Összeszedtünk öt olyan jelzett turistaúton elérhető, szabadon látogatható, ugyanakkor fokozottan vagy megkülönböztetetten védett hazai barlangot, amelyek több szempontból is figyelemre méltók, sőt kihagyhatatlanok a természetjárók számára.
1. Ősemberbarlang: a Szeleta-barlang, Bükk
Lillafüred főként a Palotaszállóról, a látványos képződményekkel büszkélkedő Anna- és István-barlangról, a hegyek közé zárt Hámori-tóról, valamint az itt zakatoló kisvasútról ismert. A kötelező programok közé nyugodtan belevehetjük a közeli hegyoldalban nyíló Szeleta-barlangot is, amely elsősorban régészeti leletei miatt vált híressé, de méreteiben is lenyűgöző.
Egy bozótos, sziklalépcsős ösvény végén érjük el a völgy fölött mintegy 100 méteres magasságban megbújó, inaktív forrásbarlangot, amelybe belépve két széles folyosóra osztott, 115 méter összhosszúságú, 13 méter magas barlangcsarnokban találjuk magunkat, ahol a csend és a félhomály évszaktól függetlenül egyedi, állandónak ható világot tár elénk.
A járat a 20. század elején végzett ásatásoknak is köszönheti jelenlegi roppant méreteit: a falon fekete festékcsík jelzi az eredeti kitöltés szintjét. A feltárását híres tudósunk, Herman Ottó kezdeményezésére Kadić Ottokár kezdte meg 1906-ban, aki nyolc éven át kutatta a barlangot, de később mások is folytattak ásatásokat. A magyar ősemberkutatásban egyedi helyet tölt be a Szeleta-barlang, ugyanis itt bukkantak rá először a „diluviális ősember” nyomaira: több mint kétezer pattintott kovakő, valamint tűzrakó helyek kerültek felszínre, így lett a helyszín névadója az úgynevezett szeletai kultúrának. A 140 ezer év során felhalmozódott kitöltésből legfőképpen a barlangi medve csontjai kerültek elő, de barlangihiéna-, barlangioroszlán-, vadló-, kőszálikecske-, farkas- és rénszarvascsontokat is találtak.
2. Pogányok és betyárok menedéke: az Odvas-kői-barlang, Bakony
Bakonybéltől 4 kilométerre északra fekszik a közigazgatásilag Ugodhoz tartozó Gerencepuszta, ahonnan rövid, de kaptatós túrával érhetjük el a Bakony egyik leglátványosabb sziklaüregét, az Odvas-kői-barlangot.
A hatalmas sziklatömbben ásító barlangszáj 3,5 méter magas és 7 méter széles, de hívogató, tágas belső tere csupán 28 méter hosszan enged betekintést a kőtömb belsejébe.
A triász dolomitban keveredési korrózióval kialakult barlang mára erősen lepusztult cseppkőfolyásos falai egy befelé egyre szélesedő, néhány kisebb oldalágból álló terembe vezetnek, ahonnan két kisebb kürtővel nyílnak a felszínre.
Az Odvas-kő (Oduaskw) elnevezés első említése a Szent István király által a bakonybéli apátság részére 1037-ben kiadott adománylevélben szerepel. Írásos nyelvemlékeink között ez az első barlangra utaló földrajzi név. Megemlítésében az is szerepet játszhatott, hogy a kereszténység elől menekülő pogányoknak ez volt az egyik utolsó áldozóhelyük. Később a népnyelv betyárok búvóhelyének tartotta az üreget, ahol állítólag a híres bakonyi haramia, Savanyó Jóska is gyakran rejtőzött bandájával. A barlang napjainkban is kiváló menedéket nyújt, főleg nyári kánikulában.
3. A Vértes páratlan sziklaodúja: a Csákvári-barlang
Csákvár határában egy különleges helyre lelhetünk. A Csákvári-barlang (másik nevén Báracháza-barlang) a hegység második leghosszabb barlangja, amely időkapszulaként őrizte meg az egykoron itt élt állatok és emberek nyomait. A laikusok számára is egyből feltűnhet, hogy a középső triász dolomitban létrejött földtani érték elsősorban nem a víz munkájának – bár ennek is szerepe volt benne –, hanem a tektonikus mozgások következtében kialakult törésvonalnak köszönheti létrejöttét. Három szádát, azaz bejáratot figyelhetünk meg a sziklatömbön: a középső a főhasadék, amelynek cseppkőlefolyásokkal tarkított folyosója közel 40 métert hatol be a hegy gyomrába.
