Alig 30 grammosan találták, sokat alszik, kétóránként eszik, legszívesebben a Kockásfülű nyúl karjaiban alszik el, és most még egyáltalán nem hasonlít felnőttkori önmagára. Röviden így lehetne bemutatni azt a parányi kis mókust, aki a mályi madármentőknél kapott új esélyt az életre.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci ápolási otthonának kertjében néhány napja fura kis lényt találtak az ott dolgozók. A pár centis, fűben heverő, csupasz szerzet egy kis mókus volt. Az anyja ejthette el, miközben egyik fészkéből a másikba próbálta átvinni kicsinyeit. Az otthon dolgozói egy darabig vártak, hátha a mama mókus visszatér, de mivel félő volt, hogy a pici állat kihűl, értesítették a mályi madármentőket. A mókusok egyébként legkorábban márciusban szoktak utódot világra hozni, de az idei tavaszias tél azonban őket is megtréfálta.
A most másfél hetes mókus megtalálásakor mindössze 29 gramm volt. Most már 34 gramm körül jár, köszönhetően annak, hogy kétóránként eszik, és a nap 24 órájában figyelnek rá.
„Mostanra az esés közben szerzett zúzódásai eltűntek, már szőrt is elkezdett növeszteni a feje búbján, és rajtunk kívül egy másik pótmamája is akadt, a kockásfülű nyúl személyében”- meséli Lehoczky Krisztinán a Mályi Madármentő Állomás vezetője.
A mókus napjai nagy részét egy 36-38 fokra melegített dobozban tölti, és jelenleg még kevés kapcsolata van a külvilággal. Három hetes korában nyílik ki majd a szeme, és idővel tápszer helyett szilárd táplálékot kap majd. A cél az, hogy ha eljön az idő, visszatérhessen a természetbe, ezért nagyon fontos, hogy ne szokjon hozzá az ember közelségéhez. Ha elérkezik a visszavadítás időszaka, egy külső röpdébe helyezik majd, ahol nem találkozik emberekkel. Itt megtapasztalja majd, milyen az, ha esik az eső, fúj a szél, magának készít vackot és csak olyan táplálékot kap, amit a természetben is talál, például tobozt, diót, tojást, törökmogyorót.
A mókusok felnevelésével kapcsolatban Krisztiánéknak van már tapasztalata. Tavaly nyolc mókust engedtek szabadon. Ha minden jól megy, három hónapos korában újabb egyeddel bővül a kör, és ez a kis mókusifjonc is csatlakozik vadon élő társaihoz.
Addig még azonban sokat kell nőnie, és ehhez itt, minden segítséget megkap. „Én mindig azt mondom, hogy akkor mentettünk meg egy állatot, ha szabadon engedtük” – mondja Lehoczky Krisztián, aki saját udvarán alakította ki a Mályi Madármentő Állomást. Nemrégiben mi is meglátogattuk őket, riportunkból megismerhetitek Krisztián történetét és bepillanthattok a mozgalmas mályi hétköznapokba.
