Olykor egy vándorút során tett megálló enged csak igazi betekintést egy adott környezet egyedi hangulatába és értékeibe. Megismerkedve a helyiekkel a táj egyre elevenebb, egyre beszédesebb lesz, a megannyi új ismeret és impulzus pedig főleg azok számára hat inspirálóan, akik szeretik a dolgokat közelebbről is megszemlélni. Egy ilyen felfedező ismerkedés részesei lehetünk Belicza László Gábor fotóművész képein keresztül, aki a Börzsöny szívében talált rá valami valódira, izgalmasra és meghittre.
A festői Magas-Börzsöny hegyláncának lábánál járunk, egy bércek közé zárt, szelíden hullámzó kis medencében, ahol a környék egyik legszebb fekvésű, valamint legfiatalabb települése bújik meg. Az alig néhány utcából álló és csupán 750 lelket számláló Kóspallag neve sok természetjáró számára ismerősen csenghet, mint a csendes kis zsákfalu, ahonnan indul, vagy véget ér egy börzsönyi kirándulás, amin áthalad az Országos Kéktúra, vagy ahol a 2015-ben év fájának választott Tűzoltófa áll. Az első pillantásra is otthonosság érzetét keltő település fő vonzerejét a megkapó környezet és a régi korokat idéző, klasszikus egyszerűség egysége adja. Ez a letisztult vidéki idill főként a városi forgatagból érkezőket ragadja magával, eljátszva a gondolattal: milyen is lehet itt az élet?
A falu déli határában áll a falu jelképének számító Tűzoltófa
Rálelni és megismerni
Akiben kellő érdeklődés, fogékonyság van a részletek iránt, esetleg keres valamit, az gyakran lelassít, megáll és szemlélődik, ha ráakad az élet valamely üde színfoltjára, harmóniájára. Belicza László Gábor egy börzsönyi kirándulás során tett így, amikor Kóspallag egyedi atmoszférája egyszerre érintette meg benne a kíváncsi ént, nem sokkal később pedig a fürkésző fotográfust. A figyelmet ébresztő, hangulatos élettér először számára is az otthonkeresés és a fészekrakás elképzelt színtere lett – mint mindenkinek, aki olyan varázslatos környezetre lel –, melyben el tudja magát képzelni, ahol egymásra találhat a szenvedély és a realitás. Ez a vágyódás sarkallta Lacit ismerkedésre a faluval, az itt élőkkel, majd a folyamatosan kibontakozó és sok szálon elinduló kapcsolat egyre intimebb betekintést engedett a helyiek dolgos hétköznapjaiba, ezzel együtt pedig saját kis világukba, ami egy kellő érzékenységgel megáldott fotóművész számára egyszerre jelent izgalmas képi témát, filozófiát és nem utolsó sorban lelki mannát.
Laci folyamatosan keresi a kóspallagi részleteket, egyre mélyebben elmerülve a helyi közösség mindennapjaiba
Immáron több mint fél éve tart ez a barátkozás. Laci hivatása e közben egyre hangsúlyosabb szerephez jutott, végül tudatos és átgondolt projekté érett – egy Kóspallagról szóló fotókönyvön dolgozik –, melyben az őt leginkább foglalkoztató témát: az emberek természethez fűződő kapcsolatát örökíti meg. Kéthetente több napra beveszi magát a kóspallagi közegbe, együtt mozog és él a helyiekkel, akik idővel bensőséges nyitottsággal engedtek bebocsátást saját környezetük regélő és sokszor elgondolkodtató vagy csak egyszerűen szép pillanataiba.
A fakitermelés hagyományos módja
Kóspallagi szerzemény
A készülő mű klisék nélkül kívánja bemutatni a helyiek közösségét, rajtuk keresztül pedig egy „normális”, globalizációtól távoli, ember-, illetve ezzel együtt természetközelibb világot. A fotós által idealizált környezet nincs túldimenzionálva, csupán a maga letisztult és elkapott varázsában örökíti meg a csendes mindennapok történeteit és hangulatát. Ennek köszönhetően mi is bepillantást nyerhetünk egy itt működő pallagvölgyi biokertészetbe, az állattenyésztés és az önellátó gazdálkodás, vagy épp a lovas fakitermelés egyszerű szépségébe, ezeken túlmenően pedig a helyiek személyes életébe. A szerző portré, zsánerkép, csendélet és tájkép eszközeivel ábrázolja, illetve gyűjti csokorba benyomásait, hogy a végén legalább száz képből álló, egy évet felölelő alkotás születhessen.
