Nyár végén és ősz elején lila virágtenger hullámzik az alföldi pusztákon. A magyar sóvirág jól alkalmazkodott a magas sókoncentrációjú élőhelyekhez. Az évnek ebben az időszakában egyértelműen ez a faj uralja a pusztai tájképet.
A magyar sóvirág (Limonium gmelinii) az ürmös szikespuszták és szikfokok jellemző növénye. Például a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Böddi-széken, a szikes tavat övező pusztákon is gyakori, jellemző növényfaj.
A faj a Kárpát-medence bennszülött növénye, nálunk elsősorban a Tiszántúlon és a Duna-völgyi síkon gyakori. "A 20-60 cm magas növény remekül alkalmazkodott a száraz, magas sókoncentrációjú élőhelyekhez. Vastag, bőrnemű, húsos levelei jól raktározzák a vizet, gyökérzete mélyre hatol a talajban. Levéltelen, ágas szárán a sokvirágú, lila színű bugás virágfüzérek már messziről feltűnnek a pusztában nyár végén és szeptemberben" – olvashatjuk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság cikkében.
