Gigantikus napkitöréseket és napfolton átívelő fényhidat is megcsodálhatunk a hazai asztrofotósoknak köszönhetően, akik világviszonylatban is különleges képeken örökítették meg a Nap e látványos jelenségeit.
A nyári hónapokat stílusosan két, Napról készült fotóval kezdte Hónap képe rovatát a Magyar Asztrofotósok Egyesülete. A májusi és júniusi legszebb asztrofotón egészen közelről nézhetjük meg e csodás égitestet, amely az utóbbi években egyre aktívabbá vált, sőt, ez a tendencia fokozódni fog egészen 2025 elejéig, amikorra a jelenlegi napciklus csúcsát, vagyis maximumát várják a csillagászok.
Fényív a napfolton
A májusi Hónap képét dr. Francsics László készítette, amely egy elképesztően részletgazdag fotó a Nap felszínéről. A számunkra csupán az égbolton szikrázó fényfolt valójában gyönyörű struktúrákat rejt, amit most László jóvoltából meg is csodálhatunk.
Felnyíló lightbridge az AR3297-ben
A Nap egyre aktívabb időszakára jellemző, hogy az égitest nyugodt felszínén egyre több és nagyobb, bonyolult felépítésű napfoltcsoport jelenik meg. De a napfoltokon kívül más érdekességeket is felfedezhetünk a képen. A sejtes kinézetű szerkezet, a fotoszféra granuláció, amely a nyugodt, általános napfelszín. Ezen jelennek meg az aktív régiók, a fénylő kis kukacokból összeálló fáklyamezők, és a sötét struktúrákat alkotó napfoltcsoportok. Egy napfolt belseje alapvetően hidegebb, ezáltal sötétebb, mint a környezete. A legsötétebb rész az umbra, azonban előfordul, hogy fényhíd, vagyis forró plazmából álló vékony szál ível át a sötét umbrán. László fotóján az AR3297-es napfolton átívelő fényhidat láthatjuk, amely éppen felszakad és hamarosan végleg elmúlik.
Gigantikus napkitörés
Természetesen ilyen közelről csak különleges eszközzel és kifinomult technikával lehet megfigyelni a Nap felszínét, és csak kivételes időszakokban. Lászlóhoz hasonlóan a júniusi Hónap képét is speciális eszközökkel tudta elkészíteni Balási Álmos, aki egy látványban jóval dinamikusabb képet készített a Nap aktivitásáról. Központi égitestünk nemcsak termikusan, hanem mágnesesen is aktív, amely hatalmas erejű napkitöréseket okoz.
Gigászok harca
Álmos egy ilyen eseményt örökített meg, és bár a napkitörések rendszeresek, a képen látható volumenű valóban kivételes. Ráadásul a világon csupán néhány asztrofotós örökítette meg rajta Álmoson kívül. Ez az óriási napkitörés 2023.05.27-én nem sokkal 12 óra után következett be, és a jelenség méretét az is mutatja, hogy Álmos több felvételsorozatot készített róla, melyek közül a legjobb minőségűeket tudta utólag panorámaképpé dolgozni, de még így sem fért rá a képre.
A kitörés magassága a Napfelszíntől számítva közel 200.000 km volt, ami azt jelenti, hogy 15-ször nagyobb mint Földünk átmérője.
De vajon veszélyt jelenthet-e egy ilyen nagy energiájú kitörés a Földre? Mivel mágneses tevékenységről van szó, mely elektromosan töltött részecskék áradatát zúdíthatja a Föld felé, valójában a biológiára, tehát közvetlenül ránk, mint élőlényekre nincsen hatással, főleg azért sem, mert a Föld saját mágneses mezeje megvéd minket a töltött részecskék áradatától, a légkör is elnyeli a részecskék jelentős részét, illetve ahogy ez a jelenség is, valójában nem a Föld felé irányul.
Ha viszont mégis a Föld felé irányul a töltött részecskék zápora, akkor látványos sarkifény jelenségben lehet részünk. Abban a rendkívüli ritka esetben, amikor extrém erős kitörés éri el a bolygónkat, zavar támadhat a telekommunikációs hálózatokban és navigációban, ami okozhat civilizációs problémákat. Viszont ez a jelenség nagyon ritka, átlagosan 500 évente egyszer következik be.
