A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek nyugalmát és a karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt akár a karácsonyi menü finomságaiba is becsempészhetjük.
Magyarország nem bővelkedik fenyvesekben, különösen a legfinomabb ízű, sokak által jól ismert közönséges lucfenyőből van kevés. Természetes állományai 800 méter tengerszint feletti magasság felett nőnek a hegyekben, nálunk a nyugati határszélen vegyes erdőkben fordul elő, de még inkább ültetvényekben találjuk. A lucfenyőt ismerjük azért karácsonyfaként is, és sok kertben, udvarban, parkban díszfaként is találni egy-két óriást vagy kisebb, fiatalabb egyedeket. Akinek van fenyőfája a kertben, annak nem kell már ültetnie, akinek viszont nincs, azt biztatnánk egy-két lucfenyő és akár más fenyőfajok, például erdeifenyő telepítésére.
Elláthatják az udvart nyugtató fenyőillattal, a konyhát fűszerrel, sőt előbb-utóbb néhány finom, ehető gombával is.
A fenyők ugyanis több gombafajjal élnek gyökérkapcsolatban, és nem ritka, hogy az ehető fenyőtinóruk vagy a fenyőpereszkék tömegesen jelennek meg a kertben a háziasszonyok örömére.
C-vitaminban gazdag gyógynövény
Már a középkorban is tudták, hogy a luc-, a jegenyefenyő és az erdeifenyő tűinek vizes kivonata jól gyógyítja a tengerészek rettegett betegségét, a skorbutot. A fenyvesekben gazdag északi és alpesi országokban sok helyütt még ma is a házipatika része a fenyőtű, amelyet forrázva teaként isznak, vagy szörpöt, kocsonyát készítenek belőle. A történelem egyes sajnálatos eseményei során is feljegyezték, hogyan segített a fenyőtű.
A II. világháború alatti vitaminhiányos táplálkozás következtében Oroszországban sokfelé jelentkezett betegségként a skorbut. Ekkor sajátos vitamingyárat létesítettek, ahol fenyőtűből állították elő a C-vitamint.
A háború utáni fogolytáborokba kényszerítettek körében pedig a fenyőtűtea segítette a vitaminpótlást.
A hazai és az erdélyi, népi felhasználások is elsősorban a házipatikát gyarapították fenyőből készült gyógymézzel. Nemcsak fenyőhajtásból, hanem fiatal lucfenyő és erdeifenyő tobozából is készült ilyen szirup. A fenyőtű magas C-vitamin-tartalma mellett ma is elismertek jótékony hatásai a meghűléses betegségek kezelésében, így torokfájás, hurutos köhögés esetén is érdemes alkalmazni. Az erdei- és a lucfenyő illóolaját az aromaterápiában és a kozmetikai iparban egyaránt szívesen használják.
Takarmány és szamócakomposzt tűlevélből
A fenyőlevélnek még sokféle érdekes felhasználására ismert. Kertünk szamócái akkor lesznek a legzamatosabbak, ha fenyőtűből és bükklevélből érlelt komposzttal tápláljuk őket. A házatlan csigák a száraz fenyőtűből és fahamuból készített „gáton” nem szívesen másznak át, így a kerti ágyásokat védhetjük ily módon tűlevéllel. A fenyőtű vegyi vizsgálatánál kiderült, hogy gazdag fehérjében, szénhidrátokban, vitaminokban, mikroelemeket és fitoncidokat, vagyis baktérium- gomba- és vírusölő anyagokat is tartalmaz, ezért a fenyőtűt állati takarmányliszt és gyógyszer készítésére használták. Jól égő gyantája miatt alágyújtóst is gyártottak belőle.
Szörp, befőtt és rágógumi fenyőből
Úgy tartották, hogy a legfinomabb füstölt nyelv fenyőágfüsttel készül, de valójában mi ehető a fenyőfákon? A fenyőmag bizonyára mindenkinek beugrik. Sajnos a nálunk előforduló fenyők magja túl apró, fogyasztásukra nincs példa, de a mediterrán elterjedésű mandulafenyő kisebb mandula méretű magja jól szerepel nálunk is például salátákban vagy pesztókban. Lucrügyből és zsenge tobozból régen szörp és befőtt is készült.
