Egy ősrovar, egy döglégy és egy álganéjtúró. Nagyon különbözőek, három dologban azonban megegyeznek. Mindhárom rovar a lebontás folyamatában jeleskedik, eddig méltatlanul kevés figyelmet kaptak és 2020-ban közülük kerül ki majd az év rovara.
„A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet.” Így foglalja össze honlapján e fajok fontosságát a szavazást kiíró Magyar Rovartani Társaság. Ismerjük meg röviden az idei jelölteket, az ezüstös ősrovart, a selymes döglegyet és a tavaszi álganéjtúrót.
Ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina)
Ha szeretnénk ezt a fajt látni, nem kell mást tennünk, mint éjjel figyelmesen szemlélődni a fürdőszobában. Ha felkapcsoljuk a villanyt, jó eséllyel megpillanthatjuk ezt az ezüstszürke, csepp alakú rovart, amint épp a fürdőkádból próbál menekülni.
Ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina)
Az ezüstös ősrovar az egyik legősibb rovarrend képviselője, több mint 360 millió évvel ezelőtt alakultak ki, még azelőtt, hogy bármelyik állatcsoportnál megjelent volna a repülés képessége. Az első ízeltlábúak között voltak, amelyek meghódították a szárazföldet, és azóta alig változtak.
A faj az egész Földön elterjedt. Egyszerű felépítésű rágó szájszervével elsősorban elhalt szerves törmeléket fogyaszt. Leginkább a szénhidrátokban (cukrokban, keményítőben) gazdag táplálékot szereti, szívesen lakmározik a tapétából és a könyvekből is- írja Puskás Gellért a rovartani.hu oldalon.
Szaporodásuk is nagyon érdekes. Belső megtermékenyítésűek, de a hímivarsejtek átvitele közvetett módon történik: a bonyolult udvarlási szertartást követően a hímek kis spermacsomagot helyeznek a talajra, amelyet a nőstény a tojócsövével felszed. A hímivarsejtek a nőstény testében kiszabadulnak és megtermékenyítik a petesejteket. Különleges az is, hogy nemcsak a lárvák vedlenek, de a kifejlett állatok is. Az ezüstös ősrovar élete során 25–66 alkalommal vedlik, és egy rovarhoz képest meglepően sokáig, akár 8 évig is élhet.
Selymes döglégy (Lucilia sericata)
Talán az idei legmeglepőbb jelölt a selymes döglégy. A legyekkel kapcsolatban az emberek többségének erős fenntartásai vannak, pedig ez a zöldesen csillogó légy több szempontból is fontos.
Selymes döglégy (Lucilia sericata)
Lárvái holt szerves anyagokban fejlődnek, a kifejlett rovarok azonban nemcsak ürüléken és dögön, de virágokon is láthatóak, például a hagyma beporzásában is fontos szerepet játszanak.
De ennél meglepőbb jelentőségük is van, például a kriminológiában. A legyek ugyanis meglehetősen hamar felfedezik áldozatot, és lerakják petéiket a holttestbe. A szakemberek, ha ismerik a tetem környezetének hőmérsékletét és páratartalmát, a lárvák fejlettségéből meg tudják állapítani a halál időpontját.
A selymes döglegyeknek gyógyászati jelentősége is van. „Ha nehezen gyógyuló sebekbe (pl. cukorbetegeknél) steril döglégylárvákat teszünk, nagyban elősegíthetjük a sikeres gyógyulást. A lárvák csak ez elpusztult szövetet fogyasztják, így kitisztítják a sebet, méghozzá precízebben, mint a legjobb nővér. A mozgásukból adódóan mikromasszázst is végeznek, ezzel elősegítik a jobb vérkeringést, ráadásul a nyáluk antibakteriális hatású”- olvashatjuk Soltész Zoltán érdekes leírásában a rovartani.hu oldalon.
Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
A fémesen csillogó bogárral gyakran találkozhatunk az erdőkben. Érdekes, hogy a bogár színe attól függően, hogy hol járunk, a fényes kéktől a kékeszöldön át a zöldig változhat. Minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék.
Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
Hogy mi a különbség az álganéjtúró és a valódi ganéjtúró között, arról Merkl Ottó írt a rovartani.hu oldalon. „Az álganéjtúróknál (Geotrupidae), amelyek bár szegről-végről rokonai a valódi ganéjtúróknak (Scarabaeidae), a trágya iránti vonzalom a valódiakétól függetlenül, önállóan alakult ki. Anatómiailag a legfőbb különbség a két család között az, hogy az álganéjtúróknak egyszerű – mondhatni, primitív – rágóik vannak, amelyek a táplálék darabolására valók. A valódi ganéjtúrók rágója bonyolult szűrőkészülékké alakult, amellyel a trágyából csak a leginkább tápláló folyadékot és mikroszemcséket választják el, így nem foglalkoznak az emésztetlen növénydarabokkal. Az álganéjtúrók utódaikról is aránylag egyszerű módon gondoskodnak: ásnak a földbe egy lyukat, azt teletömködik a lárvák tápközegével, és ennyi. A valódi ganéjtúrók ivadékgondozása sokkal bonyolultabb, technikásabb.”
Még több érdekesség az Év rovarai szavazás jelöltjeiről és a rovarvilág titkairól a Magyar Rovartani Társaság honlapján!
