Tündéri dombok, völgyhajlatok, erdőszigetek, fehér présházak tarkítják a tájat, de mindent felülír az, hogy egy rejtélyes kőformáció és a déli part legszebb panorámapontjai is a látnivalók között találhatók. A Zamárdi környéki túraút érdekességei közvetlenül az orrunk előtt hevernek, sokan mégsem tudnak róluk.
Javában zajlik az ősz, ami messze nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk a Balatont a következő nyárig. Egy hétvége, sőt akár egy nap alatt is rengeteg olyan érdekességet találhatunk ilyenkor a tó partján és közelében, amelyek az őszi színkavalkád idején különösen festői látványt nyújtanak.
Ezúttal egy kevésbé ismert túraútvonalat választottunk Zamárdi környékén.
Az úti cél mellett szólt, hogy a Balaton déli partján vagy jó tíz éve nem jártunk, valamint hogy a város autóval, bringával és tömegközlekedéssel is egyszerűen megközelíthető Budapest felől.
Az idő megenyhült, és egy olyan szép őszi nap várt ránk, amikor az ég élénkkék, a levegő reggelente csíp, a fák lombozatában ugyan már megjelennek a barnás árnyalatok, de még millió zöld, aranyló, vörös és sárga levél is csüng az ágakon. Olyan ragyogó őszi nap, hogy addig akarsz sétálni az erdőben, amíg csak lehet. Az utazás legcélszerűbb módjának a vonatozás tűnt. Részint, mert az egekbe kúszó benzinárakkal szemben költséghatékonyabb, mint az autó, másrészt pedig a vonat ablakából jó nézni, ahogy elsuhan a kinti táj, amely adott esetben már önmagában is szép élmény lehet. Budapestről egy másfél órás, kellemes út után meg is érkeztünk Zamárdi vasútállomására.
A zamárdi Fő utcában két látványosságot is útba ejthetünk: a Kisboldogasszony-templomot és a tájházat
Régi idők emlékei
Innen nem is kell mást követnünk egy ideig, mint a sárga sáv turistajelzést, amely a szépen rendben tartott zamárdi házak mentén elvezet a Fő utca 83. szám alatt található tájházhoz. A vesszőkerítés mögött meghúzódó takaros, 1847-ben épült, nádfedeles épület magán viseli a Balaton környékének 19. századi építészeti stílusjegyeit.
A boltívekkel tagolt, oszlopos tornáccal díszített parasztház 80–100 centiméter vastag vert falakból készült.
Ősi vonása, hogy minden helyiség (szobák, konyha, kamra) külön ajtóval nyílik a tornácról. A főépülethez istálló és pajta is tartozik. A tájház nyitvatartási időn (június 1. – augusztus 31.) kívül bejelentkezéssel látogatható (bővebb információ Zamárdi honlapján, ide kattintva található).
Tájház
A következő építmény, amely megállásra késztethet zamárdi sétánkon, a tájháztól alig pár száz méterre, a Fő utcában található parkban magasodó, Piros kereszt elnevezésű emlékmű.
A vörös homokkőből faragott keresztet 1897-ben közadakozásból állították fel.
A hely egykor az andocsi búcsújárás állomáshelyéül szolgált. Közvetlenül mögötte áll egy millecentenáriumi szoborkompozíció, amelyet a honfoglalás 1100. évfordulójára készíttetett Zamárdi önkormányzata. A kerek dombon kialakított három kőtömbből álló emlékmű Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotása, 1996-ban avatták fel. A kompozíció monumentális középső részén egyik híres honfoglalás kori leletünk, a Rakamazon talált, turuldíszítésű hajkorong madármotívuma köszön vissza.
