvaszok védelmet nyújthatnak, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy emellett fontosnak látná a helyiek bevonását a döntéshozási folyamatokba, és hogy valamilyen pénzügyi támogatási rendszer is segítse a vadvilággal történő együttélést. Ám ezek jelenleg csak részben tudnak megvalósulni.
A gazdák számára költséges a farkas elleni védekezés
Tavaly Katona Péter mátranováki lakosnak huszonhárom birkáját ölték meg. A genetikai vizsgálat alapján kutyák és farkasok nyomait is megtalálták, így nem egyértelmű a helyzet, de ha bebizonyosodott volna, hogy pusztán a farkasok a tettesek, a kárát akkor sem téríti meg senki, hiszen erre jelenleg nem vonatkozik jogszabály. Az állattartó azóta fedett helyre zárja a birkákat és kuvaszokat is tart. Jelenleg ugyanis kétféle segítséget vehetnek igénybe a gazdák.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 5 hektárnyi terület hatsoros villanypásztorral való bekerítésére elegendő támogatást nyújt, ami sajnos vajmi kevés: a mátranováki gazdáknak így is mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha megfelelő védelmet akarnak, mert a legtöbbjüknek több tíz hektáros legelőik vannak.
A Kuvasz-Őr Programot a nemzetipark-igazgatóság a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesülettel karöltve koordinálja, ennek az a lényege, hogy a gazdák törzskönyves kuvaszokat kapnak, amelyeket kiképezhetnek pásztorkutyává. Először egy egyéves szerződést kötnek velük, és ha nem merülnek fel tartási vagy nevelési problémák, a kutya végleg a gazda tulajdonába kerül, ellenkező esetben az állatok visszakerülnek a tenyésztőhöz. Bodor Ernőné szerint azonban ez abban az esetben aggályos, ha – mint Mátranovákon is – a gazdák nem engedhetik meg maguknak az 5-6 soros villanypásztort, mert a kutyák könnyen kitörhetnek kétsoros kerítés mögül. Jön az ellési időszak, ezért a gazdák egyre jobban aggódnak a farkasok miatt – teszi még hozzá.
Kell-e félnünk a farkastól az erdőben?
Röviden: nem. Kicsit bővebben: a nemzetipark-igazgatóság szerint jó eséllyel úgysem találkozunk vele, mert még jóval azelőtt elhúzódik előlünk, hogy mi észlelnénk a jelenlétét. Nem tekinti zsákmánynak az embert, lakott településre pedig szinte sosem merészkedik be. Ráadásul többnyire éjszaka aktív.
Ebben a cikkben már kifejtettük, milyen óvintézkedések szükségesek, ha mégis összefutnánk az erdőben egy farkassal, de a két legfontosabbat most is szeretnénk hangsúlyozni: ne sétáltassunk póráz nélkül kutyát, és ne akarjunk képet készíteni a ragadozóról! „Tapasztalatunk szerint sajnos a kirándulók egy része a jelzett utakról kifejezetten csak azért tér le, hogy esetleg farkaskölyköket fotózhasson. A fokozottan védett területeken csak a kijelölt turistautakon közlekedhetünk, de máshol is fontoljuk meg az ilyen tevékenységeket, hiszen ezzel közvetlenül veszélyeztethetjük a fokozottan védett fajok viselkedését, utódnevelését” – hangsúlyozza a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
A farkas alapvetően nem tekinti zsákmányának az embert, és igyekszik kikerülni
Arra a kérdésemre, hogy elképzelhető-e, hogy éhes farkasok falkába verődve rátámadnak az emberre, ezt a választ kaptam:
Napjainkban a farkassal kapcsolatos közvetlen konfliktusok alapvető emberi hibákra, mulasztásokra vezethetők vissza. A farkasok illegális tartása, a farkasok emberhez csalogatása potenciális veszélyt jelenthet. Különös problémát jelenthet a fiatal, tapasztalatlan farkaskölykök fotózási célú „beetetése”, kamerához szoktatása is. Sem hazánkban, sem Európa más élőhelyein nincs és a történelmi időkben nem is volt olyan baleset, ami a farkasok számlájára írható.
