A puszta nyáron néma katlan, de mégsem színtelen. Hamarosan sóvirágok lila pompája lepi be.
Kezdetét vette a pusztákat színesítő magyar sóvirágok tömeges virágzása a Dél-Hevesi és Dél-Borsodi Tájegységekben – tájékoztat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján.
A tiszántúli puszták egyik legjellegzetesebb évelő virágos növénye, ami nyáron tömeges előfordulása esetén képes lilára festeni akár az egész horizontot. Mint írják,
az első virágai már júliusban megjelennek, de a virágzás augusztus második felében a legintenzívebb, és több hétig is eltart.
Ilyenkor valóságos lila szőnyegként borítja el a tájat.
Sótűrő, szívós növény. Bőrnemű levelei jól raktározzák a vizet, emellett gyökere is mélyre hatol a talajban, így védekezik a növény a szélsőségesen száraz termőhelyen a kiszáradástól. A nemzetipark-igazgatóság arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a magyar sóvirág nem védett faj, de természetvédelmi területen nem gyűjthető.
A sziki sóvirágként is ismert virágnak számos népies neve van, mint például a vasvirág, a lelleg, a sziksaláta, a jegesvirág, vagy a szikikáposzta. Ez a sóvirágfaj Csehországtól és Horvátországtól északkeletre Szibéria közepéig és a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területig, míg délkeletre Iránig található meg. Hazánkban elsősorban a Tiszántúlon honos, de a Duna-Tisza közének szikesein, a Nyírségben és a Mezőföldön is előfordul. Magassága 20–60 centiméter. A szár levéltelen, ágas, a levélnyele rövid. Kiválóan bírja a szárazságot. A sóvirág nemzetség régóta termesztésben lévő növény, már az ókori görögök is használták gyógynövényként vérzéscsillapításra. Szibériában cserzőanyagot állítottak elő gyökeréből.
