Néhány hónappal ezelőtt járta be a médiát a hír, hogy az egykor minden négyzetmilliméterén csillogó-villogó, majd alaposan lepusztított Sátorkőpusztai-barlangban új kristályképződmények kerültek elő. Alig vártuk, hogy megnézhessük ezeket.
Az esztergom-kertvárosi Nagy-Strázsa-hegy mellett, a hulladéklerakónál lévő parkolóban találkoztunk Szilvay Péterrel, a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) alelnökével, és nekivágtunk a körülbelül negyedórás sétának a bejárat felé. Nem mi voltunk az egyetlen látogatók: a barlang tisztogatása és a törmelékek elhordása - ami nem kis feladat - még jelenleg is zajlik, és ezen a tavaszi délutánon is egy nagyobb csapat lelkes önkéntes gyűlt össze segíteni a munkában.
A parkolótól nagyjából negyed órát kell sétálnunk, közben láthatjuk a Strázsa-hegyi-barlang bejáratát is
Előre bocsátanám: aki szeretné látni a különleges képződményeket, ne az aggtelekihez vagy az abaligetihez hasonló, főleg vízszintben és lépcsőkön vezető, egyszerű sétára készüljön. Persze ez kicsit szubjektív, de a Sátorkőpusztai-barlang bejárását az üzemeltető BEBTE is közepesen nehézként írja le a honlapján. Úgynevezett kalandtúra vagy overallos barlangtúra keretében lehet felfedezni az 1982 óta fokozottan védett látványosságot, kizárólag vezetéssel, havonta egy hétvégi napon.
A bal oldalon látható kis ajtó most a barlang egyetlen bejárata
Kúszni-mászni vagy kötélen ereszkedni nem kell odabent, létrákkal viszont jól ellátták a barlangot, és aki hajlamos a tériszonyra, az nem biztos, hogy végig komfortosan fogja érezni magát. Maga a túra rövidnek mondható, a barlang 354 méter hosszú, és nagyjából 20-25 perc alatt le lehet jutni a fő attrakcióhoz, a legszebb és legnagyobb terembe.
Nem láttak még hozzá hasonlót
Nagyot nézhettek a dorogi bányászok, amikor a második világháború után a hegyen az ott maradt lőszerek és robbanóanyagok után kutatva véletlenül ráleltek a barlangra, ami fantasztikus kristályokat rejtett. A felszínre hozott kincsek a Földtani Intézetbe kerültek, majd hamarosan megkezdődtek a kutatások, és az elképesztő formagazdagságú barlang felfedezése.
Most így néz ki a barlang legmélye, ahol felfedezésekor mindent - beleértve a padlót is - csillogó kristályképződmények borítottak
Rögtön kiderült, hogy a Sátorkőpusztai-barlang nem a szokványos módon, a felülről a beszivárgó víz által alakult ki. Ennek a mélyén ugyanis egy enyhén savas, szén-dioxidban dús, meleg vizű tó volt hajdanán, úgy 1-2 millió évvel ezelőtt, és a párolgás, a repedéseken keresztül felfele áramló gázok alakították ki az összefüggő, gömb alakú üregek sorozatát a triász kori dachsteini mészkőben. A kioldódó anyagok több rétegben rakódtak le a barlang falára, de nemcsak arra, hanem a tetejére és az aljára is. Először a mészkő kristályos formája, a kalcit jelent meg, aztán megváltozott a víz összetétele, valahol a mélyben kénsav került bele, ami a korábbi kalcitra rakódva gyönyörű, kinézetre a hóhoz vagy a kristálycukorhoz hasonlító gipszkristályokat hozott létre.
A gipszkristályok a hótakaróhoz hasonlítanak
A különleges barlangnak hamar híre ment 1946-os felfedezését követően, nem is csoda, hiszen akkoriban nem ismertek hozzá hasonlót. Jöttek is a látogatók csőstül, meg persze a gyűjtögetők. A kutatómunka 1951-ig tartott, akkorra esztétikai értelemben a barlang 75%-a egyszerűen elpusztult.
