Jártam már párszor Kőszegen, de hol a környék remek túralehetőségei, hol a keresztcsőrűek inváziója vonta el a figyelmemet a városról. Így legfőbb ideje volt, hogy a legismertebb látnivalók kipipálásán és a rövid sétálgatásokon túl végre alaposabban is megismerjem az ország egyik legszebb települését.
Ahogy Győrffy Gáborral, a kőszegi Tourinform-iroda és az Írottkő Natúrpark munkatársával a belvárosban sétálunk, szinte percenként odaköszön vagy megáll pár szóra valaki.
Nyaranta persze sok kiránduló érkezik, de most, tél közeledtével, a belváros inkább csak a helyiek hétköznapjainak a színtere.
Egy idő után biztos hozzászokik az ember ahhoz, hogy évszázados falak között intézi a hivatali ügyeket, főz kávét vagy tanítja hegedülni a diákokat, de szerintem a napi rutin közben az itt élők is rá-rácsodálkoznak arra az irigylésre méltóan szép, történelmi környezetre, amelyben élnek.
A Jézus Szíve plébánia- templom a Fő tér meghatározó épülete
Rejtett kincsek
Az, hogy itt minden épületnek története van, Kőszeg esetében egyáltalán nem túlzás. Ahogy körülnézünk a Fő téren, Gábor már sorolja is a látnivalókat. „A tér legfiatalabb épülete az Írottkő Szálló, a legöregebb pedig az Arany Strucc Fogadó, amely 1597-től szállodaként üzemel.
Szemben állt a Fehér Ló fogadó, köztük mindig verseny volt a vendégekért.” Volt is forgalmuk bőven, a Kőszegre érkező kereskedők ugyanis a városfalon belül nem kaphattak szállást, így a két fogadó valamelyikében szálltak meg. A tér meghatározó épülete a neogótikus Jézus Szíve plébániatemplom, amelyről nem gondolnánk, hogy a második legfiatalabb épület a téren: 1897-ben épült.
Kőszeg fontos útvonalakon feküdt, áthaladt itt az Adriai-tengertől Bécs felé tartó kereskedelmi és postaút, a Borostyánkő út és a Szent Jakab-zarándokút is. Szent Jakab egyébként szobrot is kapott, a várárkon átívelő városhídon, épp szemben Nepomuki Szent János szobrával.
Az egykori híd ma már utca, amely bevisz minket a Jurisics térre, az igazi középkori főtérre.
A hajdani híd pillérjei azonban ma is megvannak, a föld alatt, egészen pontosan egy üzlet pincéjében. Le is megyünk megnézni Kőszeg egyik rejtett kincsét, amelyet nyaranta hétfőnként, szervezett tematikus túrákon bárki megnézhet. Ahogy a kis utcán haladunk, újabb érdekes történet bukkan fel a múltból.
Az itt álló házak egyikében, közel 200 évvel a nagy török ostrom után, 1718-ban nyitott kávézót egy török származású kávémester. Úgy látszik, az üzleti élet sokat szelídít ott, ahol a politika nem tud. A török kávémester később magyarosította is a nevét, találóan Török Jánosra.
Két lépés és három kedves üdvözlés után Gábor már egy hajdan itt állt barbakán nyomait mutatja az utca kövezetén. Itt futunk össze egy kedves idős úrral, Németh János festőművésszel. A „Tanár úr” nagy tiszteletnek örvend a városban, és közel 30 éve egy fontos feladattal is megbízták – minden év április 24-én ő rajzolja be a kőszegi Szőlő jövésének könyvébe az az évi szőlőhajtásokat.
Ez a hagyomány egyedülálló a világon, ugyanis 1740 óta tart folyamatosan. Az első hatalmas könyv 250 év után telt be. Akkori rajzolója, a természettudós Bechtold István, az utolsó rajzokat még el tudta készíteni, néhány hónappal később azonban meghalt. 1991-ben új könyvet kezdtek, egy új krónikással. Az éves bejegyzésekben nemcsak a szőlőhajtások rajza, de az előző évi termés összegzése és az aktuális időjárási viszonyok is leírásra kerülnek, ezért a könyv kutatási forrásként is nagyon fontos.
Házról házra a Jurisics téren
A Hősök kapuja Kőszeg egyik legismertebb épülete, de talán kevesen gondolják róla, hogy nem egy sok évszázados épület. A historizáló kapu 1932-ben épült, a sikeres török elleni védelem 400. évfordulójára. Helyén a legkorábbi időktől 1880-ig a sokkal alacsonyabb Alsó kaputorony állt. Azt azonban lebontották, mert az egyre nagyobbá váló monarchiabeli postakocsik már nem fértek el alatta. A toronyban Kőszeg céhmestereiről, a városi kézművesség évszázados remekeiből láthatunk kiállítást.