A törzseken megjelenő, beszáradó fenyőnedv, azaz a gyanta rágógumiként rágva fogtisztító volt.
Természetesen pálinkát is főztek a rügyekből és a fiatal tobozokból, de az igazi, erdélyi fenyőpálinka a szintén tűlevelű közönséges boróka tobozbogyóiból készül. A fenyők bőségesen termelnek virágport. A fenyőpollen is ehető, fehérjékben gazdag táplálék lehet, bár begyűjtésének nehézségei miatt nem vált gyakorlattá a fogyasztása.
Legfinomabb a tavaszi hajtás
A lucfenyő legaromásabb része a friss és nyers tavaszi hajtás. Tehetjük salátákba, sós és édes fűszerként is használhatjuk. Ízeit és hatóanyagait szirupban is megőrizhetjük, így később édességeket és likőröket ízesíthetünk vele. Ehetjük méz helyett kenyéren, és kaparós torok gyógyítására is kanalazhatjuk. A téli fenyőlevelet sem szabad lebecsülni. A fenyőaroma télen is megmarad a levelekben, de a már túl rostos, idősebb levelek csak alaposan megdarálva vagy teafűként használhatók. Teának 2-3 kanálnyi friss tűlevelet célszerű forrázni. A tűleveket cukorral összedarálva fenyős porcukrot kapunk. Nedves felszínű édességekre szórva élénkzöld színűre vált, így zölddé és citrusosan fenyőssé varázsolhatjuk finomságainkat. Használhatjuk még édességekhez krémekben, kekszekben is.
Receptek
Fenyőszirup
A lucfenyő tavaszi, világoszöld, zsenge hajtásait egy befőttesüvegben kristálycukorral rétegezzük. Sötét helyen tartjuk, amíg a cukor a fenyő nedveitől teljesen feloldódik. Az oldódást segíti, ha az üveget időnként a tetejére állítjuk, majd visszafordítjuk. Ha a cukor feloldódott, akkor langyosra melegítés után leszűrjük a fenyőtűkről.
Rozmaringos fenyőlikőr
1 liter vodkába pár ágacska apróra vágott rozmaringot áztatunk, egy citrom reszelt héjával fűszerezzük. Legfeljebb egy hét múlva leszűrjük a fűszereket, és a szeszt 2-3 dl fenyőrügysziruppal összekeverjük. A szirup feloldódása után el is készült a karácsonyi likőrünk.
Fenyőmázas vajaskeksz
1 bögre lisztet, ½ bögre porcukrot, ½ bögre kukoricakeményítőt, késhegynyi sót összeszitálunk, majd összegyúrjuk ¾ bögre teavajjal. A két fólia között 4-5 mm vastagra kinyújtott tésztából formákkal kiszúrjuk a kekszeket. Tepsiben, sütőfóliára téve, előmelegített sütőben, 160 fokon sütjük, amíg a szélük picit kezd barnulni. A mázhoz először 3 csapott evőkanálnyi, a hajtásokról ollóval levágott lucfenyőtűlevelet két kanál porcukorral és egy kanál keményítővel késes darálóban összedarálunk, majd átszitálás után porcukorral kiegészítjük 120 grammra. Citromhéjjal ízesítjük, utána két evőkanál tejszínnel és egy kanál citromlével összekeverjük. A mázat a kekszekre kenjük, és tálcákra kirakva hagyjuk megszáradni.
Fenyőtűs-rozmaringos teasütemény
25 dkg lisztet 15 dkg teavajjal, 10 dkg (előzetesen pár kanál fenyőtűvel összedarált és átszitált) porcukorral, késhegynyi sóval összegyúrunk. Fűszerezzük egy nagyobb rozmaringággal és 15 idei lucfenyőhajtás apróra vágott tűleveleivel. A tésztát kerek tortaformába nyújtva kisütjük, majd még melegen cikkekre vágjuk. Tetejüket megkenjük fenyősziruppal, végül megszórjuk kristálycukorral.
A cikk a Turista Magazin 2020. december-januári számában jelent meg.
