A főváros környékén kevés könnyen elérhető kirándulóhelyet találunk a tavasz beköszöntével, ahol ne lenne tömeg, főleg hétvégén. Ezért megpróbáltunk egy olyan helyet találni, amely viszonylag közel van Budapesthez, hangulata is van, és reményeink szerint legalább hétköznap nem tobzódnak benne a kirándulók.

Ráckevei ismerősöm ajánlotta egy fotóval a szigetszentmiklósi Úszóláp tanösvényt. Már a fotó is sokat sejtetett, de hogy ilyen látványban lesz részünk, azt álmunkban sem gondoltuk volna.

Nádas közül hirtelen felrebbenő vízimadarak, békák hangos kuruttyolása, vízben tekergő siklók, surranó pézsmapockok, és az egész lápvidéken zsibong körülötted az élet. Végigmenni rajta felér egy meditációval. De ne rohanjunk ennyire előre!

Már a tanösvény északi bejáratánál ízelítőt kapunk a hely egyedi hangulatából: tőkés récék totyognak párosával a parton, hattyú siklik a kis csatornában. A sétány elején játszótér várja a gyerekeket, a víz közelében padok és asztalok a romantikus környezetben pihenni vágyókat.

Mintegy 50 méter után vadregényessé válik a vízpart, embermagasra nőtt nád- és sáskötegek sorjáznak, és árnyas fák alá érkezünk. A frissen kibomló leveleknek megvan a sajátos illatuk, amely a vízi növényekkel kevert nedves földszaggal eluralja az Úszóláp tanösvényt. És akkor itt álljunk meg egy szóra. Mi is az az úszóláp, és mitől különleges ez a természeti képződmény?

Vízen úszó zöld tutaj

Az úszóláp, amint azt a tanösvény egyik ismertető táblájáról megtudom, egy speciális növénytársulás, amely a vízen úszik. A láp növényzetét nagyrészt nád, sás, gyékény alkotja, amelyeknek gyökérrendszere egyre gyarapodva, egy vízen lebegő, vastag, korhadó növénytakarót hoz létre.

De nem csak szimplán ide-oda sodoródik a folyóban, ennél jóval többet is csinál: a vízben lévő szerves anyagokat beépíti magába, értékes tőzeget képez belőle, amellyel megszűri a Duna vizét, ezáltal víztisztító szerepe is igen jelentős.

Nem sok ilyen van a világon, Európában is csak néhány hasonló található belőlük. A Szigetszentmiklós – Dunaharaszti – Taksony térségében, valamint Szigetcsépen és környékén húzódó, összesen 700 hektár kiterjedésű úszóláp Európa második legnagyobb „lebegő szárazföldje”. Méretét tekintve csupán a Rhône-deltában lévő úszóláp előzi meg. Így nem is meglepő, hogy a szigetszentmiklósi Úszóláp tanösvény is természetvédelmi terület.

Amilyen rövid a sétány, olyan emlékezetes is. Néhol szétnyílik a nád, és kilátunk a lassan hömpölygő Dunára, máshol a fák lombkoronája üde zöld alagutat képez a vízparti sétány fölött, miközben lépcsős fahidakon sétálunk át, melyek alatt vízelvezetők futnak ki a Duna-ágba.

Nem egyszer vadkacsák röppennek fel hápogva a nád közül, kergetőznek, majd kicsit távolabb vízre szállnak. A sétány körül tavasszal és nyáron gyakran találkozhatunk szárcsákkal, vízityúkokkal, hattyúkkal, fekete rigókkal, de megfordul itt függőcinege, nádi tücsökmadár és nádi sármány is.

Ha nem sietünk, és egy-egy padnál vagy híd felett csendben elidőzünk, a békákon kívül a zsombékos-sás részeken nagy eséllyel vízisiklót és pézsmapockot is megpillanthatunk.

A mintegy 700 méter hosszú sétány, amely oda-vissza is csupán 1,4 km, valóban rövid, viszont veszettül jól néz ki, és roppant mód látványos. 20–30 perc alatt kényelmesen bejárható.

Ha kisebb gyerekkel vagyunk, akkor a szigetszentmiklósi kiruccanás a tanösvény északi végén egy kiadós játszóterezéssel akár félnapos kirándulássá is bővíthető. A sétány a lépcsős fahidak miatt babakocsival nem igazán járható. A viszonylag sűrűn elhelyezett padoknak és a természet szépségének köszönhetően viszont kiválóan alkalmas pihenésre, lazulásra. Egy árnyas fa alatt például nagyszerűen el lehet itt merülni a naplementében. Nekünk ugyan csak egy késő délután jutott, de így is meggyőző volt, ahogy a távolba nyújtózó Duna vízén tükröződött az egész égbolt és az összes felhő. Ha pedig valaki ettől a kis sétától megéhezik, a parkoló mellett van egy bisztró, hamburgerrel, lángossal.