A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin, erdős területein májusban nagyon sokféle lepkével találkozhatunk. Most a Kígyósi-pusztán repkedő leggyakoribb lepkefajokat mutatjuk meg.
Nagy tűzlepke
Ebben a térségben kétségtelenül a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) a leglátványosabb lepkefaj. Mérete eléri a 4-5 centimétert, első nemzedéke május elején repült ki. A Kígyósi-puszta nedves, mocsaras, vízállásos részein találkozhatunk vele. Különösen a hím példányok nagyon szépek: elülső és hátulsó szárnyuk is tűzvörös. Kisebb rokona a kis tűzlepke (Lycaena thersamon), amely inkább a szárazabb élőhelyeket kedveli. A nappali órákban szintén gyakran látható errefelé a közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas), amely a három faj közül a legkisebb, színe pedig inkább a barnás felé hajlik.
Farkasalmalepke
Farkasalmalepkéket (Zerynthia polyxena) már nem sokáig láthatunk, hamarosan letelik az életciklusuk, és eltűnnek a pusztáról. Ez a lepkefaj onnan kapta a nevét, hogy petéit kizárólag egyetlen növényre, a farkasalmára rakja le, ott fejlődnek ki a hernyói. A nedvesebb ártereket, töltéseket kedveli. Nem túl gyakori, nagy méretű (5-6 centiméteres) lepkefaj. Alapszíne sárga, mintázata fekete, a szárnyvégeken pirosan pettyezett. Általában áprilisban repülő, egynemzedékes faj, nyáron már nem lehet vele találkozni.
Kardoslepke és fecskefarkú lepke
A Körös-Maros Nemzeti Park más tájaihoz hasonlóan a Kígyósi-pusztán is meglehetősen gyakori lepkefaj a nappali pávaszem (Aglais io). Alapvetően vöröses színezetű, de szárnyain szép macskaszemrajzolat van. Szintén gyakori a kardoslepke (Iphiclides podalirius) és a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), amelyeket a laikusok könnyen összetéveszthetnek. Mindkettőnek a hátulsó szárnyán van egy kis hosszú nyúlvány, de a kardoslepke halványabb sárga és hosszanti tigrismintás, a fecskefarkú pedig erőteljesebben sárga és a fekete mintázata is más jellegű.
Kis Apolló-lepke
Vannak olyan lepkefajok, amelyek nem annyira a pusztákhoz, mint inkább az erdőkhöz kötődnek. Ilyen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), amely a Körösök vidékén nagy ritkaságnak számít, inkább csak a keményfás ligeterdőkben, a Fekete-Körös mentén lehet látni viszonylag nagy számban. A másik nagy kuriózum a kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne), amely majdnem fehér, csupán szolid kis fekete mintázat díszíti.
Kapcsolódó cikkeink:
A keleti rablópille bevette Visegrádot
