Túrázzunk hazánk bármelyik lomberdejében, a gombavilág egy különösen szép, körkörös sávokkal díszített termőtestű képviselőjével az év bármely szakában találkozhatunk.
E világszerte elterjedt, nem évelő taplófélét évezredek óta gyógyászati céllal hasznosítják a Távol-Keleten, de újabban Európában is egyre népszerűbb a természetes gyógymódokat előnyben részesítők körében. A likacsosgombák (Polyporaceae) családjába tartozó lepketapló (Trametes versicolor) 2-10 cm széles, félkör vagy vese alakú, körkörösen váltakozó színű, bársonyos sávokkal tarkított, lapos, vékony termőtestei tönk nélkül nőnek rá a faanyagra.
A kalapok rendszerint csoportosan, egymás mellett vagy felett, olykor körben összenőve, rozettát alkotva, zsindelyszerűen helyezkednek el. Az eleinte fehér, később halványsárgára színeződő termőréteg pórusai szűkek, kerekdedek vagy kissé szögletesek. Fiatalon fehéres, később sárgás húsa egyenletesen vékony, szívós, különösebb íz és szag nélküli, idősebb korban fásodó. A rendkívül változatos színezetű lepketapló elsősorban lombhullató fákon, úgynevezett fehér korhadást okozva élősködik, ritkábban azonban tűlevelűeken is megjelenik. Könnyen összetéveszthető a hazánkban ritkának számító öves egyrétűtaplóval (Trametes ochracea).
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. márciusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Nagy őzlábgomba, a töltenivaló celeb
A hidegre is fittyet hány a téli fülőke
