El tudod képzelni a karácsonyt fenyőillat, szaloncukor, mennyből az angyal nélkül? Másnak pedig a KFC-s rántott csirke vagy épp egy kakáló farönk hozza meg az ünnepi hangulatot. Íme, néhány fura vagy egyenesen bizarr karácsonyi tradíció.
Mit keres egy székelő ember a Betlehemben?
Talán az egyik legfurább szokás a katalánoké, akik „kakiló” farönköt (Tió de Nadal) helyeznek el az otthonukban a karácsony előtti hetekben. A fadarabot minden nap „megetetik” gyümölcsökkel, édességgel, mogyoróval, majd Szenteste botokkal jól elagyabugyálják, mire ő játékokat és finomságokat „ad ki magából”. A fadarabnak arcot is rajzolnak, a hátulját pedig egy ronggyal takarják le (hogy meg ne fázzon), oda rejtik a szülők a meglepetéseket a kicsiknek. A hagyomány eredete homályba vész, de az valószínűsíthető, hogy ősi rituálékhoz lehet köze, amelyek a bőséget és a családi összetartozást voltak hivatottak elősegíteni.
Tió de Nadal, a kakiló fatörzs
A katalánoknál a betlehemi jászol is egy kicsit másképp néz ki, mint amit mi megszoktunk. Ezek után nem nehéz kitalálni, de Mária, József, a három királyok és a Kisjézus mellett egy szaró figurát is elhelyeznek a jelenetben, a „caganert”, aki hagyományosan egy guggoló földművelő letolt nadrággal. Úgy tartják,
a kábelt fektető alak szerencsét hoz, termékennyé teszi a földet, az egészséget és a harmóniát szimbolizálja.
Ma a „caganernek” már nem kötelező parasztnak lennie, bármilyen celeb vagy politikus alakját felveheti. A kis szobrok ilyentájt jelennek meg a boltok polcain és a karácsonyi vásárokon.
Krampuszparádé
Bár a krampuszt mi, magyarok is jól ismerjük, annyira nem vagyunk elvetemültek, mint az osztrákok és a németek, akik tulajdonképpen fesztivált szerveztek a finoman szólva sem barátságos kinézetű figurára építve. Az angol és amerikai weboldalak egyenesen hátborzongatónak titulálják a félig ember, félig kecske teremtményt, és valljuk be, ebben van is valami. Ki ne félt volna a gyerekkorában a krampusztól, aki elviszi a zsákjában a rosszalkodó gyerekeket, de minimum egy virgácsot biztosan küld a Mikulással, csak úgy a rend kedvéért? Azt nem tudjuk, mit szólnak ehhez a német és osztrák gyermekjogi aktivisták (és gyerekek), de ezekben az országokban a mai napig megtartják a Krampusnachtot december 5-én sok ijesztő álarcos emberrel és persze utcabulival.
Fura karácsonyi menük
Bár a japánok többsége hagyományos értelemben nem tartja a karácsonyt, mégis milliók ünnepelnek ilyenkor – méghozzá a KFC-ben. Nem, nem írtuk el, december 25. környékén szokás szerint tényleg amerikai gyorsétteremben falatoznak a japánok, egy extrém sikeres marketingkampánynak köszönhetően, amivel 1974-ben robbantott a Kentucky Fried Chicken az országban. Colonel Sanders ilyenkor mikulássapkát kap a fejére, és a rántott csirkét karácsonyi mintás kosárban szervírozzák.
Így néz ki egy japán KFC karácsonykor
Furcsa ünnepi étkekkel persze meg lehetne tölteni még egy cikket, így itt csak párat említünk meg. A grönlandi inuitok például muktukot, vagyis nyers bálnabőrt esznek zsírjával együtt, ami ilyenformán a szalonnára hasonlít, de előszeretettel fogyasztják a kiviakot is, ami nem más, mint fókabőrben rohasztott alkabukó madár.
Kicsit kevésbé kalóriadús a dél-afrikaiak hagyományos ünnepi étele, a karácsonyi hernyó, ami a Nudaurelia cytherea pillangófaj nagyon színes lárvája, és megsütve fogyasztják abban a reményben, hogy szerencsét hoz a következő évre.
Pókok a karácsonyfán
Van néhány dolog, amit nekünk, magyaroknak nagy valószínűséggel sosem jutna eszünkbe a fára aggatni. Ilyen az uborkadísz (amit az USA egyes területein rejtenek el a fán, és aki előbb megtalálja, az kapja az első ajándékot), vagy éppen a műpók műhálóval. Utóbbi Ukrajnában dívik, és egy kedves legenda társul hozzá. Eszerint egy szegény özvegy a gyerekeivel fenyőfát nevelt karácsonyra, de arra már nem jutott pénze, hogy fel is díszítsék.
A pókok megsajnálták a családot, és karácsony reggelére teleszőtték a fát hálóval.
A pókháló még csillogott is a kora reggeli napfényben. Manapság papírból, műanyagból vagy épp fémből is készülhet a háló és a pók, az úgynevezett „pavuchky”.
Ahol nem aprózzák el a karácsonyi díszkivilágítást
Végezetül két szuperlátványos tradíció, mindkettő kapcsolódik a fényhez. Kolumbiában december 7-én tartják a „A gyertyák éjszakáját” (Noche de las Velitas), amikor a helyiek ezernyi világító papírlámpással és/vagy gyertyával díszítik fel az otthonukat és az utcákat, sőt, az eseményt ma hatalmas fesztiválként ünneplik, aminek a zene, a tűzijáték és persze a falatoznivaló is a része.
A gyertyák éjszakája Kolumbiában, Bogota utcáján
A Fülöp-szigeteken egy nagyon hasonló ünnep veszi kezdetét december közepén, a Ligligan Parul, vagyis az „Óriáslámpások fesztiválja”, aminek a nevéből már könnyen kikövetkeztethető, hogy a középpontban a hatalmas, művészien kialakított világítótestek állnak. Ezeket hagyományosan papírból és bambuszból készítették, majd gyertyával vagy olajlámpával kölcsönöztek nekik fényt. Ma fémkeretre építik őket, amire szükség is van, hiszen egy lámpa átmérője elérheti a 9 métert. A január 1-ig tartó fesztivált San Fernandóban, „a Fülöp-szigetek karácsonyi fővárosában” rendezik meg, és az ügyesebb lámpakészítők meg is versenyeztetik az alkotásaikat.
