Magyarországon már évszázadok óta nincs szaporodó medveállomány, csak kóborló egyedek tűnnek fel az Északi-középhegységben. Azokból azonban mintha mostanában egyre több lenne. Lehet, hogy a hiúzok és a farkasok után a medvék megtelepedésére is számíthatunk? Bakó Botonddal, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) zoológiai szakreferensével beszélgettünk.
T. J./TM: A korábbi évekhez képest idén többször észlelték medvék jelenlétét itthon. Mi az oka ennek?
Bakó Botond: Ez a tavasz és ez a nyár valóban szinte a medveriasztások jegyében telt. A tavasz nagyon száraz volt, ami azt is jelentette, hogy az erdőkben nem volt elegendő élelem a medvéknek, így sokkal nagyobb területet kellett bejárniuk élelem után kutatva, mint azt normálisan teszik. A medvét is nagyragadozónak tituláljuk, a hiúzhoz és a farkashoz hasonlóan, de az igazság az, hogy táplálékának 70-80 %-a növényi eredetű. Főleg erdei terméseket eszik, de szerepelnek az étlapján például gombák, hangyák, dögök is. Ritka, hogy a szó szoros értelmében „ragadozna”, és ami nagyon lényeges: egyik nagyragadozónk sem tekinti az embert zsákmánynak.
T. J./TM: Hány medve kóborol nálunk?
B. B.: Valójában 2-3 medvéről lehet szó, de ezt többnek tűnhet a médiában, illetve a közösségi oldalakon terjedő hírek miatt. Itt, a Bükk Nemzeti Park Igazgatóságnál, szinte nem volt olyan hét, hogy kollégáimmal ne kellett volna legalább egy ilyen medveészlelést megvizsgálnunk. Minden esetben kimegyünk, és ellenőrizzük a bejelentést. Ha valóban medvéről van szó, felvesszük a kapcsolatot az önkormányzattal, a helyi lakosokkal, megpróbálunk segíteni nekik felkészülni erre a helyzetre, hogy a medvével való együttélés konfliktusmentes legyen. De tíz ilyen riasztásból legalább 9 hamis volt. Az emberek már mindent medvének véltek látni. Volt, hogy borznyomot néztek medvenyomnak, vagy kutyanyomot, amely kisebb, de ha például megcsúszik a sárban az állat, akkor már nagyobb lesz a nyom. Olyan is volt, hogy egy vadetetőt néztek medvének a hajnali párában, és sajnos többször találkoztunk szándékos félrevezetéssel is, amikor hamisított képekkel, lábnyomokkal próbáltak szenzációt kelteni.
T. J./TM: Akkor a medvék nem azért jönnek át, mert már túl sokan vannak Szlovákiában?
B. B.: A medvék nem szaporodtak el Szlovákiában. Ott mintegy 1200–1300 egyed élhet, jellemzően egyébként a turisták által leginkább látogatott területeken, például a Magas-és az Alacsony-Tátrában, mégsem okoznak szinte semmilyen konfliktust. Az emberek hozzászoktak a medve jelenlétéhez, tudják, miként kell viselkedni, nem kell provokálni az állatot, és az esetek nagy részében a kirándulók nem is észlelik, hogy medve volt a közelükben. Nálunk az ottani 1200–1300 példányhoz képest 2-3 kóborló egyedről beszélhetünk.
T. J./TM: A medvék nagy távolságokat képesek megtenni, vagyis az is lehet, hogy az egyik nap a Mátrában látott egyed másnap már a Bükkben vagy a Karancs–Medves-vidéken tűnik fel.
B. B.: Igen, ezek a medvék nagyon nagy területet kóborolnak be, egy éjszaka alatt 40-50 km-t simán megtesznek. Ők heti rendszerességgel megtehetik, hogy átjönnek vagy visszamennek a határon, ez gyakorlatilag követhetetlen. A másik, amit nem gondolnánk a medvékről, hogy annak ellenére, hogy milyen hatalmas állatok, elképesztően csendesen, észrevétlenül tudnak mozogni. Azt szokták mondani, ha egy medve azt akarja, hogy ne lássák meg, akkor nem fogják meglátni. Erre nagyon jó példa az Iwo nevű medve esete. A fiatal medvét négy éve Lengyelországban fogták be, jeladós nyakörvet rakta rá, majd hetekig, hónapokig követték, merre jár. Az állat másfél hónap alatt eljutott Lengyelországból az Aggteleki-karszt területére, az ottani kollégák onnan tudták, hogy medve van náluk, hogy a lengyelek szóltak nekik. Úgy jött át Szlovákián, hogy ott senki nem vette észre, pedig megfordult települések határában, utak mentén, volt olyan, hogy egy működő kőbányában aludt úgy, hogy ott közben dolgoztak. Senki nem vette észre. Innen aztán elment a Keleti-Kárpátokba, Ukrajnába, majd ott telepedett meg.
