Különös faépítmények tűntek fel a Tokaji borvidéken

Nyolc település, 150 építészhallgató, tíz fából készült installáció, mindez Tokaj-Hegyalján. Röviden így lehetne összefoglalni az idei Hello Wood Építész Mustrát. Megnéztünk néhányat az elkészült alkotások közül, voltunk a gólyák falujában, láttuk Európa legnagyobb Jézust ábrázoló gránitszobrát, és természetesen a hegyaljai borokat sem hagyhattuk ki.

A Hello Wood csapata második éve van jelen a régióban, hogy az oktatási programjukban résztvevő egyetemistákkal együtt bebizonyítsák: egy évszázados hagyományokkal bíró táj és a 21. századi kreativitás találkozásából igazán remek dolgok születhetnek. Itt ugyanis nem az történik, hogy idejönnek a nagyvárosi építészek, aztán kedvükre alkotnak ezt-azt, majd hazamennek. Az egyhetes tábort hosszas előkészítő munka előzi meg, melynek során nemcsak a Hello Wood csapata, az egyetemek képviselői és a helyi települések önkormányzatai, de a lakók is közösen ötletelnek arról, hol, milyen jellegű alkotások szülessenek, az installációkat pedig a hallgatók féléves szeminárium keretében tervezik meg.

1 / 19

Az installációk alapanyaga a fa, és fontos szempont, hogy az alkotás harmonikusan illeszkedjen környezetébe

A kiindulópontot minden esetben a helyi értékek és hagyományok jelentik, és az, hogy az elkészült alkotások harmóniában legyenek a környezetükkel. A cél az, hogy közös munkával, összefogással a Tokaji borvidék a boron kívül a táj sokszínűségét is bemutathassa az ideérkező nagyközönségnek. A Hello Wood nemzetközi díjat is nyert oktatási programja persze attól is remek ötlet, hogy összehozza a szakma fiatal képviselőit, és lehetőséget teremt arra is, hogy az elméleti képzések mellett a diákok kipróbálhassák magukat a gyakorlatban.

Füstölő és Églék Szerencsen

A szerencsi cukorgyár égbe nyúló kéményei már messziről látszanak. A város emblematikus épülete 2008 óta üresen áll, a kéményekből azonban egy hete újra száll a füst, ha nem is a hagyományos értelemben. De az illúzió egy pillanatra megadatik, hogy aztán egy lépéssel arrébb már el is múljon.

2 / 19

A cukorgyárnál készült installáció. Csak egy adott pontról szemlélve tűnik úgy, mintha újra füstölnének a kémények, ha továbbmegyünk, az illúzió is tovaszáll

A Debreceni Egyetem építész hallgatói épp ezt szerették volna, installációjukkal megidézni a múltat, mely ma is elevenen él a szerencsiekben. 1889-es megnyitásakor Európa legnagyobb cukorgyára volt a szerencsi, akkor 1300-an dolgoztak benne. A gyárat a két világháború nem tudta megtörni, a világgazdaság 90-es évekbeli átrendeződése és az olcsó brazil nádcukor azonban igen. A bezárás rosszul érintette a város lakóit, nemcsak azokat, akik ott dolgoztak, de azokat is, akik reggelente a műszakjelző kürtszó messzire szálló hangjára ébredtek. Minderről Durbász Zoltán mérnök mesélt nekünk, aki utolsó dolgozóként hagyta el a gyárat, és még ma is könny szökik a szemébe, ha egykori munkahelyéről beszél. Az ipari műemlékek közé hamarosan talán újra visszatér az élet, a tervek szerint egy ipari park nyitja majd meg itt a kapuit. A cukorgyártás emlékét pedig az egykori dolgozók mellett egy múzeum is őrzi, amit hamarosan felújítanak majd.

Szerencs felett van egy domb, ahová gyakran járnak fel a helyi fiatalok. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói egy szokatlan kilátót építettek ide, melyből nem a közeli várost lehet látni, az építmény az erdőre fókuszál, az erdő-élményt erősíti, bentről ugyanis csak a kis faépületet körbeölelő erdőt és az égboltot lehet látni. Az erdei házikó stílusában illeszkedik a telepített fekete fenyveshez, és kicsit Skandináviát is megidézi.

3 / 19

4 / 19

Mintha valahol Skandináviában járnánk, a szerencsi erdei házikó nagyon passzol a fenyveshez

Tarcal, a borturizmuson innen és túl

A Zempléni-hegység déli peremén fekvő kis falu, Tarcal a tokaji borturizmus egyik legnépszerűbb célpontja, vannak itt modern borászatok, évszázados pincerendszerek, elegáns kastélyszállók, kedves vendégházak, és persze csodálatos környezet, a falu közepén magasodó dombon pedig Európa legnagyobb Jézust ábrázoló gránitszobra áll. A 2015-ben átadott Áldó Krisztus szobor 8,5 méter magas és közel 50 tonna, tövéből egészen elképesztő panoráma tárul a szemünk elé. A szoborhoz egy szépen parkosított sétány vezet fel, de aki nem szeretne 130 lépcsőfokot megmászni, az előzetes egyeztetés után egy elektromos kisbusszal is feljuthat.

