A budai hegyvidék dombsággá szelídült délnyugati végein bevesszük magunkat törökbálinti kirándulóerdőbe, felmászunk egy pompás panorámát engedő toronyba, majd az agglomeráció zöld folyósólyán eltávolodunk a városi forgatagtól, és gyepes hegyhátakon Sóskút, majd Biatorbágy madártávlatot engedő sziklavilágát csodáljuk meg.
Törökbálint és az M0-s autópálya között helyi jelentőségű természeti értékként védett erdőfoltra lelünk, ami voltaképp a kilátótoronnyal bíró Anna-hegy környezetét jelenti. A turistautakkal behálózott, erdei pihenőkkel, tűzrakóval is kikapcsolódást nyújtó területet főként a helyiek ismerik és élvezik, de az itt található Manóösvény, a tanösvény táblái, a madármegfigyelő, és persze az erdei közeg bárki számára élménnyel és ismerettel szolgálnak. A Törökbálintról induló piros jelzésű út azonban nem csupán ezt a közeget tárja elénk, hosszabb távú felfedezésre invitál a budai-hegyvidék déli lankatáján egészen Biatorbágyig, érintve olyan kihagyhatatlan túracélpontokat, mint a sóskúti Kálvária-hegy, a Nyakas-kő vagy a Madár-szirt panorámás sziklapereme. Mindezek mellett a közel 30 km-es útvonal számos egyéb érdekességet és hangulatot tartogat változatos terepével, mely fokozatosan vezet ki a város szorításából a természet csendjébe.
A két végpont közötti táv első hallásra a gyakorlottabb tájjáróknak keltheti fel az érdeklődését, de a kevés szintemelkedést tartalmazó útvonal különböző szakaszai külön-külön is remek családi kiránduló célpontok.
Törökbálint Ófaluból indul a piros út és a Meseerdőn keresztül kaptat fel az Anna-hegyi-kilátóhoz.
Az Anna-hegy erdejében
Törökbálint déli részéről, az Ófaluhoz tartozó Munkácsi Mihály utcából indul a piros, ami pár lépést követően befordul az Alsóerdősor utcába, elhalad a Törökbálinti egyesületek pincéje mellett, majd elérve a sportpályákat megérkezik az Anna-hegy erdejébe. Kényelmes emelkedéssel az elegyes tölgyesben különös alkotásokra lehetünk figyelmesek: Meseerdőben járunk, ahol a kicsiket játékos küldetésre hívják az erdő állatai.
A Meseerdő játékos küldetésre hívja a kicsiket.
Nem kell sokat kaptatnunk, hogy felérjünk az erdő legmagasabb pontjára, ahol egy hatalmas adótorony a telekommunikáció mellett kilátást is szolgáltat. Aki nem tart az 50 méteres magasságtól, annak a fémlépcsőkön meghódítható körpanoráma pompás távlatokat enged Budapest és agglomerációjának déli részének városi tájképére, a Tétényi-fennsík elnyúló lapályára, Budaörs markáns dolomitrögeire, a Budai-hegység legdélebbi magaslataira, továbbá nyugat felé az Etyeki-dombság vonalaira és Zsámbéki-medencére.
A kilátótól az Anna-hegy gerincén halad tovább a jól jelzett és kényelmes piros út, elhaladva egy közeli madármegfigyelő les mellett. A kellemes erdei sétány idilljébe csupán a közeli MO-s autópálya szakadatlan morajlása rondít bele, különösen lombtalan időszakban, amikor a hang kevesebb akadállyal szökik fel a hegyre. A gerincutunk részét képző József-hegyen még erősebben hallani a zajt, majd ahogy az erdőfoltban visszaereszkedünk Törökbálintra ez a folytonos zúgás kiegészül az M7-es forgalmával.
Anna-hegy kilátója pompás távlatokat enged Budapest és agglomerációjának déli részére
Átjutás a Biai-erdőbe
A természetbe igyekvő zöld folyósónk egy kis időre megszakad, ahogy Törökbálinton a Hosszúréti-árok mentén városi környezetben trappolunk. Követve a jelzéseket a Szent István utcán átbújunk az M7-es alatt, kisvártatva pedig már a M0-s hatalmas, dekorált betonpilléreit csodálhatjuk, melyek a graffitisek kiállítótere.
Városi dekoráció az M0-s betonpilléreivel
Kétségtelen, hogy ez a forgalmas, zajos szakasz nem szép része a túránknak. Azonban hogy a piros út össze tudja kötni a budai hegyvidék legdélebbi nevezetes magaslatait, valahol átkötést kellett találnia. A felüljáró után városszéli csalitosok mentén széles földúton haladunk, ezt követi az Idamajor részben szemetes és elhagyott portái, ami után lassan-lassan magunk mögött tudhatjuk a kényszerű szakaszt, azaz kiérünk az erdőbe.
