Nyolc település, 150 építészhallgató, tíz fából készült installáció, mindez Tokaj-Hegyalján. Röviden így lehetne összefoglalni az idei Hello Wood Építész Mustrát. Megnéztünk néhányat az elkészült alkotások közül, voltunk a gólyák falujában, láttuk Európa legnagyobb Jézust ábrázoló gránitszobrát, és természetesen a hegyaljai borokat sem hagyhattuk ki.
A Hello Wood csapata második éve van jelen a régióban, hogy az oktatási programjukban résztvevő egyetemistákkal együtt bebizonyítsák: egy évszázados hagyományokkal bíró táj és a 21. századi kreativitás találkozásából igazán remek dolgok születhetnek. Itt ugyanis nem az történik, hogy idejönnek a nagyvárosi építészek, aztán kedvükre alkotnak ezt-azt, majd hazamennek. Az egyhetes tábort hosszas előkészítő munka előzi meg, melynek során nemcsak a Hello Wood csapata, az egyetemek képviselői és a helyi települések önkormányzatai, de a lakók is közösen ötletelnek arról, hol, milyen jellegű alkotások szülessenek, az installációkat pedig a hallgatók féléves szeminárium keretében tervezik meg.
Az installációk alapanyaga a fa, és fontos szempont, hogy az alkotás harmonikusan illeszkedjen környezetébe
A kiindulópontot minden esetben a helyi értékek és hagyományok jelentik, és az, hogy az elkészült alkotások harmóniában legyenek a környezetükkel. A cél az, hogy közös munkával, összefogással a Tokaji borvidék a boron kívül a táj sokszínűségét is bemutathassa az ideérkező nagyközönségnek. A Hello Wood nemzetközi díjat is nyert oktatási programja persze attól is remek ötlet, hogy összehozza a szakma fiatal képviselőit, és lehetőséget teremt arra is, hogy az elméleti képzések mellett a diákok kipróbálhassák magukat a gyakorlatban.
Füstölő és Églék Szerencsen
A szerencsi cukorgyár égbe nyúló kéményei már messziről látszanak. A város emblematikus épülete 2008 óta üresen áll, a kéményekből azonban egy hete újra száll a füst, ha nem is a hagyományos értelemben. De az illúzió egy pillanatra megadatik, hogy aztán egy lépéssel arrébb már el is múljon.
A cukorgyárnál készült installáció. Csak egy adott pontról szemlélve tűnik úgy, mintha újra füstölnének a kémények, ha továbbmegyünk, az illúzió is tovaszáll
A Debreceni Egyetem építész hallgatói épp ezt szerették volna, installációjukkal megidézni a múltat, mely ma is elevenen él a szerencsiekben. 1889-es megnyitásakor Európa legnagyobb cukorgyára volt a szerencsi, akkor 1300-an dolgoztak benne. A gyárat a két világháború nem tudta megtörni, a világgazdaság 90-es évekbeli átrendeződése és az olcsó brazil nádcukor azonban igen. A bezárás rosszul érintette a város lakóit, nemcsak azokat, akik ott dolgoztak, de azokat is, akik reggelente a műszakjelző kürtszó messzire szálló hangjára ébredtek. Minderről Durbász Zoltán mérnök mesélt nekünk, aki utolsó dolgozóként hagyta el a gyárat, és még ma is könny szökik a szemébe, ha egykori munkahelyéről beszél. Az ipari műemlékek közé hamarosan talán újra visszatér az élet, a tervek szerint egy ipari park nyitja majd meg itt a kapuit. A cukorgyártás emlékét pedig az egykori dolgozók mellett egy múzeum is őrzi, amit hamarosan felújítanak majd.
Szerencs felett van egy domb, ahová gyakran járnak fel a helyi fiatalok. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói egy szokatlan kilátót építettek ide, melyből nem a közeli várost lehet látni, az építmény az erdőre fókuszál, az erdő-élményt erősíti, bentről ugyanis csak a kis faépületet körbeölelő erdőt és az égboltot lehet látni. Az erdei házikó stílusában illeszkedik a telepített fekete fenyveshez, és kicsit Skandináviát is megidézi.
Mintha valahol Skandináviában járnánk, a szerencsi erdei házikó nagyon passzol a fenyveshez
Tarcal, a borturizmuson innen és túl
A Zempléni-hegység déli peremén fekvő kis falu, Tarcal a tokaji borturizmus egyik legnépszerűbb célpontja, vannak itt modern borászatok, évszázados pincerendszerek, elegáns kastélyszállók, kedves vendégházak, és persze csodálatos környezet, a falu közepén magasodó dombon pedig Európa legnagyobb Jézust ábrázoló gránitszobra áll. A 2015-ben átadott Áldó Krisztus szobor 8,5 méter magas és közel 50 tonna, tövéből egészen elképesztő panoráma tárul a szemünk elé. A szoborhoz egy szépen parkosított sétány vezet fel, de aki nem szeretne 130 lépcsőfokot megmászni, az előzetes egyeztetés után egy elektromos kisbusszal is feljuthat.
Az Áldó Krisztus monumentális szobra, melyhez egyre több zarándok érkezik. Itt, Tarcalon találkozik a Mária út és a Szent Erzsébet út is. A szobor lábától pazar panorámában van részünk.