5 / 19

6 / 19

Az Áldó Krisztus monumentális szobra, melyhez egyre több zarándok érkezik. Itt, Tarcalon találkozik a Mária út és a Szent Erzsébet út is. A szobor lábától pazar panorámában van részünk.

A domb tetején nemcsak a látványban gyönyörködhettünk, de a tarcali borokat is megkóstoltuk. Berecz Stéphanie a francia Loire-völgyében kezdett borászattal foglalkozni, de Magyarországon lett belőle ismert és elismert borász. Köszönhetően két szerelemnek, a férjének és Tokaj-Hegyaljának. Borait ma már külföldön is szeretik, például az Egyesült Államok két, három Michelin-csillagos éttermében is szerepelnek az itallapon.

Tarcalnak van még egy álpincesora is, ami a kilencvenes években valódi pincesornak indult, de az akkori beruházók a munkálatok közben rájöttek, hogy nem túl szerencsés pincéket kialakítani egy olyan területen, amelyet egyik oldalról egy temető, a másikról meg egy lejtő határol. Így a beruházás félbemaradt, és évtizedekig nem is történt vele semmi. Aztán feltűntek a Szent István Egyetem építészhallgatói, akik Tarczali Platz néven alkottak meg itt, az Alföld és a Tokaji-hegy találkozásánál egy kilátópontot, melyről nemcsak a panorámában lehet gyönyörködni, de közben világmegváltó beszélgetésekbe is el lehet merülni.

7 / 19

8 / 19

A tarcali álpincesor és a kilátópont, ahonnan messzire ellátni

A gólyák faluja, a falu gólyája

Ahogy beértünk Bodrogkeresztúrra, rögtön megláttam az első gólyafészket, aztán még egyet, és még egyet, és még vagy tízet, csak a főutcán. Mindegyikben 3-4 kirepülés előtt álló fióka várta az ebédet, de a falu felett is szép számmal köröztek a madarak. Az 1100 fős kis településen tavaly 24 pár fehér gólya fészkelt és 45 fióka repült ki. Szerintem nincs még egy település az országban, ahol ilyen nagy számban fészkelnének a gólyák. A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet részét képező Bodrog-parti falu környéke valódi paradicsom a természetkedvelők számára, mikor ott jártunk, épp angol madarászok indultak madárlesre.

A falunak egy saját gólyája is volt, Fülöp, aki Spanyolországban, az Ebro folyó völgyében látta meg a napvilágot, s véletlenül keveredhetett erre, ugyanis neki, mint minden „rendes” nyugat-európai gólyának, a Gibraltári-szoros felé kellett volna Afrikát elérnie. Fülöpnek aztán annyira megtetszett a Bodrog környéke, hogy ha már idevetődött, itt is maradt, és 12 éven át nemcsak a költési időszakot, de az egész évet itt töltötte. Az eltelt 12 évben a madár 37 fiókát nevelt, és nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a falu életének részévé vált, még egy futóversenyt is elneveztek róla. Fülöp még sok-sok évig élhetett volna Bodrogkeresztúron, de idén június 21-én egy középfeszültségű vezetéknek ütközve halálos áramütést szenvedett.

9 / 19

Fülöp, Bodrogkeresztúr gólyája 12 telet töltött a faluban és 37 fiókát nevelt fel...

A Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak installációja így most már mementóként is szolgál. A Bodrog partjára épített kilátópont ég felé tartó, piros gólyacsőrt idéző csúcsa most már mindig a falu gólyájára emlékezteti az erre járókat.

10 / 19

...az ő emlékét őrzi a Bodrog partján épített kilátópont

Az egynapos kirándulás sajnos rövid volt ahhoz, hogy minden alkotást megnézzünk. Nem láttuk Rátka szuperkakasát, a megye II-es Tarcal FC szurkolóinak fedett lelátóját vagy Bodrogkisfalud kis tavacskájának uszadékfa-alapra épített pihenő-és tűzrakóhelyét. Láttuk viszont Golop újjávarázsolt vasútállomását. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóit a Volt egyszer egy vadnyugat című film inspirálta, ugyanis mikor először meglátták a leharcolt golopi állomást, egyből a film klasszikus képsorai jutottak eszükbe. Az egyetemisták nemcsak rendbe tették a területet és készítettek egy „Élj a MÁV-nak!” fantázianévvel illetett, hordólerakatot idéző installációt, de meglepetésként az állomás mellékhelységeit is rendbe tették, sőt a helyiektől kapott tárgyakkal ki is díszítették azokat.

11 / 19

12 / 19

Vadnyugati hangulatot idéző installáció Golop vasútállomásán, és a helyreállított pottyantós budik, melyek jó eséllyel indulhatnának a legotthonosabb vasúti árnyékszékek versenyében, már ha lenne ilyen

Tokaj-Hegyalja nemcsak a méltán híres borairól szól, de érdekes látnivalók sokasága is várja a látogatókat, melyek között ma már tíz új fainstalláció is hirdeti a Tokaji borvidék izgalmas sokszínűségét.

Bár mi most nem tudtuk megnézni mind a tíz alkotást, képeken azért bemutatjuk nektek a többit is.

A rátkai Rátkakas

Alkotó: Széchenyi Egyetem