Ez a faj az egyik leggyönyörűbb énekesmadár kontinensünkön. Az idei évben különösen sokat figyeltek meg belőle Magyarországon, így egy kis szerencsével áprilisig szinte bárhol megpillanthatjuk.
A legtöbb vonuló madárfaj kiszámíthatóan, minden évben ugyanakkor végzi vonulását a megszokott útvonalakat követve a fészkelő- és a telelőhelyek között. Vannak azonban olyan északi elterjedésű madárfajok, melyek alapvetően nem hajlamosak a hosszú távú vonulásra, azonban egyes, különleges években mégis óriási számban indulnak el a déli tájak irányába – olvasható a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) honlapján.
Az emberi szem számára abszolút kiszámíthatatlan ez a viselkedés. Sokszor akár 10 éven keresztül sem tapasztaljuk e madarak nagyszámú vonulását, aztán egyszer csak a semmiből több százas csapatokban jelennek meg. Ennek okát a táplálékkínálatban kell keresnünk.
Ezek a madárfajok jellemzően speciális táplálékforrást hasznosítanak. Tipikus példaként álljon itt a keresztcsőrű, amely szinte kizárólag a fenyőfélék magjait fogyasztja. A legtöbb évben a fenyők bőséges toboztermést hoznak az északi tájakon, így a keresztcsőrűek jól érzik ott magukat, akad jócskán élelem. Az olyan különleges években azonban, amikor az időjárási körülmények miatt szinte alig érlelődik toboz a fenyőkön, muszáj nekik délre vándorolni táplálék után kutatva, ilyenkor óriási vonuló csapataiba szinte bárhol belefuthatunk.
Az idei télen is zajlik egy különleges invázió Európában, így hazánkban is. A messzi északról csonttollúak (Bombycilla garrulus) érkeztek hozzánk nagy csapatokban. Ez a faj kétségkívül az egyik legszebb énekesmadár kontinensünkön. Igaz, hogy alapszíne barnás, nem túl kirívó, azonban csodás tollbóbitája, fekete „maszkja”, a szárny- és faroktollakon látható fehér, sárga, piros mintázatok különleges megjelenést kölcsönöznek neki.
A karevezői végén különleges képződmény van, itt ugyanis a tollszárak megnyúltak, és piros színűek. Emiatt a furcsa szaruképződmény miatt hívjuk csonttollúnak. Mindemellett csilingelő, ciripelő hangja is varázslatos.
A tajgán fészkel, hozzánk legközelebb Skandináviában. A téli időszakban táplálékát elsősorban bogyók jelentik. Inváziója azokban az években alakulhat ki, amikor északon nagyon kevés bogyótermés áll rendelkezésre. Ilyenkor délre indulnak, és akár egészen Észak-Afrikáig is eljuthatnak. Magyarországon jellemzően a japánakác, az ostorfa, a fagyöngy, a berkenye, a galagonya, és a különböző kerti gyümölcsök terméseit fogyasztja. Az idei év azért különleges, mert már 10 éve nem volt jelentősebb mozgalma e fajnak hazánkban.
Ebben a szezonban már októberben elkezdődött a csonttollú invázió Európában. Nyugat-Európában és a Baltikumban már ekkor is nagy csapatai mozogtak. Ahogy egyre fogyott a táplálék, úgy húzódtak egyre délebbre, s végül november végére Magyarországon is megjelentek. Legnagyobb csapatait a nagyvárosok parkjaiban láthatjuk, ahol sok a bogyóterméssel rendelkező díszfa.
Azonban bokrosokban, erdőkben, kertekben is szinte bárhol feltűnhetnek. A mátraszentimrei Piszkési-legelőn például folyamatosan regisztrálják a jelenlétüket a BNPI munkatársai, ugyanis a galagonyabokrokon bőséges bogyótermés kínálkozik számukra.
KIEMELT OLTALOM
A csonttollú (Bombycilla garrulus) a védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 25 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e pompás madár – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
