Az őszi esők hatására a közönséges fajok mellett védett őzlábgalócák és óriás bocskorosgombák is megjelentek a Maros-ártér területén.
Ahogy a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság írja honlapján, a viszonylag csapadékos tavasz után ismét száraz nyarunk volt, és az ősz eleje is igen csapadékszegényen alakult a Maros mentén. Ezek után szeptember végén érkezett egy intenzív esőzés, melynek hatására mindenhol felpezsdült az élet. Az összegyűlt tocsogókon hamar megjelentek a madarak, s a növények is hirtelen sarjadni kezdtek.
A gombák is látványosan reagáltak az esőzésre a marosi erdőkben.
A talajban összegyűlt csapadékvíz az erdő lombja és az avar alatt lassan párolog, ráadásul a páradús, őszies, hűvös időjárás kedvez a gombák többségének, így még most is sok gombával találkozhatunk a Maros menti erdőket és ártéri réteket járva.
Óriás bocskorosgomba
A közönséges, gyakori gombafajok is sokszor nagyon látványosak. Ilyen például a kifejezetten ártéri erdők fáin tenyésző gévagomba, mely élénk sárga színével már messziről magára vonja a tekintetet. Mesébe illő kis csoportokban láthatóak a piruló és a nagy őzlábgombák termőtestei. A hatalmas, fehér labdaként megjelenő óriás pöfetegek szinte szürreális látványt nyújtanak az erdő talaján.
Sárga gévagomba
A közönséges fajok mellett – a tavalyi évben előkerült – őzlábgalócák is újra megjelentek az ártéri legelőkön. Emellett örvendetes módon egy újabb védett gombafajt is észlelt a nemzeti park, az óriás bocskorosgombát. A nagy méretű, látványos gombafaj védettségét indokolja, hogy igényli az idős fákat, nem bolygatott korhadó fatörzseket.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