Egy monoton, néhol a budaörsi hegyekre kilátást engedő nyílegyenes aszfaltozást követően bal kéz felé felhágunk a Dobogó-hegy gerincére. Egycsapásra megváltozik körülöttünk a táj. A Biai-erdő csendes elegyesében vezetnek a jelzések a Sóskút feletti platóra, ahol részben nyílt terep enged kilátást a tőlünk nyugatra elterülő síkra. Csalitos, gyepes részeken is átkelünk, melyek túránk más tájakat idéző üde színfoltja. Ennek az útszakasznak évszaktól független meg van a bája, de a tavaszi burjánzás és virágszezon idején még pazarabb a látvány.
Biai-erdő csendjében
A piros elhalad a Sóskút hírét megalapozó felhagyott és ma is működő mészkőbányák mellett. A térképen Levendulásként feltűntetett részt követően elhagyjuk a platót, és beereszkedünk a községbe. Előtte még érdemes egy kicsit letérni a jelzésről, hogy egy oszloppal és keresztel jelölt magaslatról rálássunk a településre és utunk következő célpontjára, a látványos sziklaüregeket rejtő Kálvária-hegyre.
Sóskút felett füves réteken is átkelünk
Sóskút utcáin járva még felfedezhetjük a település múltszázadi báját, modern lakóházai, ipari létesítményei azonban egyértelműen jelzik, hogy a fővárosi agglomerációhoz tartozik. Miközben az utcakövet koptatjuk, és szemügyre vesszük Sóskút jelenét, elkezdünk fölkapaszkodni a község egyik nevezetességére, ami nem csupán a panorámás kálváriája miatt látványos helyszín.
Sóskút határában érdemes kis kitérőt tenni a kereszttel jelzett kis dombra, ahonnan a településre és a Kálvária-hegyre nyílik remek kilátás
Panoráma és sziklapompa a Kálvária-hegyen
A piros út stációk mentén emelkedik a panorámás kopár dombtető hármas keresztjéhez. Körbe tekintve belátni a Budai-hegység határvidékét, benne egész Sóskutat és a híres mészkövet adó bányát. Csak néhány nevezetesebb budapesti épületet említünk meg, amelyeket az innen kitermelt kövekből építettek: Szt.István Bazilika, Országház, Operaház, Budavári Palota, Citadella, Lánchíd –mind arra adnak példát, hogy a Sóskúti mészkő bőséges és kiváló minőségű alapanyaggal látta, és látja el ma is a fővárosi építkezéseket.
A panorámás Kálvária-hegy tetején
Panorámáján túl a Kálvária-hegy jellegzetes sziklaformákat is tartogat a felfedezőinek. Ezek a hegy keleti és északi oldalában találhatók, az egyik ilyen feltűnő jelenség a magaslat alatt húzódó országútról kiválóan megfigyelhető. A sziklafal hatalmas, szabályos vájatai beindítják az ember fantáziáját: az egyértelműen bányászat során keletkezett üregekről úgy tartja a helyi legenda, hogy azokból emelték ki a Lánchíd oroszlánjainak alapul szolgáló kőtömböket.
A legenda szerint innen emelték ki a Lánchíd oroszlánjainak alapul szolgáló kőtömböket
A bámulatos sziklavájatok szabadon látogathatók, csakúgy mint az ahhoz közeli Zelezna-baba-barlang látványos sziklaürege. Ezekhez az érdekességekhez csak pár méteres kitérőt kell tenni a piros útról, de az országút felől is fel lehet ide kapaszkodni.
A Zelezna-baba-barlangnak csak kis része járható
A Babó-lyuknak is nevezett barlangról úgy tartja a legenda, hogy a föld alatti folyosója egészen Etyekig ér. Amiben biztosak lehetünk, hogy Žselezna Baba a Zsámbéki-medence legjelentősebb barlangja a maga 80 méteres hosszával. Járatai kb. félmillió évvel ezelőtt a karsztvizek oldó hatásával jöttek létre.
A sziklában nyíló barlang két fő járata közül a jobb oldali ág lényegében kúszva járható, kisebb termekkel lejtősen kanyarog, majd végül elszűkül. A bal oldali ág rövidebb, faragás nyomokat viselő fülkékből, és rövid lejtős járatból áll. A bejárati terembe még be tudunk menni, közepén kőasztalokra emlékeztető leszakadt tömbök állnak, melyek fölött a mennyezeten nyugati irányba dőlő kőzetrétegeket láthatunk. Bepillantva az eldugottabb zugokba a víz oldó hatásának nyomait, lyukacsos formáit figyelhetjük meg. A barlang belső szakaszai szűkek, bejárásuk nem ajánlott, balesetveszélyes!
Benta-patak mentén
Miután a kis kitérő után visszatértünk a pirosra, a Kálvária-hegy északi oldalán leereszkedünk a Benta-patak völgyébe, amit legelői és ritkás fűzfaligetei tesznek hangulatossá. A nyáron üdén zöldellő völgy gyepét birkanyájak tartják karban, szorgos munkájuknak köszönhetően golfpálya minőségű terepet hoztak létre. Földúton kísérjük a patakot, lovardák, tanyák és elhagyott pincék szegélyezik az utat, mígnem egy sűrű fiatalosból kiérünk a biatorbágyi Pecató telep szélső házaihoz. Pár lépést követően a Tó sétány aszfaltján érjük el az 1956-ban kialakított, hangulatos Peca-tavat.