T. J./TM: Milyen nemű, korú egyedekre jellemző leginkább a kóborlás?
B. B.: Mindenféle nemű, korú egyed kóborolhat. A fiatal hímek párt vagy új területet keresnek maguknak, amelyet még nem laktak be az öreg hímek, hisz territóriumtartó állatokról van szó. Akár meg is ölhetik egymást, ha egy hím a másik területére téved. A territórium nagysága a terület jellegétől függ, de akár több száz km²-nyi területe is lehet egy állatnak. Anyamedvék is jöhetnek bocsokkal, mert menekülőre kellett fogniuk. A medvéknél egy érdekes születésszabályozási rendszer működik. Az anyamedve addig nem ivarképes, amíg kölyköket nevel, ez 2–3 évig eltarthat, a hímek meg nyilván szeretnének szaporodni, saját utódokat összehozni. Ezért bármilyen kegyetlennek hangzik, de amint bocsokkal találkoznak, az első dolguk, hogy megölik azokat. Az anyamedvék ezért védik ilyen agresszíven mindentől a bocsaikat.
T. J./TM: Milyen a medvék napi ritmusa, mikor lehet leginkább számítani a velük való találkozásra?
B. B.: Farkas esetében nyugodtan mondhatnám, hogy az éjszakai, kora reggeli órák azok, amikor esélyes, hogy láthatjuk őket, a medve esetében ezt nem tudom ilyen határozottan kijelenteni. Attól függ, hogy honnan jött a medve. Ha háborítatlan területen élt korábban, akkor nappal is mozog, ha nagyon éhes. Ám ha lehet, elkerüli az embert. Minek vállaljon felesleges kockázatot, hisz nem akar minket megenni, és alapesetben mi nem adunk neki ételt. Azt javaslom, hogy túrázás közben jelezzük a medvének, hogy jövünk, akár ott van, akár nem, például azzal, hogy egy kulcscsomót csörgetünk, avagy beszélgetünk. Ez elég a medvének ahhoz, hogy szépen visszahúzódjon, és így akkor is észleli, hogy jövünk, ha felőle fúj a szél, és nem érzi meg a szagunkat. Ha véletlenül mégis összetalálkozunk egy medvével, tudatni kell vele, hogy emberek vagyunk, beszélhetünk, közben pedig szép lassan hátráljunk. Ha a medve két lábra áll, azt nem támadólag teszi, mint a filmekben. Ez nem a támadás jele, hisz két lábról sokkal nehezebb elrugaszkodnia, mint négyről, ez inkább egy kíváncsiskodó viselkedésforma. Azért teszi, mert nem érzi jól a szagunkat, és felemelkedik, hátha a magasból jobban láthat, szagolhat bennünket.
T. J./TM: Ha valaki kutyával túrázik, mire figyeljen?
B. B.: Természeti és védett természeti területen, vadászterületen és belterület közterületén csak pórázon szabad a kutyát vezetni. Nem csak a medve miatt. A kutyák olyan szinten zavarhatják a vadakat, hogy lehet, hogy napokig nem mernek utána megmozdulni. Ráadásul a kutyák rosszabb esetben betegségeket is terjeszthetnek a vadállatok között. Ebbe a történetbe lép be aztán a medve. A kutya megérzi az intenzív medveszagot, odarohan, megugatja, de aztán látja, hogy ez az állat kicsit nagyobb falat, így vonyítva, nyüszítve visszarohan a gazdához védelemért, nyomában a felbőszített medvével.
A Kuvasz-Őr elnevezésű program kuvaszkölykökkel segíti a gazdálkodókat a nagyragadozókkal való békés együttélésben
T. J./TM: Mennyi esély van arra, hogy megtelepedjenek nálunk a medvék?
B. B.: Az Északi-középhegységben található kiterjedt erdőségek alapvetően kicsik egy medve számára, természetesen előfordulhat, hogy a Mátrában vagy a Karancs–Medves-vidéken, amely kevésbé látogatott terület, ideig-óráig megtelepszik egy medve, ott át is telelhet, de az, hogy rendszeres medveállomány legyen, amely itt szaporodik, az jelen tudásunk szerint nem valószínű.