Hosszú szünet után Benedek Endre és barlangászcsapata vette kézbe a barlang sorsát
Ezután a barlangot hosszú időre magára hagyták, és csak az nem ment le, aki nem akart - fogalmaz Szilvay Péter. 1958-ban vette kezelésbe egy barlangászcsoport Benedek Endre vezetésével, az egyesület is az ő örökségüket viszi tovább. Akkor lezárták az összes bejáratot a jelenlegin kívül, kialakítottak egy öltözőt, és nekiveselkedtek a további feltárásoknak. Bontották, tágítgatták a lefelé vezető kis lyukakat, a kitermelt anyagot pedig ide-oda pakolgatták a barlangban. Most ennek a 60-as, 70-es években felhalmozódott bontási törmeléknek a kihordása folyik.
A törmelékek takarítása még most is zajlik
A tisztogatásnak köszönhetően olyan gyönyörű képződmények kerültek elő, amelyek eddig nem voltak láthatók. Így, ha teljes pompájában már nem ismerhetjük, legalább el tudjuk képzelni, milyen lehetett. És persze még mindig van mit nézni odalent.
Mit keres a pásztorbot a barlangban?
A már említett létráknak van létjogosultsága: végig szinte csak lefelé kell haladnunk. A bejárati teremtől (vagy ha úgy tetszik, az öltözőtől) ez nagyjából 35 méter ereszkedést jelent, de van még kb. 8 méter felfelé is.
A legelső leereszkedés - később még jópár ilyen létrán kell lemásznunk
Az utóbbi években a túra szelídült, 2017-ben a Duna-Ipoly Nemzeti Park segítségével újabb létrák kerültek be, illetve a Ferde-teremben kialakítottak egy hidat. Ez azért volt jó ötlet, mert egyrészt biztonságosabb a közlekedés, másrészt pedig a megtisztított képződményeket sem tapossa le a látogató. Itt a vezetőnk elmondja, hogy a terem látványos változáson ment át: miután többször is lemosták, a ronda, sárgásszürke agyagréteg majdnem teljesen eltűnt, és ekkor derült ki, hogy a barlang alját is vastag kristályréteg borítja, a gipsz, az aragonit és a kalcit különböző változatai tűnnek fel.
Az utolsó és egyben leghosszabb létra 9 méteres, ezután a Kővirágok termébe jutunk
Innen már tényleg csak egy nagy kihívás vár ránk, a tériszonyosok rémálma, a 9 méteres létra, ami egyenesen a Kővirágok termébe vezet. Itt aztán valóban az a látvány fogad, ami miatt elindultunk. Hiába a pusztítás, még mindig sok kristályalakzatot megcsodálhatunk a tágasabb teremben, sok olyat is, amit most halásztak elő a törmelék alól. Megtudhatjuk, hogy néz ki a borsókő, a barlangi karfiol és a „pásztorbot”, azaz a meggörbült gipszkristály, ami egykor a járófelületet is borította. A gipsz a kristályvíz tartalma miatt néz ki így.
Ezek is gipszképződmények, a kunkoriakat pásztorbotnak nevezik
Az egykori tó ma már nem létezik, van viszont egy kis forrás, melynek vízét egy tartályban gyűjtik. Aztán jön a szivattyú és a nagy nyomású mosó, ezek segítségével már eddig is sokat javítottak a barlang kinézetén, és időnként megismétlik a tisztítási műveletet.
Mérik a kozmikus sugárzást
Körbejárunk a teremben, és figyelmesek leszünk egy hatalmas szatyorral letakart valamire a kijelölt útvonal mellett. Kiderül, hogy a valami nem más, mint egy műanyag láda, ami nem mellesleg a Wigner Fizikai Kutatóközpont műszere, és a kozmikus sugárzást méri. Pontosabban a müon részecskéket, amelyek 200 méter mélységig a szilárd kőzetbe is be tudnak hatolni. A lényeg az, hogy ha a műszer fölött vékonyabb rétegek vagy üregek vannak, arra a müon mennyiségből lehet következtetni. Persze ez nem olyan egyszerű, hogy csak felállítom a berendezést, és jön az adat.