Ahogy kiérünk a Jurisics térre, nem is tudom hirtelen, hova nézzek, mit fotózzak, mindegyik épület annyira szép, és persze mindegyiknek érdekes múltja van.
A Hősök kapuja melletti árkádos „lábas házban” volt például az első bálház, pontosabban annak az első emeletén, ugyanis az alsó szinten a piac mészárszéke működött. Fura párosítás, de úgy tűnik, bevált. A Hősök kapujának másik oldalán áll a Tábornokház, itt lakott a városparancsnok, és itt volt az őrség lakhelye is.
Mellette van a kőszegi városháza, amely a 14–15. század óta folyamatosan itt működik. A két épület között húzódik a Keskeny utca, egy sötét kis sikátor, amelyen át – ahogy a középkorban, úgy ma is – jelentős rövidítéssel lehet a szomszédos utcába jutni.
A tér egyik ékessége a Sgraffitós ház. A szó jelentése ʼkaparniʼ, és ez magában is foglalja ennek az itáliai késő reneszánsz technológiának a lényegét. A falra két vagy akár több rétegben különböző színű vakolatot visznek fel, majd a felsőbe belekarcolják a mintát, ami láthatóvá teszi a mélyebben fekvő, eltérő színű réteget vagy rétegeket. Ezt a házat, amelyben most étterem működik, nemrégiben felújították, de a tér egy másik házának udvarra néző falán még az eredeti sgraffitók láthatók.
Két templom szomszédsága
A tér északi végében meglepő módon egymástól pár méterre két templom áll. A Szent Jakab-templom őse már a 13. század második felében felépült, utána viszont nem sokkal le is égett, és csak az 1400-as években építették újjá. A templom később többször megrongálódott, elvettek belőle, építettek hozzá, azonban mindezek ellenére ma is kora középkori hatást kelt.
Nemcsak kívülről, de belülről is, robusztus oszlopaival és szokatlan falfestményeivel, amelyeket 1937-ben véletlenül fedeztek fel. A képeken látható egy Fekete Madonna-ábrázolás, felette a három királyok, illetve Szent Kristóf, az utazók védőszentje, akivel kapcsolatban a középkorban úgy tartották, aki megpillant egy Szent Kristóf-ábrázolást, aznap minden veszélytől védett lesz.
„Amikor az 1500-as években a német reformáció szele elérkezett a városba, a főleg német nyelvű kőszegi polgárság is arra szavazott, hogy a város temploma legyen lutheránus – meséli Gábor a két templom történetét. – A Szent Jakab-templom német lutheránus templom lett, csakhogy a magyar evangélikusok is szerettek volna saját nyelvükön miséket hallgatni.
Erre a német közösség azt mondta, hogy »persze, legyen így, csak nem itt!«. A kisebb magyar közösség ezért építtetett egy templomot magának, amely sok vonásában hasonlít a mellette álló, régi templomra, de biztos, ami biztos, a tornyát egy picivel azért magasabbra építették. Ez lett a későbbi Szent Imre-templom, amely 150 évvel később újra katolikussá vált.”
Kőszeg nemcsak két szomszédos templommal, de két patikamúzeummal is büszkélkedhet. A Jurisics téren álló, 1777-től működő, az Arany Egyszarvú nevet viselő patika a korábbi jezsuita patika gyógyító szerepét vette át. A régi berendezések mellett a padláson még ma is látható az egykori gyógynövényszárító helyiség.
A Fő térbe torkolló Rákóczi utcán található a másik patikamúzeum, amelynek épületében az 1700-as évek elejétől közel 300 évig működött a Fekete Szerecsenyről elnevezett, polgári patika, amely a kőszegi Küttel család birtokában volt. (Jelenleg a Kőszegi Városi Múzeum egyik kiállítási helyszíne, de idén (2021-ben) sajnos már nem látogatható.
Ahol az urak laktak
Kőszeg a középkorban királyi, később szabad királyi város volt, az 1700-as években pedig itt működött a nemesi törvényszék, amelynek tagjai és főnemesi ügyfelei fenntartottak itt egy-egy palotát, például az egykori Uri (ma Chernel) utcában. Itt áll a nemrég felújított, barokk Festetics–Chernel-palota, amelynek tulajdonosa gróf Festetics Imre volt.
Az ő lányát vette feleségül Chernel Kálmán, aki elsőként írta meg a város történetét. Tőle fia, Chernel István, a neves ornitológus örökölte a palotát. Chernel Kálmán nemcsak fia tudományos életére volt hatással, de ő indította el tudományos pályáján Herman Ottót, aki 1863-ban költözött Kőszegre, ahol fényképészként dolgozott.
Az utca végén áll Zwinger, avagy Öregtorony, amely talán a kőszegi vár első védműveinek egyike volt. Kőszeg első vára, a Felső vár, a mai Óház-kilátó helyén állhatott. A sokáig Alsó várnak nevezett városi erősséget a Kőszegi család építtette, amelynek tagjai a 13–14. században nagy hatalmú kiskirályokként az egész Nyugat-Dunántúl uralták, és még Károly Róbert is csak nehezen tudta megtörni befolyásukat.