A hasadék belsejében a belógó gyökerek is egyedi látványt nyújtanak, hiszen a sötétben, illetve az elemlámpa fényében kimondottan kísérteties hangulatot árasztanak.
Annak idején az itt megtalált leletegyüttes egész Európában nagy feltűnést keltett, és egy ideig a világ legrégebbi, 8-9 millió éves barlangi faunájaként tartották számon. Több mint nyolcvan állat csontmaradványát rejtette az évmilliók alatt felgyülemlett talajréteg – köztük olyan kuriózumokét, mint a háromujjú ősló, a kardfogú tigris, a gyapjas orrszarvú, az őszsiráf vagy a gumósfogú őselefánt –, de ősembermaradványok is előkerültek. A barlang egyediségét tovább fokozza a főhasadéktól balra, a sziklafalon mintegy kétméteres magasságban ma is kivehető, római kori, latin nyelvű felirat, amely arra enged következtetni, hogy a barlang az i. sz. 1. századában szakrális hely volt: Dianának, a vadászat istennőjének volt a szentélye.
4. Hatalmas ablakkal az ég felé: a Jankovich-barlang, Gerecse
Valószínűleg nem kell bemutatnunk a Tatabánya fölé magasodó sziklafalban megbúvó, impozáns Szelim-lyukat, hiszen a hatalmas méreteivel és felszínre szakadt kürtőjével gyönyörködtető járatot a könnyű megközelíthetősége miatt szinte mindenki ismeri. Van azonban a Gerecsében egy másik hasonló, szabadon látogatható barlang, amely, ha méreteiben nem is, látványosságban biztosan felveszi a versenyt tatabányai rokonával. Ez a Jankovich-barlang, amely a hegység északi részén, a bajóti Öreg-kő sasbércként kiemelkedő, panorámás sziklatömbjének oldalában nyílik, alig pár méterre az Országos Kéktúra nyomvonalától.
A turistaösvényen megközelíthető barlang létrejöttét a mélyből felfelé áramló karsztvíznek köszönheti, amely a felső triász dachsteini mészkőben látványos üregeket, hévizes oldásformákat hozott létre. A tektonikai mozgások miatt szárazra került barlang természetes menedéket nyújtott régen kihalt állatoknak, valamint az itt élő ősembereknek is. Az 1911-es ásatások idején előkerült paleolit leletek egyedülállóságát jelzi, hogy azok saját kultúrát képviselnek (ún. jankovichi kultúra), de más szempontból is rendkívüli a lelőhely.
A tágas, de mindössze 35 méter hosszú barlang 20 méter magas kupolacsarnokában egy 8 méter átmérőjű, felszínre vezető kürtő nyílik, a betörő fény pedig különös atmoszférát kölcsönöz az üregnek.
A terem végében egy szűkebb és sötétebb járatba is leereszkedhetünk – itt már fejlámpára is szükség lesz –, ahol előszeretettel tanyáznak denevérek. A Dunántúl egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye, az ország egyik leglátványosabb szádája és látványos formavilága miatt a barlang igazi turistaszenzáció, amelyet vétek lenne kihagyni az erre járónak.
5. A Pilis déli bástyájának sziklaodúja: a Mackó-barlang
A Kis-Kevély meredek északi oldalában találjuk a Mackó-barlang (Kis-kevélyi-barlang) látványos bejáratát, amely leginkább a hegy ásító szájára emlékeztet. A Csobánka fölé magasodó, jelzett ösvényen megközelíthető barlang előterében paddal és asztallal ellátott pihenőhelyet találunk, amely főleg a nyári kánikulában marasztal huzamosabb idő eltöltésére.
A mindössze 11 méter hosszú és 5 méter magas barlang az itt talált medvecsontok után kapta a nevét, de az ősló, a gyapjas mamut, a barlangi hiéna, az ősbölény és a havasi nyúl maradványai is előkerültek innen.
Az sziklaüreg jó menedékül szolgált az ősember számára is, ezt bizonyítja az itt talált 145 darab kovaeszköz. A későbbi korok embere hol remeteként, hol kincskutatóként bukkant fel a barlangban, manapság pedig turistaként járnak ide a legtöbben. Minden évszakban érdemes felkeresni ezt a jellegzetes barlangszájjal bíró sziklaodút, amelynek felfedezése leginkább a gyerekeknek nagy kaland, de egyedi hangulatot árasztó környezetével, télen pedig a látványos jégcsapjaival a felnőtteket is le fogja nyűgözni.
A cikk a Turista Magazin 2022. márciusi számában jelent meg.