A szatyor komoly műszert takar, ilyet használtak a Kheopsz piramisban is, ahol kiderült, hogy még további termek várnak felfedezésre
Először lézerszkennerrel fel kellett mérni az egész barlangot, milliméteres pontossággal, a fölötte lévő Strázsa-barlanggal együtt. Így keletkezett egy 3D-s kép, és ha a hegyben lévő többi ismert kisebb üregecskét is felmérik, az adatok alapján ki lehet majd számítani, vannak-e még olyanok, amelyeket eddig nem ismertek. Sajnos a műszerrel csak felfelé lehet mérni, lefelé nem, úgyhogy a barlangkutatóknak mindenképpen marad még dolga. A technológiát egyébként egyelőre nem sok helyen használták, de például így derült ki körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy a Kheopsz piramisban is vannak még felfedezésre váró termek.
A hadügyminiszter és a gipszoszlopok
Elérkezünk a terem legszomorúbb részéhez, ahol egykor 14 darab, ember nagyságú, tömör gipszkristály oszlop pompázott. Sajnos ezekből ma már csak darabok láthatók, a legutóbbi csonkot egy agyagkupac felszámolása során fedezték fel, egy ledöntött másikat pedig nagy nehézségek árán, több hétvége alatt sikerült felállítaniuk.
A csonka gipszoszlop egy robbantás eredménye
Csak szájhagyomány útján terjed a sztori, hogyan végezte ez a rész ilyen gyászos állapotban. Szilvay Péter elmeséli, hogy az egykori felfedező turisták egyikétől hallotta a történetet.
A hatalmas rombolás még 1948-ban történt. A közeli laktanyában az akkori hadügyminiszter, Farkas Mihály látogatására készültek, és a nagyszabású eseményt illő módon szerették volna lebonyolítani, így valakinek kipattant a fejéből, hogy csináljanak díszkaput a gipszoszlopokból. Fűrésszel nem jutottak sokra, úgyhogy egyszerűen robbantottak egyet, amivel a pusztításon kívül mást nem értek el, felvinni ugyanis már nem tudták az oszlopokat. Végül gipszdarabkákat raktak ki a laktanya közepén, amelyek persze mind elporladtak.
Akkor a plafonról is leszakadt a gipsz, de a romos állapot nem csak ennek az alkalomnak köszönhető. Rengetegen megfordultak a barlangban, sok helyen vésők és csákányok nyomait látni, néhány méterrel arrébb pedig színes krétával rajzoltak a falakra. Sok sáros, piszkos, kormos felület is volt, de a többszöri mosás megtette a hatását, ezek többnyire eltűntek, és előbukkantak a kristályok. Néhol, a vízszintes részeken még láthatunk kormot, ami annak fényében nem csoda, hogy Szilvay Péter elmondása szerint félig elégett gázolajos rongyot és még Sztálin-gyertyát is találtak itt anno. Szerencsére a barlang ma már jó kezekben van, de annyi biztos, hogy rengeteg munka lesz, amíg az összes törmeléket sikerül eltüntetni az alsó teremből. Közben pedig ki tudja, még milyen kincsek kerülnek elő a múltból.
Visszaúton a fokozottan védett területen
A barlang havonta egyszer, egy hétvégi napon látogatható, de egyelőre júliusig beteltek az időpontok. A továbbiakat május elején fogják meghirdetni. A belépődíj 1800 Ft/fő.
Kapcsolódó cikkeink:
Befejeződött a mecseki barlangok felújítása
Aggteleki fejlesztések a látogatók és a denevérek érdekében
Csepegő világörökség - A Dobsinai-jégbarlang
Leesett az állunk Szlovákia cseppkőbirodalmában