Az általuk alapított és nevüket viselő Kőszeg a várvárosok első hazai példája volt. Ma is jól kivehetők a várost határoló védművek, a várfalak, a várárkok. A várfal bástyáiból is megmaradt jó néhány, mint például az 1533-ban épült Molczer-torony (Csigás torony), amelyre meglepő helyen, egy eldugott belső udvaron találunk rá. A torony városi börtön és leprások elkülönítője is volt.
Egy kőszegi látogatás kihagyhatatlan része a vár, érdemes pár órát rászánni, és ha kedvünk tartja, még korabeli ruhákba is beöltözhetünk.
A Jurisics-vár, amely mai alakját az 1777-es nagy tűzvész után nyerte el, két jól elkülöníthető egységre osztható. A belső várra és a külső, védelmi szerepet ellátó elővárra, ahol az őrség és a vár kiszolgálószemélyzete lakott.
A várban sétálva láthatjuk az ország első gótikus palotájának egy darabját, és egy gyönyörű reneszánsz falrészlet is megmaradt. Az erősségben nemcsak korabeli ruhákba bújhatunk bele, de a régi fegyvereket is közelebbről megszemlélhetjük, beugorhatunk főúri lakomára, és megnézhetünk egy magyar történelmet feldolgozó, 3D-s filmet is. Külön terem mesél a vár legismertebb ostromáról. 1532-ben a Bécs felé tartó oszmán hadak Szulejmán szultán vezetésével megtámadták a várat, amelyet Jurisics Miklós várkapitány alig ezerfős sereggel próbált megvédeni.
Huszonöt napnyi ostrom után a janicsárok egy Szent Márton-látomás után nem voltak hajlandók ostromra indulni, így a törökök végül elvonultak, és a segítségnyújtást végig elmulasztó Bécset már nem is ostromolták. A kőszegi vár hős védőinek Európa-szerte híre ment, a városban pedig a kőszegi védőkre emlékezve 11 órakor is megszólalnak a harangok.
Kőszegről még nagyon hosszan lehetne mesélni, még úgy is, hogy csak a szigorúan vett belvárost jártuk be, a Várkörön túli városrészekről pedig egy szót sem ejtettünk. Talán cikkünkből is kiderül, hogy Kőszegre érdemes több napot szánni, különben úgy járhatunk, mint én, hogy hazafelé az élmények mellett a vaskos hiányérzet is velem tartott, mert úgy éreztem: annyi minden van még Kőszegen, amit nem láttam.
![koszeg korr TERKEP_Baba_Imre [Átalakított] copy](/media/thumbs/ko/sz/eg/koszeg-korr-terkep_baba_imre-atalakitott-copy-107dbd8b-7683495.jpg)
1. A hajdani kőszegi katonai iskola kicsit távolabb található a belvárostól, de az Iskola a határon című regény rajongóinak kötelező látnivaló. A regény írója, Ottlik Géza, maga is az iskola növendéke volt, itteni élményei alapján született meg a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása. Az épület ma gyógypedagógia intézmény, de ugyanolyan hatalmas, szigorú és tekintélyparancsoló, mint amilyen Ottlik idejében lehetett. Az épület kapujában kis emlékkiállítás emlékeztet a „Hunyadi-alreálra”, és a körülötte elterülő, gyönyörű ősfás parkban a regény számos helyszínére ráismerhetünk. Útközben érdemes felkeresni a város szokatlan formájú, szép faborítású, organikus stílusban épült református templomát is.
2. A vármúzeumban állították ki a Szőlő jövésének könyvét, amelynek digitalizált, lapozgatható változatát pár lépéssel a pénztár után találjuk. Mi a saját születési évünket kerestük meg benne először. Minden év április 24-én (Szent György napján) egész napos programmal ünneplik a könyvet és az évszázados hagyományt, amelyre érdemes ellátogatni.
3. Aki szeretné igazán megismerni Kőszeget, annak mindenképpen azt ajánlom, hogy kezdje a városnézést a Fő téren található Tourinform-irodában, ahol nemcsak hasznos kiadványokat, de jó ötleteket is kaphat, például a tematikus sétákkal vagy a gyereknek szóló játékos városnéző programokkal kapcsolatban.
4. A kőszegi városnézést persze ne korlátozzuk csupán a belvárosra, menjünk el a város szélén található Szulejmán-kilátóhoz, a Kálvária-templomhoz, a Koronaőrző bunkerhez, a Csónakázótóhoz, kisvasúttal a hegyekbe vagy egy borkóstolóra, na és persze a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontba is.A cikk a Turista Magazin 2019. december-januári számában jelent meg.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
