A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül a Kis-Sárréten található a legnépesebb küszvágócsér-állomány. A fekete-fehér színezetű, piros csőrű vándormadarak a Biharugrai-halastavak elhagyott betonszigetein költenek.
A küszvágó csér (Sterna hirundo) közepes termetű csérféle. Jellemző rá a keskeny, hegyes szárny és a villás farok, valamint a lapos, nyújtott fej. A fejtetőn fekete „sapkát” visel, hosszú, vaskos, erős csőre pedig piros, csak a hegye fekete. A hím és a tojó azonos színű, de a költési időszak befejeztével fokozatosan kifakulnak, fejtetőjük és csőrük is szürkéssé válik. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Nevét legfontosabb táplálékáról, a szélhajtó küszről (Alburnus alburnus) kapta. Viszonylag keskeny, nyúlánk keszegféle, amely igen gyakran tartózkodik a víz felső rétegében, ezért könnyű zsákmánnyá válhat a küszvágó csér számára. A csérek a víz fölött röpködve, gyakran szitálva (a vízfelszín felett egy helyben repülve) lesnek a halakra, majd hirtelen egy akrobatikus mozdulattal, behúzott szárnyakkal, nagy sebességgel rávágnak a zsákmányra. Néha a vizektől távolabb is táplálkoznak, előszeretettel fogyasztják például a sáskákat.
A Körös-Maros Nemzeti Park területén a legstabilabb állandó költőállomány a Kis-Sárréten, ezen belül is a Biharugrai-halastavakon van. Az elmúlt években általában 30-100 pár költött itt. Idén a Begécsi-tavakon 35 pár, a Biharugrai-halastavakon 30 pár küszvágó csér kezdett költésbe. Azokat a ma már használaton kívüli betonszigeteket választották költőhelyül, amelyeket az 1970-es években építettek a szakemberek a házi kacsák tenyésztéséhez. Ezeken a szigeteken a küszvágó csérek gyakran a dankasirályokkal (Larus ridibundus) alkotnak közös telepeket.
A csérek egyszerű, kezdetleges fészket építenek, amelybe 2-4 tojást raknak. A fészkek igen közel vannak egymáshoz, akár egy méteren belül. A fiókák fészekhagyók, még teljes röpképességük elérése előtt, általában 3 napos koruk után elhagyják a fészket, és annak környékén várják szüleik gondoskodását. Ha a szülők a telep környékén valamilyen zavaró tényezőt - embert, illetve szárnyas vagy szőrmés ragadozót - észlelnek, hangos rikácsolással próbálják meg elriasztani a betolakodót.
Kapcsolódó cikkeink:
Madárparadicsom az ország peremén