T. J./TM: Előfordult olyan is, hogy a Normafa környékén is látni véltek medvét.
B. B.: Arra, hogy a Normafán vagy a Pilisben feltűnjön a medve, igen kicsi az esély. A Börzsöny északi részén korábban is voltak medveészlelések. Ott vagy a Cserhátban elképzelhető, hogy megjelenik, de ahhoz, hogy a Visegrádi-hegységbe vagy a Pilisbe átmenjen, először át kell úsznia a Dunán. Jól tud úszni, de ha nem muszáj, nem kel át egy ekkora folyón. Ráadásul ezek a hegységek rendkívül zavart területek, nagy a turisztikai nyomás, közel vannak egymáshoz a települések, nincs sok olyan élelem, amelyet elfogyaszthatna. Az én szakmai meggyőződésem az, hogy ott nem lesz medve.
T. J./TM: A legtöbb észlelés a BNPI működési területén van. Önök is próbálják ezzel kapcsolatban tájékoztatni a lakosságot.
B. B.: Igen, részletes útmutatót készítettünk a medvékkel kapcsolatos viselkedési szabályokról, amelyet a honlapról is le lehet tölteni, de az érintett településeken, például az önkormányzatokon vagy akár a kocsmákban, a forgalmas túrautak mentén is kiraktuk ezeket.
T. J./TM: A gazdálkodókat hogyan tudják segíteni és felkészíteni?
B. B.: Úttörő jelleggel több mint tíz éve útnak indítottuk egy olyan programot a gazdálkodók részére, amely a nagyragadozókkal kapcsolatos konfliktusok megelőzését szolgálja. Ez elsősorban farkassal kapcsolatban indult, de ettől az évtől kezdve a medvékre is kiterjesztettük. Azok a külterjes állattartással foglalkozó gazdálkodók vehetik igénybe a támogatást – vagy medvék esetén a méhészek is jelentkezhetnek –, akik medve vagy farkas járta területen gazdálkodnak, vagyis olyan helyeken, amelyekre az adottságok, illetve a régi adatok alapján azt mondjuk, hogy potenciális élőhelyek lehetnek a nagyragadozók számára. Ha ezek a gazdálkodók jelentkeznek, ingyen és bérmentve egy napelemmel működő, ötsoros villanypásztorrendszert kapnak. Ez egyébként a kóbor kutyák ellen is hatásos. Mindig szegény farkasokat emlegetjük az ilyen támadások kapcsán, pedig a kóborkutya-falkák sokkal valójában nagyobb kárt okoznak. Magyarországon van mintegy 25 farkas és 200 ezer kóbor kutya. A farkas egyébként akkor kényszerül birkát enni, ha valami miatt nem tud falkában vadászni, mert például kilőtték a családját. A medvék sem gyakran tesznek ilyet, ezeknek a támadásoknak a döntő része kutyákhoz köthető. A támadás nyomaiból pontosan meg lehet állapítani, mi támadta meg az állatot, és genetikai mintát is veszünk. Itthon még nem volt olyan, hogy a medve megette volna a birkát, olyan igen, hogy a farkas, több esetben is. Gyanú felmerült már, hogy egy medve leütött egy borjút, de ez aztán egyetlen esetben sem igazolódott be. Most nyár elején például felkerült az internetre egy kameracsapdás fotó a Mátrából, amelyen a tulaj szerint két bocs és a közelben egy szarvastetem látható. A képhez fűzött szövegben még hozzátette, hogy bizonyára az anyamedve tanítja ölni a bocsokat. Kimentünk a helyszínre. A kameracsapda felvételén látható egyik állat tényleg egy medvebocs volt, a másikat nem lehetett kivenni, viszont a vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy a szarvast kutyák ölték meg.
T. J./TM: A gazdálkodók számára létezik egy Kuvasz-Őr elnevezésű program is.
B. B.: Igen, a Kuvasz-Őr egy civil kezdeményezés, amely kiegészíti a mi programunkat. Ábrahám Levente indította el, aki nagyon szereti a kuvaszokat, és felkérte a Kuvasztenyésztők Országos Egyesületét, hogy vegyenek részt ebben. Az a gazdálkodó, aki igénybe veszi a villanypásztort, ingyen kaphat két kuvaszkölyköt a tenyésztők felajánlásából. A kölyköket kiskoruktól kezdve szoktatni kell a birkanyájhoz, illetve ahhoz, hogy ne ijedjenek meg a farkastól. Ez egy több éven át tartó tanítási folyamat, és a Kuvasz-Őr program részeként a gazdálkodókat segítik abban, hogy ezekből a kölykökből valóban „működő” pásztorkutyák legyenek.
A medve alapvetően kerüli az embert. Megfelelő viselkedéssel és felkészültséggel megelőzhetők az esetleges konfliktusok
A cikk a Turista Magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.