A domb tetején nemcsak a látványban gyönyörködhettünk, de a tarcali borokat is megkóstoltuk. Berecz Stéphanie a francia Loire-völgyében kezdett borászattal foglalkozni, de Magyarországon lett belőle ismert és elismert borász. Köszönhetően két szerelemnek, a férjének és Tokaj-Hegyaljának. Borait ma már külföldön is szeretik, például az Egyesült Államok két, három Michelin-csillagos éttermében is szerepelnek az itallapon.
Tarcalnak van még egy álpincesora is, ami a kilencvenes években valódi pincesornak indult, de az akkori beruházók a munkálatok közben rájöttek, hogy nem túl szerencsés pincéket kialakítani egy olyan területen, amelyet egyik oldalról egy temető, a másikról meg egy lejtő határol. Így a beruházás félbemaradt, és évtizedekig nem is történt vele semmi. Aztán feltűntek a Szent István Egyetem építészhallgatói, akik Tarczali Platz néven alkottak meg itt, az Alföld és a Tokaji-hegy találkozásánál egy kilátópontot, melyről nemcsak a panorámában lehet gyönyörködni, de közben világmegváltó beszélgetésekbe is el lehet merülni.
A tarcali álpincesor és a kilátópont, ahonnan messzire ellátni
A gólyák faluja, a falu gólyája
Ahogy beértünk Bodrogkeresztúrra, rögtön megláttam az első gólyafészket, aztán még egyet, és még egyet, és még vagy tízet, csak a főutcán. Mindegyikben 3-4 kirepülés előtt álló fióka várta az ebédet, de a falu felett is szép számmal köröztek a madarak. Az 1100 fős kis településen tavaly 24 pár fehér gólya fészkelt és 45 fióka repült ki. Szerintem nincs még egy település az országban, ahol ilyen nagy számban fészkelnének a gólyák. A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet részét képező Bodrog-parti falu környéke valódi paradicsom a természetkedvelők számára, mikor ott jártunk, épp angol madarászok indultak madárlesre.
A falunak egy saját gólyája is volt, Fülöp, aki Spanyolországban, az Ebro folyó völgyében látta meg a napvilágot, s véletlenül keveredhetett erre, ugyanis neki, mint minden „rendes” nyugat-európai gólyának, a Gibraltári-szoros felé kellett volna Afrikát elérnie. Fülöpnek aztán annyira megtetszett a Bodrog környéke, hogy ha már idevetődött, itt is maradt, és 12 éven át nemcsak a költési időszakot, de az egész évet itt töltötte. Az eltelt 12 évben a madár 37 fiókát nevelt, és nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a falu életének részévé vált, még egy futóversenyt is elneveztek róla. Fülöp még sok-sok évig élhetett volna Bodrogkeresztúron, de idén június 21-én egy középfeszültségű vezetéknek ütközve halálos áramütést szenvedett.
Fülöp, Bodrogkeresztúr gólyája 12 telet töltött a faluban és 37 fiókát nevelt fel...
A Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak installációja így most már mementóként is szolgál. A Bodrog partjára épített kilátópont ég felé tartó, piros gólyacsőrt idéző csúcsa most már mindig a falu gólyájára emlékezteti az erre járókat.
...az ő emlékét őrzi a Bodrog partján épített kilátópont
Az egynapos kirándulás sajnos rövid volt ahhoz, hogy minden alkotást megnézzünk. Nem láttuk Rátka szuperkakasát, a megye II-es Tarcal FC szurkolóinak fedett lelátóját vagy Bodrogkisfalud kis tavacskájának uszadékfa-alapra épített pihenő-és tűzrakóhelyét. Láttuk viszont Golop újjávarázsolt vasútállomását. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóit a Volt egyszer egy vadnyugat című film inspirálta, ugyanis mikor először meglátták a leharcolt golopi állomást, egyből a film klasszikus képsorai jutottak eszükbe. Az egyetemisták nemcsak rendbe tették a területet és készítettek egy „Élj a MÁV-nak!” fantázianévvel illetett, hordólerakatot idéző installációt, de meglepetésként az állomás mellékhelységeit is rendbe tették, sőt a helyiektől kapott tárgyakkal ki is díszítették azokat.
Vadnyugati hangulatot idéző installáció Golop vasútállomásán, és a helyreállított pottyantós budik, melyek jó eséllyel indulhatnának a legotthonosabb vasúti árnyékszékek versenyében, már ha lenne ilyen
Tokaj-Hegyalja nemcsak a méltán híres borairól szól, de érdekes látnivalók sokasága is várja a látogatókat, melyek között ma már tíz új fainstalláció is hirdeti a Tokaji borvidék izgalmas sokszínűségét.
Bár mi most nem tudtuk megnézni mind a tíz alkotást, képeken azért bemutatjuk nektek a többit is.
A rátkai Rátkakas
Alkotó: Széchenyi Egyetem
A Fedélszépnek elnevezett tarcali fedett lelátója
Alkotó: Budapesti Metropolitan Egyetem
Az uszadékfa-alapra épült Tűzvíznéző Bodrogkisfalud tavacskáján
Alkotó: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Blues névre hallgat Szegi község patakparti pihenője
Alkotó: Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet
É 48°09’30” K21°10’22” - A fura nevű bekecsi kilátót a táltosok sátrai ihlették
Alkotó: Szent István Egyetem - Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Kapcsolódó cikkek:
Öt dolog, amiért a boron kívül is érdemes Tokajba jönni
Hajóval a partifecskék nyomában