Az idilli Peca-tó fürdésre nem alkalmas, stégei magántulajdonban vannak
A nádassal, füzekkel és stégekkel szegélyezett horgásztavat a Benta-patak élteti. Környezete ma már nem kizárólag üdülőövezet, sok itt álló házat egész évben lakják. Miután végig kísértük a tavacska nyugati partját, északi végénél átkelünk a gáton és a Benta-patak hídján, majd a Horgász sétány egy kilométert trappolva kiérünk az országútra, hogy aztán megcélozzuk Biatorbágy híres szirtjeit.
A Nyakas-kő és a Madárszirt panorámás sziklateraszán
A piros ösvény Biatorbágy határában karsztbokorerdőn keresztül lenyűgöző sziklamonstrumokhoz kapaszkodik fel, ahol nem mindennapi panoráma vár ránk. A messziről is feltűnő Nyakas-kő sziklaoszlopa vonzza leginkább a tekintetet, azonban az országút felől a Madárszirt sziklás letörése is megkapó látványt nyújt. A mediterrán hangulatot igazán a sziklapárkányon élhetjük át, a Nyakas-kő kőóriására fel is mászhatunk. Természetesen mindezt a balesetek elkerülése érdekében fokozott óvatossággal tegyük.
A Nyakas-kő minden oldalról különleges látványt nyújt
Felvetődhet bennünk, hogyan is jöttek létre ezek a látványos sziklaformák? Földtörténeti szempontból nem is olyan régen (15-13 millió évvel ezelőtt) itt az egykori bádeni és szarmata korszaki tengerekben rakódtak le azok az üledékes rétegsorok, melyek cementáltsági viszonyai eltérőek. A keményebb rétegek ellenállóbbak a szél és a víz koptató munkájának, míg a puhábbak bemélyedéseket hoznak létre. Ezt a kőzetet a rétegtani beosztás szerint Tinnyei Mészkő Formációnak nevezik, ami Biatorbágy és környékén nagy területeken előfordul.
A Madár-szirt igazi kuriózumnak számít a hazai túrahelyszín-palettán
A Nyakas-kőtől az ösvény felhág a láblógatós panorámaélményt adó Madárszirtre, ami a Tétény-Sóskúti-fennsík nyugat felé meredeken leszakadó pereme. Amíg a szem ellát belátni innen a Zsámbéki-medencét, a Vértest és a Gerecse vonulatát, illetve a távolban még a Bakony is felsejlik. Alattunk hullámzó karsztbokorerdők és lejtősztyeppek, illetve a Biai-tó teszi még varázslatosabbá az összképet.
A kilátás a tagolt sziklafalról valóban magával ragadó, igazi hazai kuriózumnak számít, hisz hazánkban kevés hasonló hely létezik, ami jelzett turistaúton bejárható.
Utunk lassan eltávolodik a szirttől és telkek mentén földutat követve igyekszik az Iharos, illetve majd a Közép-hegy irányába. A hétvégiházas telep utcácskáin enyhe emelkedéssel érjük el újfent az erdőt, és hamarosan egy leágazó ösvénynél találjuk magunkat. Ne hagyjuk ki a rövid kitérőt: a piros kegyhely jelzés a Szily család kápolnájához vezet.
A kápolna tetőszerkezetére ismét ráférne egy felújítás, de így is pazar látványt nyújt a hegyoldalban
Az ellipszis alaprajzú klasszicista stílusú sírkápolnát nagyszigeti Szily József udvari tanácsos, környékbeli földbirtokos, a 19. század elején építtette. 1817-ben szentelte fel a bicskei plébános, védőszentje Szent Vendel lett. 1833-ban a kápolnában helyezték örök nyugalomra Szily Antalt, azonban a második világháború idején a sírt feldúlták, a kápolnát erősen megrongálták, oltárképe elpusztult. Az 50-es, 60-as években részlegesen helyreállították, később civil összefogásnak köszönhetően nyerte el mai állapotát.
A kápolna gyakorlatilag Biatorbágy határában áll, a sűrű erdő miatt azonban még nem érzékeljük a város közelségét. A piros út mielőtt beérne a házak közé, még kényelmes úton megkerüli a Közép-hegy kúpját, s csak ezt követően, a sportpályáknál intünk búcsút a természetnek. Innen a jelzések Biatorbágy vasútállomásához vezetnek. A közel 3 km-es záró séta során elhaladunk a merényletről elhíresült vasúti viadukt alatt, áthaladunk a Füzes-patak menti parkon, majd a Dózsa György út mentén érintjük a biatorbágyi országzászlót, illetve a mellette álló Szűz Mária neve templomot, ahonnan csupán háromszáz méter található a piros út végét jelentő vasútállomás.
Túránk végén a híres viadukt alatt is elhaladunk
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
