Egyedülálló élmény, hogy télen is kenuba ülhetünk, és egy békés vízen evezhetünk csaknem tíz kilométert a Balaton mellett.
A Hévízi-tó lefolyója, a Hévízi-csatorna egy nagyon különleges vízfolyás, hiszen a kezdeti szakaszán télen is 24 °C körüli a víz hőmérséklete. Vize a tavat tápláló forrásban, a Zalai-dombvidék egyetlen fokozottan védett barlangjában fakad. A 38 méterrel a vízfelszín alatti Amphora-teremben egy hideg (17,7 °C) és egy meleg vizű (41,5 °C) forrás fakad, amelyek vizei összekeveredve 38 °C-os utánpótlást adnak a Hévízi-tónak. A források oly bőségesen adják a termálvizet, hogy egy 5-10 méter széles kanálist alakítottak ki a fölösleg elvezetésére.
A csatorna csaknem 10 km-t tesz meg a 76-os út fenékpusztai átereszéig – ahonnan már Egyesített-övcsatorna néven halad tovább még 3 km-t, hogy beleömöljön a Balatont is tápláló Zala folyóba.
Az egyedülálló élőhely gazdag növényzetnek és állatvilágnak ad otthont, de ugyanez jelenti a csatorna problémáit is.
A tó leeresztő zsilipe, a vízreszállás helyszíne
A trópusi körülményeknek hála a lefolyóban megtelepedtek a trópusi éghajlatra jellemző halfajok (pl. tűzfejű tarkasügér, jaguársügér, yukatán fogasponty, amurgéb, párducmintás vértesharcsa), növények és csigák is (pl. a maláj tornyoscsiga). A feltételezések szerint akvaristák megunt és szabadon eresztett élőlényeiről van szó, amik gyorsan szaporodnak és az értékes hazai faunát kitúrják az élőhelyeikről. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága rendszeresen végez gyérítést és újabb kutatásokat a jövevények monitorozására és visszaszorítására.
Igen gazdag a természetes meleg víz élővilága
A meleg víznek hála a csatorna még télen sem fagy be, az igazán kemény telek idején is csak az utolsó párszáz méterén lesz a jég az úr, de túravezetőnk, Kis Indián (Horváth Péter) is csak néhány alkalomra emlékszik az elmúlt közel harminc évből, amikor baltával kellett jeget törniük a kikötéshez. Télen sem marad biztonságos, lassú és nyugalmas víz nélkül, akinek evezhetnékje támad!
A csatorna használatát a nemzeti park igazgatósága szabályozza, naponta 250 ember evezhet le a patakon, a forgalom csak egyirányú lehet, vízre szállni délelőtt 9–12 óra között lehetséges a nemzeti parki belépő megvásárlása után.
Utóbbit a túraszervezők intézik, így a vízitúra iránt érdeklődőknek nem kell ezzel bajlódniuk – de saját maguk is megvásárolhatják, tehát lehet privát túrát is szervezni. A vízitúrákra az idei szezonban október eleje és március 16. között nyílik lehetőség – vegetációs időben amúgy is áthatolhatatlan dzsungellé változik az útvonal.
Szerkesztőségünk az Indián Vízitúra meghívására próbálta ki a remek szórakozásnak ígérkező programot. Február második szombatján szálltunk vízre, és akkor egy rövid időjárásjelentés következik. Hideg volt, de nem annyira, hogy nagyon látványosan gőzölögjön a patak, ráadásul fújt a szél is, ami nem hagyta felgyűlni a vízgőzt.
Ez sajnos lutri, mínuszban és szélcsendben a legszebb a patak, amikor a környező fákra kiül a zúzmara, a patak fölött pedig köddé áll össze a vízgőz.
De persze így sem rossz az élmény, volt egy kis napsütés és egy kis eső is, teljes volt a repertoár.
Vízreszállás
Az alapos oktatást követően harminc vízitúrázóval szálltunk vízre a Hévízi-tó leeresztő zsilipjénél, az egyetlen helyen, ahol engedélyezett a startolás. Előttünk és utánunk is elindult egy-egy hasonló méretű csapat, népszerű programnak tűnik ez az evezés, amire több vállalkozás is rárepült.
Ki gyakorlottabban, ki esendőbben evezett és irányította a hajóját, talán végül mindenki benézett a nádasba. A legénységek leosztásánál a vezérelv az volt, hogy a kormányos valamennyire legyen tapasztalt, teljesen kezdő ne irányítson egy hajót sem.
De ha valaki teljesen kezdő, az sem jelent akadályt, mert helyben kiképzik, és a stabil hajókat a kis sodrású patakon könnyű elirányítani.
A tízkilométeres útvonalon számos műtárgy, hidak, zsilipek, korábbi idők vasbetonmaradványai tették változatossá az első ránézésre egyhangúnak tűnő tájat. Egy-két hídnál és keresztbe futó csőnél szinte hanyatt kellett feküdnünk a hajóban, hogy átférjünk alatta, ezek mókás pillanatok voltak.
Egy kis izgalom: átfűzni a hajót a szűk résen
Aki figyelmesen nézelődött lapátolás közben, nemcsak a tavirózsákkal és más vízinövényekkel találkozhatott, de a madárvilág is megmutatkozott. Kárókatonákról, jégmadarakról számoltak be páran a szerencsések – nekem a cinkékkel kellett ezúttal beérnem.
A végpontot jelentő áteresznél a szokásos szertartást hajtottuk végre, ami a hajó kiemelését, takarítását és trélerre helyezését jelenti. Igazi csapatmunka ez, nem véletlen, hogy a szervező Indián céges csapatépítőket is vállal, ahol gyakorlatilag ugyanez a program, csak egy társaságé olyankor a víz. Az evezés után forralt bort, teát és rágcsálnivalót kaptunk, így megelégedve tettünk pontot a mindennel együtt bő háromórás program végére.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
