Ilyen káprázatosan részletgazdag kép még nem nagyon készült a Cederblad 214 jelű ködkomplexumról hazai asztrofotóstól. Ráadásul egy különleges csillagot is láthatunk a képen, cikkünkben erről és a ködösségben felfedezhető forgó oszlopokról is további érdekességeket tudhatsz meg.
A Magyar Asztrofotósok Egyesülete által tavaly indított Hónap képe pályázat idén is folytatódik, 2021 első hónapjának legszebb asztroképén pedig ezúttal egy gyönyörű emissziós köd látható, sok-sok érdekes részlettel. Tóth Bence asztrofotós a Cederblad 214 elnevezésű ködkomplexumot örökítette meg páratlan részletgazdagsággal. Ez a fiatal, néhány millió éves jelenség tőlünk 3000-3500 fényév távolságra található, a Tejúton, és amelyet a Berkeley 59 jelű csillaghalmaz ragyog be és alakította a ma is látható formájára. Megörökítése azért érdekes, mert kellő hosszúságú expozíción elképesztően egyedi és jellegzetes formációk pillanthatóak meg.
Cederblad 214 (NGC7822) – SHO
Ennek a gyönyörű fotónak az elkészítéséhez egy nem túl kedvező időjárási időszakban állt neki Tóth Bence, ugyanis ősszel és télen is sok hétig teljesen borult volt az égbolt. Hogy mégis hogyan sikerült így megörökítenie ezt a nagyon látványos objektumot, azt mesélje el ő maga:
„Már régóta szerettem volna lefotózni ezt a területet, mert keskenysávban - a Hubble Űrtávcsőéhez hasonló szűrőket alkalmazva -, nagyon érdekesnek ígérkezett.
Már-már lemondtam róla ebben a szezonban, de esténként még pár óráig elég magasan volt látható, úgyhogy 5 éjszaka alatt, mikor éppen volt egy kis szünet a felhőtakarók között, végül csak összegyűlt a szükséges 26 órányi expó.
A nyersek egy része sajnos nem túl jó ég alól készült, de azért szépen kezdtek előjönni a ködösség jellegzetes oszlopszerű alakzatai, a globulák, és megjelent a teljes csillagkeletkezési régió. A sötét-ködös részek rendkívül halványak, ezért külön odafigyelést igényeltek, sok szép részlet és átmenet bújik meg itt, amit meg lehet mutatni.”
Forgó oszlopok és a legforróbb csillag
Csillagászok felderítették, hogy a sárgán ragyogó fényes nyúlványok, gumók, vagyis globulák a ködösség fejlődése során kiemelkednek a környező felhőkből, hossztengelyük mentén megnyúlnak, és ujjszerű alakzatot öltenek. Ezek a gázoszlopok a legtöbb esetben a centrális csillag felé mutatnak. Lassan sűrűsödnek össze, miközben új csillagok keletkezhetnek bennük.
Némelyik oszlop a szülő anyagfelhő kezdeti perdületének köszönhetően csavarodik is, így az őt alkotó gáz filamentek (szálak) spirális formát vehetnek fel.
Ennek szép példája látszik is a mostani fotón, a jobb oldali fényes csillag alatti vékony nyúlványon. És még valami látszik a képen, és még szerencse, hogy nem érezzük, az pedig nem más, mint a BD+66 1673 jelű csillag, amely a legforróbb csillag lehet 3000 fényéven belül. Felszíni hőmérséklete akár a 45000 Kelvint is elérheti, fényessége pedig a mi Napunkéhoz képest akár százezerszerese is lehet. De hogy jobban értsétek és lássátok, hol is vannak ezek a forgó oszlopok, és hogy melyik ez a szuperforró csillag, az alábbi képen bejelöltük ezeket.
Sárgával jelöltük az említett, leginkább kirajzolódó forgó oszlopokat, pirossal a legforróbb és legfényesebb csillagot, fehér vonalakkal pedig azt, ahogy a forgó nyúlványok erre a csillagra és társaira mutatnak.
Úgy tűnhet, hogy a legfényesebb csillagnál vannak jóval fényesebbek is a képen, de azok csak optikailag tűnnek annak, mivel ezek jóval közelebb vannak hozzánk, ezért látjuk őket fényesebbnek.