Az 1996-ban felavatott alkotást a honfoglalás 1100. évfordulójára készítette Szervátiusz Tibor szobrászművész
Rejtélyes sziklatömb Zamárdi határában
A kis park után a sárga sáv turistajelzést egy picit elfelejtethetjük, mert egy jelzetlen szakaszon, a Szőlőhegyi utcán (Római úton) nyílegyenesen továbbhaladva, mintegy 600 méter után elérjük a Szamár-kő egyedi hangulatú, ligetes pihenőhelyét. A város nyugati részén megbújó, különleges, hullámos felszínű szikla rendületlenül őrzi a titkát. Több legenda is fűződik hozzá.
Az egyik szerint Jézus és szülei jártak errefelé szamárháton egykor, és a kőre lépve mind a gyermek Jézusnak, mind a szamár patájának nyoma fennmaradt az örökkévalóságnak. E vallásos hagyomány úgy tartja, a megőrzött szamárnyomról kapta a kő a nevét.
De létezik egy olyan megközelítés is, hogy a tihanyi apátság itt legeltette a szamarait az 1700–1800-as években, innen ered a kő – és rajta keresztül a település – elnevezése is.
A következő érdekes mítosz a Szamár-kő kapcsán, hogy a sziklát a tihanyi tűzhányó kitörése röpítette át a Balaton felett, majd itt csapódott a földbe. De van olyan hiedelem is, amely szerint a köveket egyenesen a keresztes lovagok hozták a Szentföldről.
A Szamár-kő rejtélyes eredetű sziklatömb, amelyhez számos legenda köthető
A valóság ennél jóval profánabb: a két kőtömb helyben képződött, az egykori Pannon-tóba érkező folyók torkolatában lerakódott kavicsokból és homokból jött létre, kovasavas oldatok cementálásával. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a köveket, apró, megkövesedett csigák nyomait fedezhetjük fel bennük. A hely közelében lévő tábla szerint a legvalószínűbb, hogy ősi áldozati hely lehetett itt. Ám az sem elképzelhetetlen, hogy mind a római korban, mind a középkorban itt letelepült népek határjelzőként használták, hiszen erre utaló feljegyzések is fellelhetők a levéltárakban, bár a kő pontos azonosítása ma már nem könnyű. A kövek körül padokkal, asztalokkal felszerelt, rendezett pihenőhelyet találunk.
A Kőhegyi-kilátó
Apró hegyen óriási panoráma
A Kilátó dűlő sarkánál ismét rácsatlakozunk a sárga jelzésre, majd azon balra fordulva egy combosabb, rövid emelkedőn felkapaszkodunk a mindössze 176 méter magas Kő-hegyre. A 2000-ben átadott, kör alapú kilátóba 31 lépcsőfok visz fel. Tetején finom, illatos szél fúj, és ami elénk tárul innen, arra bátran mondhatjuk, hogy a Balaton egyik legszebb panorámája.
Festményként feszül szemközt a tóba benyúló Tihanyi-félsziget az apátsággal, távolabb a balatonfüredi partvidék mutatja magát, nyugaton pedig még a Badacsony íve is kivehető.
A látványtól megrészegülve nem meglepő, ha az ember eljátszik a gondolattal: milyen klassz is lenne, ha itt egy földdarabka az övé lehetne! Saját szőlő- és gyümölcsfaültetvénnyel, a telek végében egy kis házikóval.
A leglátványosabb panoráma a Balatonra a Kő-hegyi kilátóból
A látható hegyek beazonosítását nem segíti ugyan információs tábla, viszont piros pont a helynek, hogy a fedett kilátó mellett találunk padokat, ivókutat, vécét, és nem mellesleg április közepétől szeptember végéig egy büfé, illetve borterasz is üzemel az építmény közvetlen szomszédságában. A Kő-hegyi kilátó az egykori apátsági présház helyére épült, mivel a terület a tihanyi apátság szőlőgazdaságához tartozott.
