Az Alföldről elsőre legtöbbünknek Petőfi sorai ugranak be, de ennek a sík, és legtöbbször egyhangúnak hitt tájnak minden évszakban más bája és hangulata van. Az őszi esők hatására most gyönyörű lila virágszőnyeg lepte el a pusztát.
A Körös–Maros Nemzeti Park időről időre beszámol a puszták pompás színváltozásáról: ez alkalommal a lila tengerként hullámzó Csanádi-pusztáról osztottak meg látványos felvételeket. A hosszú, aszályos időszak után augusztusban végre a Csanádi-pusztákra is megérkezett a várva várt eső, ennek köszönhetően a magyar (sziki) sóvirág már a nyári hónapban intenzív virágzásba kezdett, idén ráadásul nagyobb teret is nyertek, mivel a konkurens fajok állománya csökkent a csapadékhiány miatt.
Magyar sóvirág (Limonium gmelinii)
Érdemes most egy kirándulást tenni, felmenni a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság Montág-pusztai megfigyelőtornyába, ahonnan csodás kilátás nyílik a tájra. Innen még fantasztikusabb a hullámzó lila virágfolyam, aminek látványát különlegesebbé teszik a nyári tűzvészek után visszamaradt fekete foltok. Gyakorlatilag a sóvirág az egyetlen, amely a tűz után hamar ki tudott sarjadni.
A sziki sóvirágként is ismert virágnak számos népies neve van, mint például a vasvirág, a lelleg, a sziksaláta, a jegesvirág, vagy a szikikáposzta. Ez a sóvirágfaj Csehországtól és Horvátországtól északkeletre Szibéria közepéig és a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területig, míg délkeletre Iránig található meg. Hazánkban elsősorban a Tiszántúlon honos, de a Duna–Tisza közének szikesein, a Nyírségben és a Mezőföldön is előfordul. Magassága 20–60 centiméter. A szár levéltelen, ágas, a levélnyele rövid. Kiválóan bírja a szárazságot.
A sóvirág nemzetség régóta termesztésben lévő növény, már az ókori görögök is használták gyógynövényként vérzéscsillapításra. Szibériában cserzőanyagot állítottak elő gyökeréből. A magyar sóvirág nem védett növény, de természetvédelmi területen, mint minden más növényt, úgy ezt sem szabad leszedni.
Nem csak a sóvirág festi lilára a pusztát
Mostanában virágzik a védett őszi csillagvirág is, ami szintén lila színével gyönyörködtet. Ez a növény alacsonyabb és a virágzata is kisebb, mint a sóvirágé. A jácintfélékhez tartozó növény 5–15 cm magas, a Dél-Tiszántúlon az ürmös szikes pusztákon fordul elő, néhol igen nagy tömegben. A virágzata augusztus végétől nyílik a keskeny, szálas leveleinek megjelenése előtt. A Csanádi-pusztákon több területen vannak jelentős állományai, illetve nagyobb mennyiségben megtalálható a Maros-ártér közelében is – olvasható a nemzeti park oldalán.
