Az allékban mindig van valami fenséges, bármelyik évszakban sétálunk is át alattuk. Fasorokat bemutató sorozatunk második részében újabb öt szép és hangulatos hazai „faalagutat” ajánlunk a figyelmetekbe.
1. Fenyves-allé
A füzérradványi Károlyi-kastély angolparkját hazánk egyik legszebb történeti kertjének tartják. Ez nem is áll messze az igazságtól, főleg azóta, hogy 2015-ben az egész kastélyparkot megújították. Ugyanebben az évben sor került a kastélyhoz vezető út mentén található, mintegy 850 méter hosszú fenyőfasor megifjítására is. Az allé fekete- és erdeifenyőkből áll, amelyeket a 19-20. század fordulóján ültettek. A park számos növényritkasággal büszkélkedhet, és nem mellesleg 1975 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület. Találunk itt több száz éves faóriásokat, 200-300 éves tölgyeket, gyertyánokat, de a legnépszerűbb a látogatók körében az a két gigantikus platánfa, amelyek az ország legnagyobb példányai közé tartoznak, és a kastélyparkban csordogáló patak partján magasodnak.
2. Alcsútdobozi-platánsor
A 19. században nagy divat volt a növényhonosítás Magyarországon. Az 1800-as évek első felét a dendrológusok „platánkorszakként” emlegetik, mert akkoriban előszeretettel telepítettek nagyobb, rendszerint más klímaövből, illetve kontinensről származó fákat, jellemzően platánt, vadgesztenyét és szivarfát, de felbukkant többek között az ezüst juhar és a tulipánfa is. A korszakot tetten érhetjük Szarvason és Alcsútdobozon is. Utóbbi településen József főherceg az 1800-as évek elején alakított ki platánfaallét. Az Alcsútdoboz felé vezető etyeki utat most mintegy 200 terebélyes fa szegélyezi. A fasorral egy időben létesült az itt található kastély angolparkja is, amelyet most Alcsúti Arborétum néven ismerünk, és - bár a hóvirágok a leghíresebbek - számos egzotikus növénynek ad otthont.
3. Piliscsaba fasorai
Aki szereti a fasorokat, az Piliscsabán, illetve Klotildligeten biztosan talál magának kedvencet. Az egy négyzetméterre eső védett fák és fasorok száma talán itt a legnagyobb az országban. A Mátyás király út és a Kálmán király útja vonaltól, illetve a vasúti sínektől észak-északkelet felé eső városrészben számos, természetvédelmi oltalom alatt álló fa, fasor, park található. A klotildligeti allékat még József főherceg parancsára telepítették a 20. század elején. Rendkívül látványos a Kossuth Lajos utcában található közel 100 éves platánfasor, de hasonlóan szép a Wesselényi utcai tölgyfasor, illetve a Széchenyi István utcai és a Zrínyi utcai feketefenyősor is.
4. Nagycenki-hársfasor
Nagycenk neve a 18. századtól kezdve összefonódott a Széchenyi családdal. Ennek emlékét őrzi ma a településen a kastély és a mauzóleum, ahol Széchenyi István is nyugszik, illetve az a kettős hársfasor, amelyet Európa egyik legszebbjének tartanak. Az allét Széchényi Antal és felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepíttette 1754-ben. A 450 darab hársfa napjainkra igen tekintélyessé növekedett: 16 méter magasak, törzsátmérőjük egyméteres. Ha a kastélytól sétálunk végig az impozáns, több mint két kilométer hosszú allén, Széchényi Béla és Erdődy Hanna sírjánál lyukadunk ki. A feleség fiatalon, 26 évesen hunyt el gyermekágyi lázban, második lányuk születése után, és saját kívánsága szerint temették el a fasor végébe. Széchényi Béla sosem nősült újra; 46 évvel később temették felesége mellé. A síremlék szarkofág formájú, és bronz domborművek díszítik, amelyek Kundmann Károly bécsi szobrász munkái.
5. A Luppa-sziget platánfasorai
A Luppa-sziget egy közel 800 méter hosszú „földdarabka”, amely a Duna szentendrei ágában található, a budakalászi part és a Szentendrei-sziget között. A közigazgatásilag Budakalászhoz tartozó sziget a tehetős pomázi, szerb származású polgárokról, a Luppákról kapta a nevét, akik a 19. század közepétől az 1930-as évek elejéig birtokolták a területet. A tulajdonosváltás után a szigetet felparcellázták, és a budapesti elit tagjai fedezték fel maguknak. A következő években sorra épültek a szebbnél szebb - Bauhaus és késői art deco - nyaralók, a sziget pedig néhány év leforgása alatt korabeli építészeti alkotások egyedülálló gyűjtőhelyévé vált. Az építőanyagot csónakkal, majd gyalogosan, háton vagy talicskákon szállították a helyszínre: a kis területen utak nem épültek, csak egy hosszú, keskeny sétány fut végig a sziget közepén. Ennek két oldalára telepítették a parcellázással egy időben a platánfasorokat, amelyek egyedei mára 20-30 méteres óriásokká cseperedtek, törzseik pedig valóságos oszlopcsarnokot alkotnak az út mentén, megadva a sziget alaphangulatát. Igazi stresszmentes övezet. A szigetet komppal lehet megközelíteni. Persze kajakkal vagy kenuval is elérhető - egy kellemes vízitúrával - a Római-partról vagy a Margit-szigetről.
A cikk a Turista Magazin 2017. októberi számában.