A Kő-hegyi kilátótorony melletti Kilátó Terasz névre keresztelt vendéglátóipari egység
Nehéz volt elszakadni a „fullpanorámás” kilátóhelytől. Akkor, ott, az elsuhanó bárányfelhők alatt, a háttérben a Balaton kékeszöld víztükrével azért megéreztem a saját kicsinységem ennek az időtlen szépségnek a kellős közepén. A kilátótól délkelet felé vettük az irányt, és a közelben lévő átjátszóállomás után az ösvény hirtelen befordult az erdőbe. Innen széles földúton folytattuk utunkat egészen másfél kilométeren keresztül, majd a Tatár-csapás nevű nyiladék végén, egy széles erdei tisztáson a Vaskereszt emlékművéhez értünk.
Vaskereszt az erdő közepén
A Tatár-csapás végén, az erdőben álló Vaskereszt és környéke kedvelt kiránduló- és piknikezőhely
A Zamárdi legmagasabb pontján álló, téglaalapzatú, kovácsoltvas keresztet 1896-ban a millennium emlékére állította Zamárdi községe és a tihanyi apátság. Az emlékművet 1992-ben felújították. A kereszt mellett padokat, asztalokat, esőbeállót és tűzrakó helyet is találunk a feketefenyők árnyékában. A hangulatos kiránduló- és pihenőhelyet elhagyva néhány méter múlva jobbról becsatlakozik a zöld kereszt jelzés, amelyen rövidesen elérjük a Vaskereszt Erdőrezervátumot. 31,5 hektáros, fokozottan védett magterületén mészkedvelő tölgyest találunk, amelynek állományalkotó fafajai a molyhos tölgy, a csertölgy, a kocsánytalan tölgy, a virágos kőris, a mezei juhar és a barkócaberkenye. Jellemző cserjéi a húsos som és a fagyal. A védőzóna állományai között már erdei- és feketefenyvesek is előfordulnak.
A rezervátum magterületén belül semmilyen erdőgazdálkodás nem folyik, a holt faanyag is az erdőben marad.
A kora őszi esőzéseknek köszönhetően az aljnövényzet és az út menti fű olyan kicsattanóan élénkzöld lett, hogy öröm volt nézni: friss tavaszhangulat a fáradt őszi színek, díszletek között.
Szántód határában az útról többször is előbukkan a Balaton kékeszöld sávja
Erdei hullámzás Szántódra
Az erdőrezervátum zöld kereszt jelzésű ösvényén kellemes ereszkedés következik, és hamarosan a Szántódpusztát Ságvárral összekötő, aszfaltburkolatú erdészeti feltáróútra lyukadunk ki. Ez az útszakasz nem tartogat túl sok izgalmat, majd egy kisebb emelkedőt követően felérünk a Kilences-tető kereszteződéséhez, ahonnan egyenesen, egy jelzetlen úton megyünk tovább Szántód irányába.
Újabb ereszkedés jön, a szántóföldek és a széles lapályok mögött olykor-olykor feltűnik a Balaton víztükrének keskeny ezüstcsíkja.
Szántód, Kossuth park, Kossuth Lajos mellszobrával
A község határában két öreg tölgyfa nyújtózik az idővel dacolva az út mentén. Ahogy beérünk Szántódra, a Kossuth parkban árnyas padok várják a túrázót. Az út túlsó vége pedig a szántódi vasútállomáshoz vezet, ahol befejezhetjük a túránkat.
Erdős vidék Szántód felé
Ha körtúrát szeretnénk, akkor ez könnyedén megoldható, hiszen Szántódról vagy a vízpartot követő sárga sáv jelzésen, vagy a már megismert Római úton térhetünk vissza a kiindulópontra. Zamárditól Szántódig a táv 9,3 kilométer, amely 3–4 óra alatt kényelmesen teljesíthető. Minden attól függ, mekkora sebességgel haladunk, illetve mennyit ácsorgunk az egyes panorámapontokon. De ha szép az idő, minek is rohannánk?
Térkép: Bába Imre
A cikk a Turista Magazin 2022. novemberi számában jelent meg.
