A Kiskunságon 11 éve járt utoljára a kopár vidékek madara, ami a fején lévő kettős tollpamacsról kapta a nevét.
Többek között ez különbözteti meg a hazai pacsirtáktól, illetve a fekete-sárga mintázat a fején. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén utoljára Dabas térségében látták a fajt, most pedig a kunszentmiklósi Nagy-réten tűnt fel, ami egy olyan pusztai élőhely, amit a túzokok is nagyon kedvelnek. De összességében is ritkán látni nálunk havasi fülespacsirtát, a 2000-es években ez a 9. megfigyelési adata.
„A madár két napig, november 25-26-án tartózkodott a kunszentmiklósi Nagy-réten, ami ilyenkor a téli madárközösségek egyik kedvelt előfordulási területe. A telelő túzokcsapatok mellett rendszeresen láthatók parlagi sasok, kerecsen- és kis sólymok, gatyás ölyvek, kékes rétihéják, vagy nagy őrgébicsek” – mondta Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője.
A havasi pacsirtával az északi féltekén többfelé lehet találkozni. Általában a gyér növényzetű, kopár vidékeket kedveli, sivatagokban, hegyvidékeken, tundrán is költ. Európában a Skandináv-félszigeten és a balkáni régió magasabb hegységeiben, Erdélyben él. Télen tengerparti régiókba vagy a Kárpát-medence síkságaira vonul. Magyarországon sztyeppi élőhelyeken vagy azok maradványterületein fordul elő, bár manapság egyre ritkábban. Míg a 20. század közepén még rendszeresen megfigyelték egyes csapatait nálunk, az 1980-as évektől egyre kisebb számban jár felénk.
Más téli énekesmadarak azonban sokan felbukkannak nálunk, például a sordélyok, a kenderikék, a réti pityer, és az áttelelő mezei pacsirták egyedei is láthatóak, illetve nemrég figyeltek meg egy szintén ritka sarkantyús sármányt is a Kiskunságban.
