A Duna-Tisza közti hátság egyik legjelentősebb, szél által kialakított tava kiváló stranddal büszkélkedhet, de a környéken egészen különleges természetvédelmi területeket is felfedezhetünk.
A (nem meglepő módon) Kunfehértó határában található természetes tó az alföldi szikes tavak egyik szép példája, amely - eltérően pár rokonától, ahol elsősorban természetvédelmi okok miatt tilos csobbanni -, egyben fürdőtó is.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy hogyan kerül ide, a homokvidék közepére egy tó. A földrajzórákról talán emlékezhetünk rá, hogy hajdanán az Ős-Duna és mellékfolyói egy hatalmas hordalékkúpot építettek ki a mai Duna-Tisza közti hátságon, majd később a folyó medre áthelyeződött mai helyére, a Budapest–Kalocsa–Baja-tengelyre. A szárazzá váló hordalékkúpot pedig rögtön befogták a szelek, s a szél által keletkezett hosszanti mélyedésben jött létre a tó.
A régebben csak Fehér-tóként ismert vízfelületen (amely tehát nem azonos a Szeged melletti Fehér-tóval, az Alföld legnagyobb természetes szikes tavával) az 1920-as években indult meg a fürdőzés, majd a háborút követően, az 1960-as években épült ki a mintegy 800 ingatlanból álló üdülőtelep is.
A tó egyik oldalán szépen kialakított strandfürdő várja a vendégeket, büfékkel, viszonylag árnyas parkkal, de külön gyereköböl is kialakításra került, amelyhez minden bizonnyal nem kellett messziről szállítani a homokot. Érdemes körbesétálni az egyébként régen sokkal nagyobb kiterjedésű tavat, ugyanis a töltésről egyrészt szépen rálátni a fürdőtó melletti többi, más hasznosítású tóra is, illetve egy kisebb tanösvényt is találunk itt.
A holdrutás erdő rejtélye és a homokbuckák
Ha pedig valaki egészen különleges helyeken akar kirándulni (feltételezhetően hűvösebb időben), akkor szintén jó helyen jár. A tó közelében található ugyanis az országos védettséget élvező holdrutás erdő, amelyet a virginiai holdruta háborítatlan fennmaradása érdekében alakítottak ki. Ugyanis a ma már jórészt akácból álló erdőben él egyedül hazánkban a virginiai holdruta, amely az ősi páfrányok rokona. A különleges a dologban az, hogy a faj 1951-ben történt hazai felfedezése óta nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy miért csak itt él ez a növény Magyarországon, hogy vajon őshonos-e, vagy például egy külföldről behozott fa földlabdájával érkezett? Amúgy az erdőben áll Bács-Kiskun megye első védett természeti értéke, egy 1941 óta védett, hatalmas tölgy is.
A tótól északra a térképek még vizenyős területet mutatnak az AK mentén, ennek már nyoma sem látszik sajnos...
Ha pedig nem riadunk vissza a homokos tereptől, akkor az üdülőtelepen áthaladó Alföldi Kék útvonalát északnyugat felé követve eljuthatunk a Kéleshalmi Homokbuckák Természetvédelmi Területre. Az elsőre kietlennek tűnő vidéket persze jobb természetvédelmi szakemberrel felkeresni, s nem is itt találjuk az ország leghíresebb homokbuckáit. Itt viszont jó eséllyel senki nem fog minket zavarni magányunkban, teljes lelkünkkel átélhetjük e kietlen táj vadságát. S utána milyen jó lesz csobbanni egyet!