Hangulat a Tűzoltófánál
„Hiánypótló munka ez, mivel ezen kihalófélben lévő életforma maradványairól a mai Magyarországon viszonylag kevés számú fotós és filmes anyag segítségével tudunk mélyebb vizuális élményhez jutni. Laci munkájával nem pusztán a múltba kíván révedni, hanem a mai, hegyvidéki környezetben élő és gazdálkodó emberek életét izgalmasan, szinte kézzel foghatóan kívánja megjeleníteni. Felvételei az érzelmi átélés mellett a fenntarthatóbb, természetközeli életmóddal kapcsolatban is inspiráló impulzusokat nyújt.” (Kun Róbert ökológus)
„Idegenség- és otthontapasztalat... Az ezek között húzódó – olykor igen vékony – határon állhat meg az ember, ha fellapozza Belicza László Gábor kóspallagi albumát. Arcokra, tájakra, gesztusokra, érintésekre irányítja a tekintetünket. Hogyan ragadható meg egy közösség tevékeny jelenléte egy gép segítségével? Egy idegen, egy jövevény szemszögéből? Kiről árulnak el többet ezek a képek – a gép lencséjével szemközti világról vagy a gép mögötti emberről?
Mivégre e kitartó és érzékeny figyelem? Nem tudnék minderre válaszolni, mert folyton egy újabb kérdéshez érkezem: milyen árnyalatokkal tud ebbe beépülni az idő? Mi lesz, ha mégsem csak elmúlt pillanatok rögzülnek ezeken a fotókon? Ha egyetlen esztendőnyi csendes szemlélődés által sikerül láthatóvá tenni valami igazán lényegest az élet illékony szépségéből és eltiporhatatlan természetéből?” (Bonczidai Éva dramaturg)
Ehhez a lelkes munkához Laci számos segítséget kapott a falu polgármesterétől, Plachi Attilától – aki nem mellesleg rengeteget tesz a helyi értékek megőrzésében és működtetésében –, és természetesen a helyeiktől, akik mostanra már őt és a fényképezőgépét is barátsággal és bizalommal fogadják, valamint anyagilag is hozzájárulnak a könyv létrejöttéhez.
Laci mindeközben a projektjéhez a Nemzeti Tehetség Program alkotói pályázatát is elnyerte, továbbá a Fujifilm Magyarország is technikai felszereléssel támogatja kóspallagi szubjektív dokumentarista kutatómunkáját, aminek fókuszában továbbra is a természet és az ember kapcsolata, annak személyes miliőben történő megörökítése áll. A közösségi finanszírozással megvalósuló, jelenleg is formálódó könyv címe Kóspallag felett az ég, ami a remények szerint jövő nyáron fog megjelenni. A kóspallagi kocsmában kiállított képekkel, illetve a cikkben bemutatott képgalériával ízelítőt kaphatunk a születendő műből.
Ide kattintva még több fotót láthatsz a könyvből, továbbá felveheted a kapcsolatot a szerzővel és te is pártolhatod a könyv megjelenését!
A fiatal alkotó, fotográfus tervezőként diplomázott, pályája elején portréfotózásból élt, jelenleg fényképezést tanít. Művei megtalálhatók a Rippl-Rónai Múzeum, a Műcsarnok, a Herman Ottó Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben. Tagja a Fiatal Fotóművészek stúdiójának és a Magyar Fotóművészek szövetségének, érdeklődésének középpontjában az ember és természet kapcsolata áll, illetve a személyes fotográfia rétegei. A fényképezésre naplószerű bejegyzésekként tekint – amely koncepciótlanabb mégis nagyon ritmusos dramaturgiát eredményez egy-egy munkájában.
Belicza László Gábor fotóművész
